- 7. - // Álmok és jelek // -

A kanapén ülve nyomott el az álom. A képek sorra villantak az elmémben. Kicsit visszagördültem az időben a tábortűzhöz, végül egy utazást láttam Alice-szel karöltve. Egy idős embertől kapott kőtől felizzott a kezem.

Hirtelen sötétben találtam magam. Odakint ciripeltek a tücskök, Jacob mellettem mozgolódott:

- Mi történt Szívem? - ült fel és kérdezte félálomban.

- Semmi, Édesem. - visszadőltem, majd hozzábújva újra elaludtam, de ezúttal nem álmodtam.

Korán reggel keltem fel legközelebb, éppen Jake-kel egy időben. Üdvözöltük egymást, mint mindig, aztán jött a szokásos, napot beindító reggeli.

A konyhában ücsörögve elmélkedtem az éjjelen.

- Swell, baj van? Olyan szótlan vagy... - jegyezte meg, de elengedtem a fülem mellett és csak legyintettem. Evés után az első dolgom volt meglátogatni Alice-t.

Beültem a Volvómba és elindultam a város szélére. Most nem várt. Bekopogtam és senki sem reagált. Úgy döntöttem, megpróbálkozok a csengővel is.

Ez a választás sikeres volt, mert ajtót nyitottak:

- Szia Swell! Fáradj beljebb - invitált Alice és leültem a kanapéra. - Tudom, miért jöttél... A válaszom igen. Utána kell járnod. Carlisle megcsináltatta a DNS vizsgálatot, ám semmivel sem mutatott egyezést. - nem lepődtem meg, sejtettem, hogy valami ilyesmi lesz a vége.

- Mióta szerepelek a látomásaidban Alice? - fogalma se volt, hogy jöttem rá, de válaszolt:

- Mióta meghaltál. Ha elmész, veled tartok. A legjobb barátnőm vagy, szeretnék neked segíteni. - elképedtem, mégis beleegyeztem, mert igaza volt. Egyedül sokáig tartana mindent elintéznem.

- Rendben. Nekem még beszélnem kell Jacobbal. - hatalmasat nyeltem. Majd belehaltam, hogy ezzel fájdalmat fogok neki okozni. Alice megnyugtatott:

- Helyesen cselekszel. Nem lehetsz boldog, míg nem tudod, mi történik veled. Magát büntetné csak.

Ismét igaza volt.

- Így gondolom én is. Ha most nem teszem, amit kell, arra rámehet a kapcsolatunk. Köszönöm Alice!

Elbúcsúztam és hazaindultam. Direkt lassan hajtottam, mert fel kellett készülnöm a Jacobbal való beszélgetésre.

Leparkoltam a ház előtti füves területre, aztán illedelmesen bekopogtam az ajtón. Billy nyitott ajtót. Közölte: Jake nincs otthon, próbáljam meg telefonon elérni. Megköszöntem a tanácsot és visszaültem az autóba, majd megkerestem szerelmem telefonszámát a mobilomban és megnyomtam a hívás gombot. Kicsöngött, de senki nem vette fel. Kezdtem ideges lenni. Utána még legalább tízszer próbáltam elérni eredmény nélkül.

Úgy döntöttem farkas alakban lemegyek Samékhez, hátha ők tudnak valamit.

- Szervusz Swell! Segíthetek valamiben? - nyitott ajtót Emily. Visszaváltoztam emberi alakba, hogy beszélni tudjak vele:

- Nem láttad Jacobot? Nagyon aggódom érte. Próbáltam hívni is. - lehajtottam a fejem. Emily megpróbált megnyugtatni:

- Nemsokára visszaér és úgyis megmagyarázza. - mosolygott.

Beszélgettünk még kicsit a fiúkról, aztán megcsörrent a telefonom.

- Szia Kicsim! - hallottam meg szerelmem hangját. - Ne haragudj, hogy nem vettem fel. Tudnánk találkozni a parton? Mindent elmagyarázok, megígérem.

- Rendben Szívem. Tíz perc és ott vagyok. Szeretlek.

Letettem és elindultam. Tényleg hamar odaértem, de Jacob megelőzött.

A naplemente aranysárgára színezte a tájat. Jake közelebb lépett hozzám, majd letérdelt:

- Swelana Thaya Blackwolf. Hozzám jössz feleségül? - a zsebébe nyúlt és egy kis ékszerdobozt húzott elő, amiben egy csodaszép gyűrű foglalt helyet. A szívem sajgott a fájdalomtól. Nem mondhattam igent, még nem.

- Jake, én... nagyon szeretlek, te vagy a mindenem... - felnéztem az égre és a szemeim megteltek könnyekkel.

- De van még valami igaz? - állt fel és megértően megfogta a kezeim.

- Utána kell járnom, mi történik velem. El kell utaznom kideríteni, miért jöttek a vámpírok és miért vagyok még mindig életben. Alice velem tart. Felajánlotta. - zavarodottan pislogott felém:

- Veled megyek! Nem akarok egy napot se nélküled tölteni! - erősködött, de csendre intettem.

- Nem Jacob. Ez az én utam. Alice is csak azért jöhet velem, mert a látomásai a segítségemre lehetnek. - lehajtottam a fejem. Végre megértette.

- Nehéz volt elveszítenem téged, most visszakaptalak. Mégis.... elengedlek. A megérzéseid sajnos sosem csalnak, ehhez elég volt egy év is, hogy tapasztaljam. - megölelt.

- Jake, ha visszajöttem és aktuális lesz még, akkor megígérem: válaszolni fogok a kérdésedre. - megcsókolt, majd a szemembe nézett:

- Ígéretet tettem, amit komolyan gondoltam. Örökké szeretni foglak Swell.

Az ajka ismét érintette az enyémet, de most csak futólag. Hazamentünk, az éjjel minden percét kiélveztük együtt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés