Renesmee szemszög

A csók valami mennyei volt. Jacob forró ajkai és az enyémek, amikor találkoztak, szinte maga volt a mennyország. Még sosem csókolóztam, és még nem is nagyon beszéltünk anyával „csókolózás elméletről”, mert hát elég ciki lett volna. Meg ugye senki sem gondolná, hogy az ember egy évesen máris megtalálja a szerelmet, és csókolózik is. De itt most nem is ez a lényeg. 

Bizonytalanul fogtam bele a csókba. Próbáltam Jacob ajkainak mozgását utánozni (vagy valami ahhoz hasonlót), de rajta is érezhető volt egy kis bizonytalanság. 

Eleinte csak finoman ízlelgettük egymás ajkait, aztán Jacob nyelve utat tört a számba. A kezeim a nyakára vándoroltak, az ő egyik keze a derekamon, a másik keze a tarkómon pihent. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire jó volt. Mintha megszűnt volna minden más, csak mi ketten lettünk volna. Ez az érzés pedig egyszerűen csodálatos!

Amikor ajkaink elváltak levegő után kapkodtunk mind a ketten, majd homlokunkat a másikénak támasztva elmerültünk egymás szemeiben. 

- Apád ki fog nyírni – nevetett Jacob.

- Honnan veszed? 

- Tudod ez elég régi história… de a lényeg az, hogy én szerelmes voltam édesanyádba, és megcsókoltam egyszer. Apád pedig nekem akart esni – nevetett megint. 

- Szerelmes… mi?! – ez enyhén felkavart. Hogy a francba… először az anyámmal most meg velem smárol? Ez enyhén felháborító…

- Hé… az nagyon régen volt. És szerintem csak azért éreztem kötődést Bella iránt, mert a sors érezte, hogy te az ő lánya leszel.

- Ez elég gyenge kifogás. 

- Kérlek Nessi. Ne csináld ezt velem. Azt hittem végre minden egyenesbe jön. Bevésődtem egy gyönyörű lányba, és ráadásul nagyon szerelmes vagyok. Mi kell még?

- Látod itt a lényeg… bevésődés. Csak azért szerettél belém és én beléd, mert bevésődtél.

- Ez nem igaz. Gyönyörű lány vagy, és okos is. Kiállsz a szeretteidért, ez azt is mutatja, hogy önzetlen és önfeláldozó vagy. 

Erre nem tudtam mit válaszolni. Nem is akartam helyeselni, de tagadni sem akartam. 

- Én kevertem bajba a saját testvéremet, amikor beléptünk a területetekre. Ha nem jövünk ide, akkor nem is lett volna mindez.

- Akkor mi sem ismernénk egymást – nézett rám Jacob szomorú szemekkel.

- Nem tudom, hogy jó-e, hogy ismerjük egymást.

- Az előbb a csóknál szerintem nem ezt gondoltad. Áhh – fogta meg a fejét Jacob -, ha nem mondom el neked, hogy mi volt régebben az anyáddal, akkor most nem tartanánk itt.

- Szerintem jobb, hogy elmondtad. Legalább tisztában vagyok a dolgokkal.

- De nekem már semmit sem jelent az édesanyád! Kérlek Nessi értsd meg. Én téged szeretlek!

- Hogy tudtál belém szeretni ennyi idő alatt?

- Ugyan úgy, ahogy te is belém.

- Ez nem igaz. Én ilyet egy szóval sem mondtam.

- Kipróbáljuk? – Aztán egyre közelebb kezdett megint hajolni az ajkaimhoz. Igaza van. Tényleg belé estem, és ha azt akarná, akkor itt helyben megtudna csókolni. Ennyire gyenge lennék?

Hirtelen megcsörrent a mobil a zsebemben. Rosaline. Hálát fogok neki rebegni ha hazaérek.

- Mi az tesó?

- Gyertek haza. Anya tiszta ideg.

- Azonnal.

Gyorsan leraktam a telefont, majd Jacob felé fordultam.

- Bocsi, de most nagyon sietnem kell. Majd később megbeszéljük.

- Veled megyek.

- Inkább ne. Majd ott találkozunk. Anyával van valami, én pedig sokkal gyorsabban futok, mint te.

- De…- már csak ennyit hallottam Jacob mondanivalójából, el is húztam a csíkot. Nem volt időm most ilyesmikre. Nem tudom mi a baja anyának, de azt tudom, hogy minél hamarabb haza kell mennem. Ha anya ideges, akkor az nem jelent semmi jót. 

Bella szemszöge

- Bella nyugodj meg – próbált Edward nyugtatni.

- Hogy a francba nyugodjak meg, amikor elfelejtettétek megemlíteni, hogy a Volturi ilyen gyakori látogató nálatok?! – kérdeztem hisztérikus hangon.

- Nem gondoltuk fontosnak… - mondja Alice.

- Méghogy nem fontos? Itt van a két félvér lányom…

- … lányunk – vágott közbe Edward.

- … és azt akarjátok, hogy megyek nyugodt? Mind a kettőjüknek bámulatos képessége van, és ha megtalálja őket a Volturi? Arra nem gondoltatok, hogy megpróbálják őket megölni?

- Bella nem megölni akarják, hanem majd betoborozni maguk közé - szólt közbeJjasper.

- Az nem épp elég? Manapság a Volturit szolgálni egyenlő a halállal. És biztos vagyok benne, hogy a lányok nem akartak volna menni. 

- Miért viselkedsz így?- kérdezte Edward, és ő is felállt. Csak úgy pattogtak közöttünk a szikrák. De ez most nem a szerelemtől, hanem a feszültségtől ami köztünk volt. 

- Azért viselkedek így, mert félek. 

- Te már nem az a Bella vagy akit én ismertem.

Ez nagyon telibe talált. 

- Már nem az a Bella vagyok. Két lányt neveltem, dolgoztam mellette, és még át is változtam. Ne kívánd el tőlem, hogy ugyan az a Bella legyek, aki voltam. Nem vagyok már olyan gyenge. Képes vagyok megvédeni magam és a lányaim is, ha kell. 

Erősnek mutattam magam, de közben nagyon rosszul esett, amit Edward mondott. A szemeim is bizseregni kezdtek. Ha tehettem volna, legszívesebben sírok. 

Ekkor pedig hirtelen történt valami. Valami nedves végiggurult az arcomon. Éreztem, ahogy az orrom vonalánál elindul, és a szám mellett az államhoz érve lehull onnan. Még épp időben néztem le ahhoz, hogy lássam, amint a könnycseppem a földre esik. Mint egy apró kis gyémánt, úgy csillogott. Azt sem tudtam, mit csináljak. A szobában megfagyott a levegő, én pedig kábultan figyeltem még mindig a könnycsepp helyét. Egy vámpír nem tud sírni.

Hogy erre rácáfoljak, kitört belőlem a zokogás. Nem bírtam tovább ott maradni. Elrohantam. 

Alice szemszöge

Egy vámpír nem tud sírni. De ha azt vesszük Bella emberként sem volt átlagos. mindig meglepett minket valamivel. Mint ahogy most is. Miután elrohant bosszúsan fordultam Edward felé.

„Hogy lehettél ekkora tuskó? Ekkora barom… te. Áhh! Miért kellett megint elüldözni innen?”

Láttam, amint Edward arca eltorzul a fájdalomtól. Ezt jól megcsináltam. Most jön megint az önmarcangolás.

„Sajnálom Edward, nem úgy gondoltam.”

- Tudom Alice. Igazad van. Azt hiszem, utána kellene mennem.

- Nem! Semmiképp sem – mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél. – Majd én megyek. Te pedig itt maradsz. Megpróbálom megnyugtatni.

Edward leroskadt a kanapéra, majd beleegyezően bólintott. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés