Szabad kezem ökölbe szorítottam, míg úgy helyezkedtünk Edwarddal, hogy Nessie-t minden irányból tökéletesen védelmezhessük. A Volturinak ez szemet is szúrt. Marcus szokás szerint unott arccal bámult előre, míg Caius gúnyosan vicsorgott. Aro ezzel szemben derűsen somolygott.

-         Ugyan, semmi szükség aggodalomra. Csak szeretnék elbeszélgetni a hölggyel, ha szabad. Illetve megérinteni.

Edwarddal mélyen egymás szemébe néztünk. Ki tudja, hogy amelyikünk a Volturi elé járultatja Nessie-t, visszatérhet-e még közénk?

Szerelmem lágyan végigsimított arcomon, majd határozottan az ellenség felé fordult – Renesmeével a kezében.

-         Majd én viszem.

Egyedül maradtam, míg a többiek párosával álltak. De ez engem abban a percben teljesen hidegen hagyott. Míg a két teremtmény sorsa, akiket a világon a legjobban szeretek, nem.

Edward könnyednek szánt léptekkel közelítette meg Arot, majd megállt pontosan a három főkolompos előtt. Renesmeé szégyenlősséget produkált, ami eddig tapasztalhatatlan volt nála. Ezúttal vagy megszólaltak a veszélyjelzői, vagy színlelt.

Aro mézesmázosan elmosolyodott, és mellékesen megjegyezte:

-         Nagyon hasonlítasz ám apukádra, kicsi Renesmeé. De a szemed anyukádat idézi.

Nessie bizalmatlanul sandított Arora, de bájos mosollyal szólalt meg.

-         Anyu és Apu is nagyon szépek. Én is olyan szeretnék lenni, mint ők.

-         Ne aggódj, olyan leszel. Mindkét szülőd páratlan egyéniség, nem mindennapi tettekkel. És csak rád kell nézni… te is páratlan vagy; teljesen önálló a magad nemében – továbbra is mosolygott, de a szemében fellobbant a vágyakozás, és birtokolni akarás tüze.

Kislányunk arca felragyogott, mikor Aro megdicsért minket; bizonyára úgy fogta ezt fel, mint bizonyítékot, hogy nem eshet semmi bajunk. Elvégre ő is csodálatos egyéniségek vagyunk…

-         De ugye Rose néniéket sem bántod? – kérdezte lágy, csengő hangján.

-         Senkit nem fogok bántani, Nessie.

„- Majd én!” – gondolta Jane kárörvendően. Halk szisszenés hagyta el ajkaimat.

-         Nem hiszel nekem, Bella? – hunyorított Aro.

-         Bízom benned, Aro. Csupán Jane drágádnak vannak eszméletlenül hangos gondolatai – mormoltam sugárzó mosolyt vetve az említett felé. Mindenki meglepetten nézett rám, mivel ez nem az én stílusom volt. Volt olyan, aki ijedten, mint Irina, Esme, és Edward; volt, aki büszkén, mint Emmett és Felix; és volt, aki felháborodottan, mint Tanya és Jane pislogott felém.

-         Ejnye, drágám. Nyugodj meg. Bellán amúgy sem hatnának a képességeid. De talán a saját képességed hatna rajtad Bella által… - jegyezte meg Aro, és Jane arcára kiült a döbbenet. – Gondolkodj el rajta.

A hirtelen beköszöntő csöndben Aro kezébe vette Nessie kacsóját, és lehunyta a szemét. Elképzeltem, hogy hasonló élményeket élhet át, mint én, amikor Emmetten próbáltam ki az erőm, és ajkamba haraptam. Vajon mit lát most Aro? És mit fog felhasználni ellenünk?

Aro hirtelen felcsapta szemhéjait, és fennhangon elmélkedett.

-         Szóval egy lény, aki képes emberi eredetű táplálékot, és vért is fogyasztani. Egy lény, aki hihetetlenül gyorsan nő, és nehezen sebezhető. Egy teremtmény, aki egy vérfarkas lenyomata… és egy embernő illetve egy vámpír férfi gyermeke. Mindezek ellenére teljesen szelíd, emberbaráti. Most még. Elképesztő…

-         Bizarr – javította őt ki Heidi. – Vérfarkas lenyomata, hmm…

-         Miért, talán valami gond van velünk, vérszívó? – harsant fel Jacob Black hangja.

Mivel a Volturi elzárta a bejáratot, az ablakon ugrottak be. Jake, Leah, Seth, Jared, Embry, Quil, Sam, és… Paul! Melegen Jake-re mosolyogtam, aki huncut kacsintással válaszolt, majd elfintorodott.

-         Apám, azért plusz 21 vérszopó… uhh…

-         Hidd el, mi sem vagyunk oda a szagért, kutya – vetette oda Demetri hidegen.

-         Na, mi a szitu, Edward? – érdeklődött Quil vigyorogva.

-         Nocsak, mekkora kíséret jár Jacob Blacknek, ha a Cullen fattyúhoz jön kicsit állatsimogatóst játszani… - ironizált Caius.

Edward torkából vadállati morgás tört fel, és Jacob is megremegett.

-         Edward! – kiáltott rá Carlisle fiára.

-         Jacob! – rivallt rá Sam társára.

Edward moderálta magát, és Nessie-vel a karján mellettem termettek, ahol rögtön átöleltem őket, de Jake remegése kontrollálhatatlannak bizonyult. A ruhái apró cafatokká szakadtak, és hirtelenjében egy vörösesbarna farkas állt Jacob helyén, aki azonnal Nessie előtt termett.

-         Ó, szóval nem játszani jöttek… hanem besegíteni. Ki hitte volna! – feszítette tovább a húrt Caius.

-         Nos, ez kicsit megváltoztatja a felállást. Pedig mi igazán békés szándékkal jöttünk. Csak beszélni szerettünk volna veletek a lehetőségeitekről, de…

-         Lehetőségeink? – visszhangozta Carlisle. – Bocsáss meg, Aro, de nem értem.

-         Úgy értem, Carlisle, hogy kicsit sok itt a tisztázatlan ügy. Titkok, mutánsgyerekek, miegymás… ennyit mi sem tűrhetünk el, még tőletek sem.

-         Mit vártok tőlünk? – csikorgott Edward hangja.

-         Azt hiszem, nyilvánvaló. Bizonyára nem akarjátok elpusztítani a drága Renesmeét, amit nem csodálok. De akkor úgy vélem, a legjobb helye a mi családunkban lenne… - fejtette ki véleményét Aro.

-         Hogyan?! – csattant fel a Cullen család egy emberként, majd a textilszakadásból és léptek zajából újabb három várfarkas támolygott elő. Méghozzá Quil, Embry, és Seth.

-         Úgy, ahogy mondom. A… kislány veszélyes lehet. Sosem találkoztunk még hozzá hasonlóval. Nem igaz, Tanya, és Irina? Kérlek, mondjátok el a véleményeteket az üggyel kapcsolatban! – rendelkezett Caius.

Összeszorított foggal vártam a két nő „ítéletét.”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés