Edward egy szót sem szólt hozzám. Szinte sütött róla a csalódottság. Én sem mertem megmukkanni, mert féltem. Féltem, hogy a tervünk dugába dől, hogy Edward netán bántja Rosalie-t, vagy Jacobot, valamint hogy dühös lesz rám.

A La Push tengerpartjához érve azonban szerelmem megállt, és higgadtságot erőltetve hangjára végre megtörte a csendet.

- Kérlek, magyarázd el.

Továbbra is ajkaimat harapdáltam, mint mindig, ha ideges voltam. Most meg mit csináljak? Ha elmondom a titkot, lőttek a tervek, de ha nem, Edward dühös lesz rám. Ördögi kör. Ismételten.

-         Edward… - nyögtem fel kétségbeesetten.

-         Bella, bízom benned. Tudom, hogy csak jót akarsz, de tudnom kell arról, amit a fejetekben forgattok – győzködött.

-         Miért?

-         Van egy olyan sejtésem, hogy már megint valami öngyilkos tevékenységbe fogtál bele.

-         Ó, ez… - megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Ha csak ennyi a probléma, és miattam aggódik, akkor nem lesz itt semmi gáz. – Nem, most tévedsz. Ez nem igaz.

-         Biztosan? Aggódom miattad, Bella – suttogta.

-         Nem lesz semmi baj, komolyan. Ez most nem az én dolgom, hidd el, nagyrészt veszélytelen… - elharaptam a mondatot. Hoppá.

-         Nagyrészt? – horkantott. – Nekem ez nem elég garancia.

-         Nyugalom. Mondtam már, nem hozzám kapcsolódik.

-         Hanem?

-         Nem mondhatom el… - ráztam a fejem.

-         Bella! – morgott ingerülten.

-         Sajnálom, de nem lehet, értsd meg, kérlek!

-         Ha Rose és Jake összefog, az minden, csak nem veszélytelen – csattant fel Edward, türelmét elvesztve.

-         Kérlek! – nyögtem fel újból. – Ha tudomást szereznél a projektről, elveszítenénk az egészet! Te akartál… szóvivő lenni, akkor viseld a következményeket!

Elkerekedett szemmel meredt rám.

-         Úgy érted…?

-         Hoppá, csak nem leesett a tantusz? – morogtam gúnyosan, amolyan Rosalie módra.

-         Bella…

-         Tégy meg egy szívességet, és könnyítsd meg a dolgunk. Ne menj Rose és Jacob közelébe. Nem hiányzik, hogy további részletekről is tudomást szerezz – jelentettem ki ridegen.

Most ő hátrált pár lépést, majd az első megdöbbenés után fürkésző tekintettel pillantott rám.

-         Csak Rosalie-t, és Jake-et kerüljem el, Bella? Vagy ne menjek a te közeledbe sem?

Összerezzentem erre a feltételezésre. Hirtelen rengeteg eszement kérdés cikázott át a fejemen. Mégis hogy képzeli? Ki vagyok én nélküle? Ő kibírná? Mire megy ki a játék?  Talán örülne, ha mégis Tanyával maradt volna, és nem forogna veszélyben a Cullen család élete?

Nem, elég! Már megint paranoiás vagyok… te jó isten. Oké, Edward mérges. Majd megbékél. Csak azért mond ilyeneket, mert ideges. Nem gondolja komolyan. Ugye? Ugye?!?!?!

Elképesztő erővel csapott le rám a bizonytalanság. Ahogy Edward ott állt néhány méterre tőlem, és fürkésző tekintetekkel vizslatott… amit az előbb mondott… teljes átellenben volt a nemrégiben történt eseményekkel, amikor tömeges fakitermelést végeztünk. Mi történt ennyi idő alatt? Ennyire bízik meg bennem?

Tudatalattim helyettem is cselekedett. Miközben töprengtem, elmosódottan érzékeltem, hogy mozog a szám, és egy hang is megszólal, ami az enyém, és gúnyosan cseng.

-         Ha ezt szeretnéd, hajrá. Ki tudja, talán jobb is lenne így. Neked biztosan – vetettem oda, majd sarkon fordultam, és eliramodtam kislányomért. A következő fáig nem jutottam el, szívem szerint máris megfordultam volna. Te jó ég, mi a fenét tettem már megint?

Hirtelen újra megcsapta orrom a semmivel sem összetéveszthető, bódító napfény illata, és Edward újból előttem termett. Megtorpantam, és kérdő tekintettel pillantottam rá, miközben zakatoltak kicsinyke agyam mókuskerekei. Most mi lesz? Vége van a házastársi veszekedésnek, vagy még kiéljük magunkat, ha már eddig nem volt részünk ilyen örömökben, illetve valószínűleg a közeljövőben sem lesz, mert meghalunk… szóval?

-         Sajnálom – bökte ki pár pillanat múltán. Látszólag nagyon kereste a szavakat, de félbeszakítottam.

-         Nem. Én sajnálom. Csak… akármi is történjék, erről nem szerezhetsz tudomást, érted? Bármit, bármit megteszek, de Nessie jövőjét nem kockáztatom! – fakadtam ki. Lepcses száj újra támad.

-         Hogyan?! Renesmeé? – hördült fel.

-         Nem. Mondok. Többet. Elég. Ne. Is Faggatózz – jelentettem ki nyomatékosítva szavaimat.

-         Á… értem – motyogta. – De akkor is tudni szeretném…

-         Edward, ne legyél már ilyen gyerekes! – nyögtem fel, majd átszelve a közöttünk lévő távolságot, szorosan hozzábújtam. Nem habozott, azonnal visszaölelt. Hirtelen olyan könnyűnek tűnt minden. Vége van az első házastársi civódásnak, Edward nem faggatózik, és rájöttem, hogy van valami, amit mégis csak tudnia kell Edwardnak. Ha a Volturi megtudja? Kit érdekel? Legalább lesz okuk félni a rettenetes Isabella Swan Cullentől! – Edward… elárulhatok neked egy másik titkot? – suttogtam a fülébe.

-         Persze – mormolta a hajamba.

-         De készülj fel, mert fájni fog – jegyeztem meg óvatosan.

-         Micsoda? – kérdezte, miközben kissé elhúzódott tőlem, és vizslatott. Hirtelen áttörték pajzsom falát gondolatai. „- Csak nehogy elhagyjon, mert abba belehalok!”

-         Ütődött! Ilyenre még viccből se gondolj – tátogtam felháborodottan. – Na, ezek után megérdemled – morogtam, és pajzsomat feloszlatva megböktem Edward alkarját, aki hirtelenjében összegörnyedt. Egy másodpercig tartott az egész, és már egyenesen állt, megdöbbenten pislogva. – Mondtam, hogy fájni fog.

-         Te… megráztál… Emmettet is… Kate… atyavilág – hápogott, majd újra magához szorított.

-         Penge logika – suttogtam.

-         De miért titkoltad el?

-         Ez is egyike a számtalan rejtélynek, ami pár nap múlva lelepleződik – feleltem.

-         Igazad volt. Bár örökké titkolózhatnál… ha ezen állna, hogy örökké létezzünk, elviselném.

-         Tudom – dünnyögtem. – De tudod mit? Minden rendben lesz. Nessie épségben kerül ki az egészből, és ez már fél siker.

-         Bizony. Mi úgyis együtt leszünk – mosolyodott el, majd magához húzott, és megcsókolt. Szenvedélyes volt, és perzselő, mégsem vesztettük el a kontrollt magunk fölött. Percek múlva kifulladva szakítottuk meg tevékenységünket. – Kérlek, hozd haza Nessie-t.

-         Meglesz – bólogattam vidáman, majd útnak indultam lányunkért.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés