Jacob talált rám alig pár perc múlva. A már jól ismert farkas képében jött felém, azért, hogy egy ugrással átváltozhasson. Óvatosan jött felém, mintha tudta volna, hogy nincs minden rendben. Butaság… hogy ne tudta volna…

-         Bells, mondd csak… minden oké? Mármint történt azóta valami, amióta elmentem?

-         Nem. Illetve… a Denali-klán elment.

-         Ja, igen, arról tudok. Carmen és Eleazar köszöntek nekünk, és ott keresték Kate-et is. De ő a folyóparton várt rájuk, majd turbóra kapcsoltak, és elmentek – bólogatott. – És ezért vagy ennyire letörve?

-         Jól jön minden segítség – feleltem kitérően.

-         Aha. Figyelj, ha azt akarod, hogy elhiggyem, akkor szedd össze magad, mert most kábé olyan pofát vágsz, mint Leah, amikor megtudta, hogy Nessie a lenyomatom.

Felvont szemöldökkel néztem rá. Ez az információ kissé magamhoz térített.

-         Miért, mit mondott Leah?

-         Hát mondani nem mondott semmit, de látszott rajta, hogy nincs odáig a dologért – jegyezte meg vidáman.

-         Merthogy? Csak nem belezúgott az alfahímbe? – élcelődtem, és magamat is meglepve ezzel, elmosolyodtam. Ami még jobban meglepett, az az a tényező volt, hogy Jacob elpirult. Mi van?! – Na, ne, most komolyan beletrafáltam?

-         Bella, hagyj békén.

-         Ne már… de honnan tudod? Csak nem szenvedélyes szerelmi vallomást mondott neked? – cukkoltam Jake-et. Olyan jó volt csak pár pillanatra is elfeledkezni minden gondról, és viccelődni legjobb barátommal… már szinte el is felejtettem ezt az érzést.

-         Nem egészen… ha tudni akarod, meghallottam a gondolatait – mormolta Jacob még mindig pirosló arccal. Felnevettem. – Nessie-nek erről egy szót se! Meg Leah-nak se. Sőt, ha lehet, senkinek.

-         Miért, félsz, hogy Edward, ha rájön, hogy van egy nem kívánatos udvarlód, megtiltja, hogy a közel hét hónapos lányával találkozz? – rötyögtem.

-         Ez… Bella, te megvesztél – jelentette ki Jacob rángó arccal, nyilván igyekezett palástolni feltörő röhögését képtelen ötletem hallatán.

-         Talán. De ez akkor is akkora poén – vihogtam még mindig. – Tényleg, nem lehet, hogy Leah-nak te vagy a lenyomata?

-         Kizárt dolog.

-         Miért? Ki tudja… a szerelem útjai kifürkészhetetlenek – jelentettem ki mély meggyőződéssel, fapofával.

-         Ugyan, ez nem lehetséges, mert… várj, te most csak húzol, igaz?

Újra felnevettem, de most Jacobbal együtt. Percekig kacagtunk a rovására, ezzel is levezetve őrült feszültségérzetünket. Mikor végre lecsillapodtunk, megszólalt.

-         Tudod, lehet, hogy most dühös leszel rám, de olyan jó volt kicsit… magam mögött hagyni az elmúlt idők bonyodalmait. Nem?

-         De, valóban. Csakhogy még mindig nincs vége. És meg kell mentenünk, ha mást nem is, Nessie-t – az iménti vidámság eltűnt az arcomról, és határozottságnak adta át a helyét. – Hány vérfarkas csatlakozik hozzánk?

-         Csak… heten.

Megvillant a szemem az információ hallatán. Húszból hét. Szép arány…

-         Rendben. Köszönöm nekik – motyogtam, alig palástolva ingerültségemet és kétségbeesésemet.

-         Sajnálom, Bella. Hidd el, mindent megpróbáltam, de úgy néz ki, itt még két alfa közös befolyása sem elég – suttogta csalódottan.

-         Nem… örülök, hogy egyáltalán van, aki mellettünk áll. A hétben gondolom, te, Seth, és Sam is benne vagytok.

-         Igen. Quil, Embry, Jared, és Leah a másik négy.

-         Paul? – néztem nagyot.

-         Paul megtagadta a parancsot.

-         Oké… akkor most menjünk, és vigyük el a jó híreket – ironizáltam, és futásnak eredtem. Jacob pár pillanat múlva farkas alakban csatlakozott hozzám.

A házban nem sok minden változott, kivéve azt, hogy nem volt itt Kate, Carmen, és Eleazar. Rögtön eszembe jutott Kate tanácsa, mi szerint, ha körülnézek a szobájában, meg fogom találni az ajándékom. Alig vártam már, hogy egyedül maradhassak, és körbeszimatolhassak itteni rezidenciáján. De leszek a közeljövőben egyedül? Minden időmet az Emmettel való felkészülésre kell szánnom, és szabad perceimben együtt kell lennem Edwarddal és Nessie-vel. Ördögi kör.

Nessie még mindig Edward ölében csücsült, és ahogy kivettem, épp emlékképeket mutogatott neki. Rose sem változott, mert ugyanolyan ingerültnek tűnt, mint amikor elindultam. Emmett próbálta őt csitítani, kevés sikerrel. Esme és Carlisle taktikai megbeszélést folytattak. Nini… ki nem néztem volna Esméből, hogy ilyesmiben is jártas.

-         Heten leszünk – bökte ki Jacob azon nyomban, mikor beléptünk. Na, igen, ő nem cécózik.

-         Hogyan? – nézett Rosalie értetlenül.

-         Hét várfarkas csatlakozik hozzánk – fejtette ki Jake kelletlenül. – Leah, Seth, Sam, Jared, Embry, Quil, és persze én.

-         Csak? – kérdezte Rose. Edward és Carlisle összenéztek, mintha teljesen erre számítottak volna. Emmett és Esme várakozóan néztek Jake-re.

-         Sajnálom, de a többiek nem hajlandóak betársulni hozzánk.

-         Remek… Kicsi Alfa kudarcot vallott, ó, jaj. Látszik, milyen nagy a tekintélyed.

-         Baby, kérlek… ez most nem alkalmas az összetűzésre. Örüljünk, hogy van még más fajtabeli Jacobon kívül, aki kockára teszi az életét… miattunk – szólalt meg Emmett. Éljen, éljen Emmett! Ő is képes a normális viselkedésre, de még hogy!

-         Persze, adjunk igazat a kutyáknak, miért is ne. Úgy látom, az én véleményem ma senkinek sem számít – fortyogott a szőke vámpír, és elviharzott. Emm bocsánatkérő mosolyt vetett felénk, és utána sprintelt. Edward időközben magukhoz húzott. Közelsége megnyugtatóan hatott szétzilált idegeimre.

-         Köszönjük, Jacob. Nagy segítség ez is – mosolygott Esme.

-         Nem, kivételesen igaza van a szőkének – rázta a fejét Jake bűntudatosan, és kimasírozott a lakásból.

-         Jacob! – kiáltott Nessie utána. De ezúttal hiába…    

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés