Felnéztem, egyenesen Edward szemébe. Bár sötét volt a szobában, a holdfényben még így is láttam a szemeit. Feketék voltak a haragtól. Végigfutott a hideg a hátamon. Életemben először, féltem Edwardtól. Egy utolsó komor pillantás után eltűnt. Jason felébredt.

- Mi történt? – kérdezte álmosan. Könnyedén ránevettem.

- Minden rendben. Csak rémálmom volt. Aludj csak tovább, Kincsem!

Jason újra a mellkasára vont, és végigsimított a hajamon. Mielőtt újra elaludtam volna, újra eszembe jutott Edward.

Beszélnem kell vele. Ez nem mehet így tovább. Elegem van az ő kis játékocskájából. Abból, hogy mindig az orrom alá dörgöli, hogy milyen szuper Ashley, és hogy mennyire összeillenek ők ketten. De úgy látszik ez még nem elég neki. Még követ is, és zsarnokoskodik. És ha ez nem segít, hogy beszélek vele, akkor még Carlisle.hoz és Esmehez is képes leszek elmenni. Talán ők majd távol tudják tartani tőlem a fiacskájukat. Egyszerűen már az idegeimre megy. Három éve elhagyott, utána visszajön az új barátnőjével, és az egészet még megkoronázza azzal, hogy még kínoz is.

Arra ébredtem, hogy valami van az orromon. Felemeltem a kezemet, hogy megvakarjam az orromat, és meghallottam egy elfojtott nevetést mellőlem. Túl fáradt voltam, hogy kinyissam a szememet. Megint éreztem ezt a valamit az orromon, ami mint rájöttem egy gyengéd csók volt. Kinyitottam végül a szemeimet, és Jason ült előttem, és szerelmesen nézett rám.

- Édesem, fel kell kelned – mondta halkan, és közben rámmosolygott.

- De nem akarok – morogtam álmosan. Felnevetett, a két keze közé vette a fejemet, és gyengéden megcsókolt.

- Éppen reggelit csinálok. Közben felöltözhetsz – mondta Jason kuncogva.

- Nem tudlak rávenni, hogy ma lógjunk, ugye? – kérdeztem kevés reménnyel.

- Nem, sajnos nem – mondta szemeit forgatva.

A ruhásszekrényemhez mentem, és kerestem magamnak valami ruhát. Hosszú keresgélés után egy rövid, világoskék ruha mellett, és egy hozzá passzoló blézert. Bevittem magammal a cuccaimat a fürdőbe. Miután letusoltam, kisminkeltem magam, és elkészítettem a hajamat, felöltöztem, és felvettem egy a ruhához illő világoskék magassarkút, majd kimentem a konyhába. Jason odajött hozzám, adott egy csókot az arcomra, és a fülembe suttogta:

- Csodálatosan nézel ki. A kék jól áll neked.

Megmerevedtem. Edward is mindig ezt mondta.

Edward.

Egész reggel nem gondoltam rá. És most újra eszembe jutott. Tegnap este kint az ablakpárkányon ült, és dühösen nézett minket Jasonnel. Annyira dühösen, hogy megijedtem tőle.

Ma beszélni fogok Edwarddal. Rá kel, hogy vegyem, hogy hagyjon békén. Be kell vallanom magamnak, hogy egy kissé félek ettől a beszélgetéstől. Emiatt aztán nem is nagyon akartam tervezgetni. Nem lesz könnyű. Tudom, hogy Edward milyen makacs tud lenni. De talán megtalálhatom az okát is annak, hogy miért nem hagy még mindig nyugton. Hogy miért szórakozik olyan jól azon, hogy engem kínozhat.

- Mit szeretnél a pirítósodra? – ébresztett fel gondolataimból Jason.

Nem igazán voltam éhes, de annyit fáradozott, nem akartam megbántani őt.

- Mézet – válaszoltam mosolyogva.

Kezembe vettem a kávémat, és mélye beszívtam az illatát. Az elmúlt napokban teljesen kávé-függővé mutálódtam. Jason elém rakta a pirítósomat, és én egy csókkal köszöntem meg figyelmességét. Jasonnek valahogy mindig sikerült kirángatnia a zavaros gondolataimból. Még hülyéskedtünk egy kicsit, és egész szép reggelem lett végülis. Fél nyolckor már Claire és Cedric is a konyhában álltak. Claire csak úgy ragyogott, és valamiért nem tudtam elhinni, hogy a tegnap estét tényleg csak egymás karjaiban aludva töltötték. Mindenttudó pillantást vetettem Claire-re, aki elvörösödött. Nemsokára elhagytuk a lakást, és az egyetem felé indultunk. Jason a vállamra tette a kezét, én pedig a derekát öleltem át. Ahogy megérkeztünk az előadótermünkhöz, Edward és Alice már az ajtóban álltak. Míg Alice aggódóan nézett engem, Edward ugyanolyan komolyan nézett rám, mint tegnap este. Időközben már nem voltam benne annyira biztos, hogy olyan jó ötlet félre vonulni vele a szünetben, és beszélni vele. De ezt most muszáj volt. Meg kell találnom a boldogságot. Elmentünk Alice és Edward mellett, és éreztem a tekintetüket a hátamon. Újra „Modern Építészet” óránk volt Mr. Masonnel. Össze kell szednem magam. Nem engedhettem meg magamnak, hogy újra kidobjanak az óráról.

Jason és én megint az egyik leghátsó sorban ültünk le. Edward és Alice felénk tartottak. Edward végig valami furcsa tekintettel nézett rám. A szívem úgy elkezdett dobogni, hogy azt hittem kiesik a helyéről, és az ő szája széle felfelé görbült, alig észrevehetően. Arrogáns idióta. Mindketten mögénk ültek. Idegesen forgattam a szemeimet. Jason kérdően nézett rám. Erőltetetten rámosolyogtam, és megfogtam a kezét, összekulcsolva ujjainkat. Mögülem már megint morgás hallatszott. De most egyszerűen nem foglalkoztam vele. Jason közelebb hajolt hozzám, és a fülembe súgta:

- Ezután az óra után orvoshoz kell mennem.

- Beteg vagy? – kérdeztem aggódóan. Megnyugtatóan mosolygott rám.

- Nem, ez csak egy kontroll vizsgálat. Egy fél éve volt egy térdkalács-implantátum beültetésem, és közben néha el kell mennem, hogy megnézzék minden rendben van-e.

- Ha szeretnéd, veled megyek – mondtam.

- Nem, nem szeretném, ha miattam hagynád ki az előadást. Ma este majd elmegyek érted a kocsmába – mondta, és megpuszilta az orromat.

Újra ez a morgás. Már igen csak idegesített, úgyhogy megfordultam:

- Nem tudnál te is, mint mindenki más, reggelizni? A korgó gyomrod kezd az idegeimre menni – mondtam idegesen Edwardnak.

Alice elnyomott egy vigyort. Edward rámmosolygott, míg én álltam a tekintetét. Előrehajolt, és azt suttogta:

- Ezt vehetem ajánlatnak?

A tekintete a nyakamra vándorolt. Dühösen megfordultam, és halkan káromkodtam egyet. Hallottam, ahogy Edward halkan felnevet. Ezután az órára koncentráltam. Ahogyan vége lett az előadásnak, Jason és én kimentünk. Közben Claire és Cedric már elmentek a következő órára. Jason búcsúzóul adott még egy csókot, majd elmentem a következő órámra. Éppen elindultam volna, hogy ne késsek el, amikor hirtelen behúzott valaki egy terembe. Körbenéztem, és láttam, hogy egy üres előadóteremben voltam. Majd elkezdtem keresni a szemeimmel, hogy ki húzott be ide, és megláttam Edwardot, aki lazán az ajtófélfának dőlve állt. Hozzá kell tennem, hogy gyönyörűen nézett ki. Sötét farmer és fekete ing volt rajta, ami kihangsúlyozta tökéletes testét, és tökéletesen nézett ki sápadt bőrén. Pár eltévedt hajszál, a kócos bronzszínű hajából a homlokába lógott. Legszívesebben odamentem volna, és arrébb söpörtem volna azokat a rakoncátlan tincseket, de uralkodtam magamon. Észrevettem, hogy ő ugyanígy bámul engem. A falnak támaszkodtam, srégen szembe az ajtótól, ahol ő állt. Amúgy is szerettem volna beszélni vele a szünetben, úgyhogy ha már egyszer itt vagyunk, akkor túl is eshetnénk rajta. Éppen megszólaltam volna, amikor Edward előrébb lépett.

- Csodásan nézel ki, Bella – mondta puhán.

Ez zavart engem, de nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Hihetetlen. A Cullen házban még az ő kis Ashley-jéről áradozik, most meg itt bókol nekem. Gyanakvóan néztem rá.

- Ugye nem azért rángattál ide, hogy ezt közöld velem – mondtam irritáltan. Ekkor odajött hozzám.

- Szeretnék beszélni veled – mondta halkan.

Éreztem, ahogy a szívem hihetetlen tempóban kezd el verni. A falhoz préseltem magam. Hirtelen nagyon közel állt hozzám, és megéreztem az illatát. Felemelte a kezét, és gyengéden végigsimított vele az arcomon. Úgy nézett rám, mintha a lelkembe látna. Bármennyire nehéz is bevallanom magamnak, de élveztem a közelségét. Szerelmesen nézett rám, és én megpróbáltam kontrollálni a szívemet, nehogy kiugorjon a helyéről. A másik kezével megfogta a derekamat, és közelebb húzott magához. Lassan egyre közelebb került egymáshoz az arcunk. És akkor megcsókolt. Először egészen gyengéden, én pedig becsuktam a szememet. A csókja egyre követelőzőbb lett, és a végén már olyan szenvedéllyel csókolt, hogy a partin Ashley-nek adott csókja semmi sem volt ehhez képest.

Ashley.

Megpróbáltam elhúzódni tőle, de ő csak még közelebb húzott magához. Olyan szenvedéllyel csókolt, mint eddig még soha. Még azelőtt véget kell vetnem ennek a csóknak, mielőtt teljesen elgyengülnék. És Ashley gondolata, bár kellemetlen, de segített ebben. Elfordítottam a fejemet.

- Edward, hagyd abba – mondtam levegő után kapkodva.

Csalódottan nézett rám, de elengedett. Pár lépést hátráltam, hogy újra össze tudjam szedni magam. Miután ez már félig sikerült, újra ránéztem Edwardra. Feketék voltak a szemei. A vágy miatt? Megköszörültem a torkomat.

- Miről szeretnél beszélni? – kérdeztem remegő hangon.

Zavarodottan nézett rám először, mintha nem tudná, hogy miről beszélek. Legalább nem én volta az egyetlen, akit kissé megzavart ez a kis „közjáték”.

- Rólunk szeretnék beszélni – mondta egyszer csak. Újra egy lépéssel közelebb jött, de én is ennyivel hátrébb léptem.

- Többé már nincs olyan, hogy mi, Edward – mondtam hevesen. – Már elfelejtetted? Elhagytál három éve – fűztem még hozzá keserűen.

- Igen, neked most már ott van Jason – mondta hirtelen dühvel.

- Edward, mi a problémád? – kérdeztem idegesen.

- Nem tetszik nekem, hogy együtt vagy vele.

- De te nem változtathatsz ezen semmit. És egyébként sincs semmi közöd hozzá! Arról nem is beszélve, hogy mit szól hozzá Ashley, hogy folyamatosan utánam futsz – mondtam megjátszott unalommal.

- Nem tudja – mondta.

- Több mindenről tud, mint amit te gondolnál – válaszoltam.

