Oké ez már beteges. Tegnap történt a csók incidens és én azóta másra se tudok gondolni.

A szobámba éppen a fizika könyv fölött görnyedtem az anyag sehogy se akart a fejembe menni. Nem mintha, egyébként bement volna…

Végig húztam az ujjaimat a ceruzán, majd annak hegyét megállítottam az ujjamon és azzal játszottam egyensúly játékot. Miközben Wrath mondata szajkózott a fejemben. Na meg persze meseszerűen gyönyörű.

Újra olvadozni kezdtem, minek hatására, a ceruza az egyensúlyát vesztette és leesett a kezemről. Mérgesen ránéztem, megzavart az álmodozásban… Mielőtt újra belibbent volna a rózsaszín köd mögé, mely agyamat takarta, rájöttem, hogy rocker vagyok. A rockerek pedig nem csöpögnek úgy padlón, mint egy nyáladzó puli. Vagy, mint egy köpködő láma. Halkan kopogtattak az ajtómon.

- Nem vagyok itt kiabáltam – mire halk dörmögő nevetést hallottam a túloldalon. Ez Bill, semmi kétség.

- Akkor bizonyára az ágyad kiabált ki! – mondta és benyitott – Nenay – mondta elszörnyülködve – csak nem fizikát tanulsz!? – eljátszott egy színpadi rögtönzött ájulást.

- Na, nyögd ki, mit akarsz! – mondtam egy fáradt sóhaj kíséretében.

- Öhm… - ez már most rosszul kezdődik – A hír kifog borítani. De mivel Louval összekaptatok, így te nem tudod, hogy hivatalosan is egy pár lett Lujzával.

Felpattantam és a lendültemmel föllöktem a forgós székemet. Nagyot koppant a padlón.

- Mi van? Viccelsz? – lettem hirtelen nagyon ingerült.

- Nem szokásom az ilyes fajta tréfa – mondta majd felállította az eldöntött széket.

- Az a csaj bent volt Lou szobájába, tuti kersett valamit, amivel felnyomhat minket a Klánnál – mondtam és elindultam az ajtó felé, hogy ezt a nézetemet Lou-val is megosszam, de ekkor agyamba villant egy mondat: Nem hízelgek, csupán nem tudok napirendre térni afölött, amit látok!

Ennyi erővel Wrath is lehetne áruló… Visszafordultam és kétségbe esetten néztem Bill-re.

- Nenay, nézd. Tudom, hogy nem bírjátok egymást a lánnyal, de Lou már nagyon hosszú ideje magányos… - félbeszakítottam.

- Dehogy magányos, hiszen itt vagyunk neki mi! – mutattam magunkra.

- Ez másfajta magány. Amit te még nem értesz… - mondta Bill, és leült az ágyamra, mellkasa nagyot emelkedett, miközben teleszívta tüdejét levegővel.

- Hallgatlak - ültem le mellé.

- Mielőtt bármit is mondok, el kell mondjam, hogy Lou kész lenne meghalni érted, és imád téged – biztosított – De annyira magányos, neki kell egy nő, akit kényeztethet, akivel naphosszat incselkedik – megrázta a fejét – Szüksége van, olyasfajta női törődésre, amit sem te sem anya nem nyújthattok neki. Ekkor hirtelen rájöttem, hogy miről beszél, és az arcom égni kezdett.

- De pont vele? – tettem fel a sanyarú kérdést, én meg pont Wrathot akarom, hát az sem éppen fer, ha már a vádaskodásnál tartok… A lelkiismeret-furdalás rossz. Tegnap este jól összevesztem Louval. Emiatt a verekedés miatt…

- Szóval bármi is a véleményed ne mutasd ki, anyuék, és Reidék is örülnek a kapcsolatuknak… - mondat Bill és megvakarta a fejét. Mintha maga se tudná, hogy mit gondoljon, hogy mit érezzen.

- Póker arc fel – mondtam, hogy oldjam a feszültséget, de csak egy erőltetett mosolyt csikarhattam ki a bátyámból.

- Akárhogy is, hétfőn már te is meglátod őket. Csak azt szerettem volna, ha felkészíted magadat lelkiekben – mondta nagyot sóhajtva és felállt.

- Úgy tűnik neked sem jön be ez a nagy love! – mondtam halkan.

- Én nem ítélkezem Nenay. Jobban tennéd, ha te is így tennél –mondta majd kifordult az ajtón és eltűnt.

Talán igaza van. Főleg, most hogy én és Wrath csókolóztunk, de ez sem bizonyít semmit. Hiszen az részemről csak egy pillanatnyi gyöngeség volt. De még most is hallom, ahogy elbúcsúzott tőlem a fánál, ahol éppen csókcsatát vívtunk.

Édes kis bolond! – nevetett fel, miközben egy apró csókkal búcsúzott el – Te vagy a legszebb dolog az életemben, legyen bárhogy ezt soha ne felejtsd el.

Talán Lou és ilyeneket mondd Lujzának. Nem lehet, az én Loum. Hiszen ő az én bratyóm. Az a dolga, hogy én legyek az első az életében, és nekem mondjon olyanokat, hogy ici-pici hugi.

Valahogy ez a kép volt eddig a természetes. De most? Elszakítja ez a dög az én Lou-mat. Mégis milyen alapon? Hiszen ő az én testvérem. Hirtelen Wrath jutott eszembe, mint aznap vagy ezredszerre, az ahogy kisimított egy tincset a hajamból, és amikor a karjai közt voltam… Az az érzés… Akkor úgy éreztem, hogy Ő minden. A reggel az este, a boldogság és a biztonság. Egy személyre szabott kényelmes kis hangulat óvó robot. Talán Lujza is ezt érzi, imádott bátyám iránt?

Kötve hiszem! Ő csak egy vámpír! De Wrath is az!

ISTENEM EZ A SOK KÉTELY MEGŐRJÍT!

Megakartam nyugodni, ki akartam szellőztetni a fejemet. A mobilomért nyúltam, és tárcsázni kezdtem Rupert számát. A telefon kicsörgött, most már csak várnom kell, hogy felvegye, és akkor mindent megbeszélünk!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés