- Kértek valamit inni? – kérdezte Jason udvariasan.

- Egy vodka-narancsot léci – válaszolt Claire szinte azonnal.

- Én vörösbort szeretnék – mondtam.

Jaso és Cedric elmentek, hogy hozzák az italt. Claire pedig éppen egy másik egyetemistával beszélgetett.

- Itt hagyott a barátod? – hallottam magam mögül a már jól ismert hangot. A szívem úgy kezdett el dobogni, mintha ez lenne az utolsó esélye arra, hogy vért pumpáljon a szervezetembe… A francba!

- Ne magadból indulj ki, Edward – mondtam szárazon.

- Hol van akkor? – kérdezte kíváncsian.

- Tulajdonképpen semmi közöd sincs hozzá, de Jason olyan figyelmes, és elment nekem italért. – Elsötétült az arca.

- Miért nem jössz oda hozzánk, és üdvözlöd a többieket? Nagyon örülnek neki, hogy újra láthatnak – mondta könnyedén mosolyogva.

- Miért kéne odamennem? Vagy van valami, amiről tudnom kéne? Amit még a hátam mögött elmeséltél… tudod – válaszoltam édesen.

- Figyelj, amit tegnap Ashley mondott…

- Egy cseppet sem érdekel! – szakítottam félbe megjátszott unalommal. De a vérem forrt! – Ah, itt jön már Jason. Miért nem mész vissza a barátnődhöz Ashleyhez, én meg majd elleszek az én barátommal, Jasonnel – tettem még hozzá, és a barátom szót kihangsúlyoztam. Edward először letörten nézett rám, majd mérgesen Jasonre.

- Kedves lenne tőled, ha ma már nem zaklatnál többet. Nagyon örülnék neki. A tegnapi napomat már sikerült elcseszned.

- Sajnos ezt nem tehetem. Túl nagy örömet okoznék neked – válaszolt Edward ironikusan.

- Bocsi, már el is felejtettem, hogy nem bírod elviselni, ha boldog vagyok. Hogy is felejthettem ezt el? – mondtam már hevesebben.

Majd megfordultam, és elindultam Jasonhöz. Odaadta a pohár boromat, én pedig hálásan rámosolyogtam.

- Hol van Claire és Cedric? – kérdezte tőle.

- Itt mögötted – válaszolta Claire mosolyogva.

A büfé közelében álltunk, és beszélgettünk, amikor Claire hirtelen megbökött, és a fejével jobbra intett. Odanéztem, ahova mutatta, és majdnem elájultam. Az összes Cullen testvér odajött hozzánk… Ashleyt is beleértve. És ezredszerre is azon kezdtem el gondolkozni, hogy mi rosszat tettem, hogy ezt érdemlem. Valószínűleg a gondolataimat könnyen le lehetett olvasni az arcomról, mert Emmett elkezdett nevetni. Tipikus Emmett! Számára nem létezett komoly szituáció. Egyszercsak Emmett megölelt, és mielőtt bármire is gondolhattam volna, azon kaptam magam, hogy visszaölelem őt. Biztos a sokk miatt, magyarázkodtam magamnak.

- Bella! Már annyira hiányoztál! – mondta

Szuper. Most megint hogy másszak ki ebből az egészből anélkül, hogy jelenetet rendeznék? Megpróbáltam kiszabadulni Emmett öleléséből. Hát nem igazán jártam sikerrel, egészen addig, amíg Rosalie meg nem szólalt:

- Emmett enged el. Agyonnyomod szegényt!

- Én is örülök, hogy újra látlak – mondtam Emmettnek szárazon, Rosalie-val pedig nem is foglalkoztam.

- Nézzenek csak oda, hogy megváltozott a mi kis Bellánk! Alig ismertem meg. Csodásan nézel ki! – mondta Emmett barátságosan.

- Régebben jobban tetszett nekem – mondta Edward halkan.

Hogy a ruhámmal, a viselkedésemmel, vagy a kettővel együtt volt problémája, nem tudom. Edward mellett állt Ashley, és utálattal nézett, én viszont csak édesen rámosolyogtam. Legszívesebben mindkettejüket elkezdtem volna provokálni. De nem tehettem ezt Jasonnel. Ő és Claire zavartan néztek engem. Illett volna bemutatnom őket egymásnak. De miért kéne a jelenemnek a múltamat megismernie? Ekkor Rosalie odajött hozzám. Hátráltam egy lépést. Ő állva maradt, és megbánóan nézett rám.

- Bella, tényleg hiányoztál! – mondta teljesen komolyan.

- Oh, el tudom képzelni mennyire. De fogadtál be a legkönnyebben, ugye Rosalie? – mondtam szarkasztikusan.

Ekkor odajött Jasper, és udvariasan kinyújtotta a kezét. Gyanakvóan néztem rá, de azért én is kinyújtottam a kezemet. Már így is sok mindent meg kell magyaráznom Jasonnek, nem akarok újabb problémákat.

- Bella, rég láttalak.

- Hát igen – mondtam tömören.

- Bella, nem mutatod be nekünk a barátaidat? – kérdezte Alice boldogan.

Szerintem egy kicsit túlságosan is boldogan.

- De – mondtam. Claire-re mutattam és mondtam:

- Ő a legjobb barátnőm, Claire – Nem kellett Alice-re néznem, hogy tudjam, mennyire rosszul érintette ez a mondatom. De mégis mit várt? Egyszercsak felbukkan, és újra ő lesz a legjobb barátnőm?? – Claire mellett ő Cedric, Claire barátja – mutattam be Cedricet is. Cedric elmosolyodott, amikor Claire barátjaként mutattam be őt, Claire pedig elpirult. – És itt, jobbra mellettem, ő Jason, a barátom – Óvatosan ránéztem Jasonre, hogy hogyan reagált arra, hogy a barátomként mutattam be őt. De ő csak mosolygott és megfogta a kezem.

Ashley és Edward kivételével az összes Cullent sokkolta ez a pár mondat. Edward újra felmordult, és úgy nézett ki, mint aki mindjárt letépi Jason fejét. Ashley csak egyszerűen dühösen nézett rám. Lehet, hogy ő máshogy nem is tud nézni? Bemutattam a Culleneket is a barátaimnak, kivéve Ashleyt. De valahogy egyik Cullen-testvér se tartotta szükségesnek, hogy bemutassa Ashleyt, ami eléggé feldühítette őt, nekem pedig nevetnem kellett.

- Honnan ismeritek egymást? – kérdezte Jason. Mielőtt bárki is megszólalhatott volna válaszoltam:

- Forksból. Egy suliba jártunk, egészen addig, amíg egy este össze nem pakoltak, és el nem tűntek. Azóta nem találkoztunk, csak tegnap, amikor véletlenül összefutottunk.

Edward felém fordult, és kifürkészhetetlen pillantással nézett rám. Azt hitte, hogy majd úgy mutatom be, mint az ex-pasimat? A Cullenek úgyis tudták, Claire is, a többieknek meg nem is kell tudniuk róla.

- Leültök hozzánk? – kérdezte hirtelen Rosalie, és azon gondolkoztam, hogy vajon miben mesterkedik. Soha nem titkolta, hogy mennyire nem bír engem. Gyorsan válaszoltam:

- Talán majd később. Most táncolnék inkább. Jason? – Jason felé fordultam. Ő Édesen rámmosolygott:

- Szívesen!

- Bella, te táncolni? – kérdezte Emmett elképedve. Próbáltam annyira barátságosan válaszolni, amennyire csak tudtam.

- Emmett, csodálkoznál, ha tudnád, hogy az éve alatt mi mindent megtanultam.

Ezekkel a szavakkal odahúztam magam mellé Jasont, és a tánctérhez mentem. Egy lassú szám ment. Kezeimet Jason nyaka köré kulcsoltam, ő pedig a derekamra tette a kezét, és közelebb húzott magához. Jobbra néztem, és láttam, hogy Claire is Cedric-kel táncol. Rámkacsintott, én meg elvigyorodtam. Bár sok okom nem volt a mosolygásra. Edward közelsége még mindig túl intenzíven hatott rám. Be kell vallanom, hogy féltékeny vagyok. De ha ő tovább tudott lépni, akkor én is túl fogok lépni rajta. Csak attól féltem, hogy megbántom Jasont. Ő nem ezt érdemelte! Ő egy kedves fiú volt. Odanéztem az asztalra, ahol eddig a barátaimmal és a Cullenekkel álltunk. Láttam, hogy Edward dühösen néz minket Jasonnel. Mellette állt Ashley… belé karolva. Nem semmi ez a pasi! Ott áll a kis barátnőcskéjével, aki nem volt teljesen normális, és még van képe dühösen nézni ránk. Jason hangja szakított ki gondolataimból.

- A Cullenek olyan furcsák. Van bennük valami félelmetes. És ott van akkor a külsejük is. Nem akarom őket bántani, de semmi… emberi… nincs bennük. Tudom, hogy ez most hülyén hangzik, de nem tudom, hogyan tudnám ezt elmagyarázni…

- Tudom mire gondolsz – szóltam közbe mosolyogva. – De higgy nekem, nincs bennük semmi különleges. A Cullenek is csak vízzel főznek.

A Cullenek is csak vízzel főznek. Hát ez elég őrülten hangzik! Mégegyszer Edwardra néztem. Ahogy odanéztem, nem kaptam levegőt. Mintha újra felszakadt volna a lyuk a mellkasomban. Ezerszer rosszabb volt, mint amikor elhagyott. Majdnem olyan volt, mintha az egész testem sajogna. Nem, tényleg éreztem, hogy mindenem fáj. Úgy kapaszkodtam Jasonbe, mint egy kismajom… Edward is hasonlóan állt. Csak mellette Ashley állt… és csókolóztak! Edward elszakadt tőle egy pillanatra, és a szemembe nézett. Amíg a tekintetével fogva tartott még közelebb húzta magához Ashleyt, elengedte a tekintetem, mélyen Ashley szemébe nézett, és utána olyan szenvedélyesen csókolta meg…