- Azt csinálok, amit akarok – mondta makacsul.

- Tudsz róla, hogy más emberek követése büntetendő, ugye?

- Fel akarsz jelenteni? – kérdezte gúnyosan mosolyogva.

- Csak azt szeretném, ha végre békében élhetném az életem. Miért követsz mindenhová, Edward? Miért terrorizálsz? – kérdeztem közben már kétségbeesetten.

- Úgy gondolod, hogy terrorizállak? Ilyen rossz neked, ha a közeledben vagyok? – válaszolt megbántottan.

- Nem csak gondolom, tudom! – mondtam hevesen. – Ashley azt mondta nekem, hogy csak a rossz lelkiismereted miatt csinálod ezt. De amint látod, köszönöm szépen, jól vagyok. Nem kell, hogy lelkiismeret-furdalásod legyen. Már itt van nekem Jason, aki vigyáz rám – fűztem még hozzá dühösen.

- Ashley ezt mondta? – kérdezte gondolkozva.

- Oh, bocsánat, hogy is mondhattam ilyent a te kis barátnődről. El is felejtettem már, hogy én csak egy hazug ember vagyok. Annyira sajnálom – mondtam szarkasztikusan. Olyan volt, mintha megütöttem volna őt.

- Megbocsáthatatlan hiba volt, hogy hazugnak neveztelek. Tényleg, igazán sajnálom – mondta leverten. De én ennél már jobban ismertem őt. Edwardnak nem volt lelkiismerete.

- Nem, nem sajnálod. Csak azt mondtad, amit igazából gondolsz rólam! Vagy csak feldühített, hogy Ashleynek nem sikerült megölnie?

- Miért akarnám én a halálodat? Komolyan ilyen rossz véleménnyel vagy rólam? Hiszen már ezerszer elmondtam neked, hogy soha nem engedném, hogy bántódásod essen! – mondta ingerülten.

- Mégis a torkomnak ugrasztottad ezt a kis senkit, hogy megöljön! – kiabáltam. – Te és Alice! Ha Emmett nem sietett volna a segítségemre, akkor már nem élnék! Te pedig páholyból nézhetted volna végig!

- Te provokáltad őt! – szűrte a fogai közül.

- Én provokáltam őt? Mond csak, mennyire vagy te hülye tulajdonképpen? Ő mégis mi a francot keresett éjjel a szobámban? – kérdeztem zavarodottan. – Edward, őszintén szólva ennek a beszélgetésnek nincsen semmi értelme. Szeretnélek megkérni, hogy hagyj békén ezentúl. Nem akarok többet beszélni veled, nem akarlak többé látni sem! És azt sem akarom, hogy kövess! Én boldog vagyok Jasonnel, te pedig Ashleyvel. Te magad mondtad, hogy mennyivel könnyebb az életed vele. Már semmi okom rá, hogy veled találkozzak. Csak azért, hogy Ashleyvel jól szórakozzatok rajtam, nem fogok veled többet találkozni!

- Soha nem szórakoztam rajtad – mondta Edward halkan.

- Dehogy nem, folyamatosan ezt csinálod! Úgy tűnik, hogy már annyira vak vagy, hogy észre sem veszed, hogy mit csinálsz!

- Róla van szó, ugye? – kérdezte dühösen.

- Jasonről? Mi van vele? – kérdeztem zavarodottan.

- Miatta nem akarsz velem többet találkozni. Ő áll közénk!

- Edward, akkor most még egyszer elmondom, szép lassan, csak neked. Jasonnel biztonságban érzem magam, mert tudom, hogy neki nem fog egyik pillanatról a másikra eszébe jutni, hogy nem szeret. Mégis mit gondoltál? Visszajössz, és én újra a te naiv Bellád leszek, akit továbbra is átverhetsz? Egyszer a kicsit Ashley, máskor a kis hülye Bella. Mit gondolsz, mégis ki vagy te? Igen, szeretem Jasont, és azt akarom, hogy végre békén hagyj! Megértetted végre? – kiabáltam.

Megbántottan nézett rám, és már majdnem újra bedőltem neki. De akkor megkeményedett a tekintete. Újra közelebb jött hozzám, és újra hátráltam egy lépést.

- Igen, láttam, hogy mennyire szereted őt. Már majdnem együtt is laktok. Láttam, amikor egy ágyban aludtatok – mondta szemrehányóan.

Miért mondta ezt most el nekem? Rajtakaptam, amint engem figyelt az éjjel.

- Semmi jogod szemrehányásokat tenni nekem! Neked is van egy ágyad a szobádban! Vagy azt akarod bemesélni nekem, hogy mostanában újra alszol? – kérdeztem szarkasztikusan. Hűvösen rámmosolygott.

-Nem, Ashley és én nagyon jól meg tudunk becsülni egy kényelmes ágyat. Nagyon jól tudjuk érezni rajta magunkat, már ha érted mire gondolok.

Még ha nem is mutattam ki, ezzel az egy mondatával vagy ezerszer megölt, ahogy ezt ridegen az arcomba vágta. Gúnyosan rámosolyogtam.

- Annyira azért mégse érezhetitek jól magatokat, különben nem zaklatnál folyamatosan engem és Jasont. Vagy a te kis Ashleyd semmit nem tudott felmutatni, hogy folyamatosan minket figyelsz? – nevettem rá gúnyosan.

Hirtelen előttem termett, újra a falnak nyomva engem, és a fülembe suttogta:

- Ne feszítsd túl a húrt, Bella – Az orra már majdnem hozzáért az enyémhez

- Tartsd magad távol tőlem, és akkor mindannyian békében élhetjük tovább az életünket.

Elszakadtam tőle, és az ajtóhoz mentem. Miután kinyitottam, mégegyszer visszafordultam Edwardhoz:

- Egyébként a te kis Ashleydnek nem sikerült megtanítani téged, hogy hogyan csókolj. Még mindig úgy csókolsz, mint egy tini. Talán keresned kéne magadnak egy igazi nőt.

Ezekkel a szavakkal kimentem a teremből, és egy dühödt Edwardot hagytam magam mögött. A lakásom felé vettem az irányt. Semmi kedvem nem volt még egy előadást végigülni. El akartam menni Edward közeléből. Először is meg kell nyugodnom.

Amint beléptem a lakásba csöngött a telefon.

- Kedvesem, itt Esme – szóltak bele a telefonba a vonal túlsó végéről.

- Szia Esme, hogy vagy? És honnan van meg neked a számom? – üdvözöltem kérdően.

- Emmett adta meg nekem. Neki pedig Claire-től van meg. De nem baj, ugye? – kérdezte.

- Nem… nem – mondtam gyorsan.

- Azért hívlak, hogy Carlisle és én szívesen meglátogatnánk téged ma este. Ráérsz?

- Persze! Dolgoznom kéne ma este, de lemondom. Nem érzem túl jól magam.

- Mi történt kedvesem? – kérdezte aggódóan.

- Csak fáj a fejem – füllentettem. Hála Ashleynek legalább most van egy jó indokom.

- Kincsem, annyira sajnálom azt, ami veled történt! – hallottam Esme szomorú hangját.

- Ne aggódj. Nem a te hibád volt – próbáltam őt megnyugtatni. - Akkor ma este találkozunk – fűztem még hozzá, majd elbúcsúztunk.

Gyorsan felhívtam még Nortont, és elmeséltem neki a fejfájós történetet. Mivel tudott az én kis „balesetemről”, rögtön mondta, hogy nem probléma. Nagyon jó fej főnök! Utána Jasont is felhívtam, megkérdeztem, hogy van a térde, és hogy találkozunk-e holnap. Rögtön mondta, hogy holnap reggel majd értem jön, és együtt megyünk az egyetemre.

Miután minden hívást lerendeztem lefeküdtem az ágyamra, és elgondolkoztam. Mióta újra találkoztunk Edwarddal, csak veszekszünk. Remélem, hogy most majd végre békén hagy, de a biztonság kedvéért azért beszélni fogok Esmevel és Carlisle-lal is.

Elaludhattam, mert egyszercsak Claire állt az ágyam mellett, és aggódóan beszélt hozzám.

- Isabella, jól vagy? – Álmosan néztem rá.

- Hány óra van? – kérdeztem ásítva.

- Három. Már aggódtam. Egyszercsak eltűntél.

- Beszéltem Edwarddal. Utána meg már nem volt kedvem bemenni a következő órára – válaszoltam

Mindent elmeséltem neki, ami eszembe jutott.

- Ma nem megyek dolgozni, már beszéltem Nortonnal. Carlisle és Esme benéznek ma este. Carlisle még egyszer meg akarja nézni a sebemet, és Edwardról is akarok vele beszélni. Talán ő jobban tud hatni rá – Calire megértőnek bizonyult, mint mindig.

- Így nem meglepő, hogy ki akarod pihenni magad. Remélem, hogy sikerül beszélned Edward szüleivel.

- Én is – sóhajtottam.

Még beszélgettünk fél hatig, majd Claire elment készülődni. Pontban hatkor Esme és Carlisle már az ajtóban állt. Megöleltük egymást, majd bevezettem őket a nappaliba.

- Gondolom nem kértek kávét, vagy? – kérdeztem tréfásan. Mindketten nevettek, de nemet intettek.

Míg Carlisle a sebemet vizsgálta, Esme elkezdett beszélni.

- Nagyon szép a lakásod! Ti rendeztétek be?

- Nem, bebútorozva kaptuk a lakást – mondtam. – De nem panaszkodhatunk, tényleg minden szépen be van rendezve.

- A sebed jól gyógyul. Jövő héten kiveszem a varratokat. De akkor újra el kéne jönnöd hozzánk – mondta Carlisle mosolyogva.

- Ne aggódj! Vigyázunk rád! – fűzte még hozzá gyorsan Esme, amint meglátta a rémült kifejezést az arcomon.

- Emmett érted jönne. Úgyis szívesen fuvaroz téged – mondta Carlisle.

- Főzhetnék neked valamit. Már olyan régóta nem használtam a konyhát! – mondta Esme örömtelien.

- Jó lenne. Szívesen elmegyek hozzátok! – válaszoltam vigyorogva.

Nem tudom, hogy miért reagáltam így. De egyszerűen nem okozhattam nekik csalódást, bár még nem bocsátottam meg nekik.

- Beszélni szeretnék veletek valamiről.

- Bármiről beszélhetsz velünk – mondta Carlisle bíztatóan.

- Edwardról van szó – kezdtem. Esme és Carlisle váltottak egy gyors aggódó pillantást. – Mindketten tudjátok, hogy már van egy új barátom – Esme és Carlisle szomorúan bólintottak. – Na igen, és Edwardnak meg ott van Ashley. De ennek ellenére úgy követ engem, mint egy nyomozó, és nem hagy békén. Őszintén szólva nem tudom, hogy mit tehetnék még. Úgy gondoltam, hogy ti talán beszélhetnétek vele – mondta egy kissé zavarban.

- Megpróbálhatjuk – válaszolt Carlisle.

- Bár még mindig úgy gondoljuk, hogy te és Edward összetartoztok. Te sokkal inkább tartozol a családhoz, mint Ashley – mondta Esme.

Ez meglepett. Akkor miért fogadták őt örökbe? Egyébként azt is hallottam már, hogy nem igazán kedvelt Ashley a Cullen család körében. Hát, ebben mondjuk nincsen semmi meglepő.

- De Edward Ashleyt választotta társául, és ez már vagy két éve történt… - mondtam, de Carlisle félbeszakított.

- Bella, ez a dolog Edwarddal és Ashleyvel nem az, aminek kinéz, vagy amit Edward el akar hitetni veled…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés