- 6. - // Vadászat //

Tenesseben remek idő volt, mikor megérkeztünk. Kipakoltuk a csomagjainkat, majd felmentünk az erdő legmagasabb és legeldugottabb pontjára, ahol Manuel kastélya állt. Az elkövetkezendő néhány évben az otthonomul fog szolgálni, ezért alaposan szemügyre vettem. Még nappali fényben is elég ijesztőnek hatott, ám belülről nézve kifejezetten otthonos volt.

Teljesen kipakoltam a cuccaim, aztán lementem a kandalló elé, ahol halkan lobogott a tűz, felmelegítve az egész helységet. Jacobon járt a fejem még mindig. Hiányzott, de nem tehettem ellene semmit.

Állandóan felcsillant előttem a búcsúzáskor látott arckifejezése és a szívem sajgott az emlékétől, ám hirtelen eszembe jutott egy ötlet.

Naplót írok neki, amiben elmesélem a nélküle töltött időmet, így mindent megtud és nem kell magyarázkodnom később.

Hirtelen Richard szólított meg, a hangja visszhangzott, én pedig összerezzentem:

- Vadászni megyünk. - oldalra pillantottam. Az ajtóban támaszkodott és engem nézett. Mosolyra húzta a száját: - Van kedved velünk tartani?

Bólintottam, majd követtem ki az erdőbe.

Mióta bemutattam Richardot Cullenéknek, rátért a "vega-életmódra", ami nálunk azt jelentette, hogy nem bántunk embereket, csakis állatok vérét isszuk.

Viszont egész más felfogásban vadásztam. Tudtam, mi vagyok, ahogy azt is: szükségem van az erőmre.

- Ezt fogd fel gyakorlásnak Swell. - lépett oda mellém Manuel. - Farkasként vadászol, vagy vámpírként? Esetleg maradsz a szimpla, emberi módszereknél? - faggatott.

Elgondolkodtam. Mennyi lehetőségem van, egyszerűen hihetetlen. Jacob jutott eszembe, ezért döntöttem:

- Farkasként. - felszökkentem, majd egy hatalmas fekete kutyaként érkeztem a földre.

Manuel elégedetten mosolygott rám, Richard viszont hangot is adott ámulatának:

- Nem semmi, Swell. Még Isabell se tudott ilyen gyorsan átváltozni farkassá.

Viháncolni kezdtem örömömben, aztán hivatalosan is megkezdődött a kiképzésem.

Richard bevezetett a jó vadászat rejtelmeibe, mivel eddig elég ügyetlen voltam. Egyre jobban ment.

Jóllakottan tértünk haza, tele voltunk energiával és jókedvvel.

Egészen addig semmi probléma nem volt, míg megint eszembe nem jutott Jacob. Közöltem, hogy felmegyek aludni egy kicsit.

Elővettem egy üres kiskönyvet és írni kezdtem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés