(Alice szemszöge)

 Mindenki a nappaliban ült,Carlisle egy több száz oldalas könyvet olvasott. Emmet és Jasper sakkoztak. És Esme takarított-bár nem értettem miért mert a házban minden csillogott-villogott a tisztaságtól.
 Elhomályosodott minden a látomásom miatt csak egy lányt láttam...sőt vámpírt. Hosszú gesztenyebarna haja volt és sápadt bőre. Elhalad a Forks nevű tábla mellett. A házunkat közelíti meg...
 -Alice mit láttál?-kérdezte Jazz és leült mellém.
 -Egy vámpír...Forks-ba jön... A házunkhoz...Körübelül tizenhét éves lehet...És lány...
 -Akkor így már nem lesz olyan élvezetes a bunyó...-mondta Emmet tetetett csalodotsággal.
 -Fiam... nem biztos,hogy ellenséges szándékkal jött...-és a látomás folytatódott. Most én is benne voltam... Vele beszéltem és jól kijöttünk de jó lenne ha barátok lennénk! És akkor a látomás még folytatodott.Soha nem volt még ennyi látomásom egyszerre. Az arcát még midnig nem láttam de mellette volt Edward és bátyám  boldognak látszott. Lehet Edward-ot is megtalálja a szerelem?
 -Békés szándékkal jön-mondtam. Edward-ra néztem és mosolyogtam. Ő ezt észrevette,hogy furán viselkedem és gondolom a gondolataimat akarta kikutatni ezért üzentem neki.
 Nem Edward...nem mondom el...-gondoltam és egy dalt kezdtem magamba énekelni.
 -Alice miért nem mondod el? Tudod milyen idegesítő,hogy gondolataidban folyamatosan énekelni hallak?-kérdezte mérgesen.
 -Nem nem tudom...nem én vagyok a gondolatolvasó-mondtam vigyorogva.Még morgott valamit az orra alatt de azt már nem értettem.
  -Alice-szólt apám-Örülnék ha figyelnéd a jövőjét a lánynak.
 -Rendben-mondtam és felpattantam a kanapéról.
 -Nem tudod körübelül mikorra várhatjuk?-kérdezte.
 -Nem tudom pontosan...Pár napon belül...lehet még ma-csillant fel a szemem.
 
 Felmentem a szobámba,próbáltam gondolataimat elterelni ezért átvizsgáltam a gardrobomat,hogy mik azok a ruhák amit már használtam...
 Eléggé megcsonkítottam a ruhatáramat ezért elterveztem: elkell majd mennünk vásárolni.
 A ruhákat egy dobozba pakoltam és levittem a nappaliba még mindig mindenki ott volt mintha nem is mozdultak volna. Próbáltam nem Rá gondolni ezért sikerült Edward-ot mégjobban felidegesítenem.
 Észrevettem,hogy Emmet valamin nagyon nevet Edward meg bólint...Oh...nem veszem be.
 -Alice könyörgöm mond el Edward-nak amit titkolsz előle mert már kiidegelnek az érzései!-nyöszögött Jasper.
 -Nem mondom!-makacskodtam.
 Hidd el Edward jó lesz a vége-üzentem neki gondolatban.
 -Elbirom képzelni...-morogta-Elmegyek vadászni-jelentette be.
 -Alice komolyan mond már el mi az a nagy titok ami még Edward-nak se mondasz el? Most nincs itt elmondhatod...
 -Sajnálom Emmet...nem mondom el. Lehet ti azt hiszitek,hogy nem láttam azt a bólintás Edward-nak de tévedsz. Gondolom gondolatba beszélhettél vele... hogy majd ha elmegy... akkor kifagatsz de kikell ábrándítsalak nem mondom el.
 -Alice honnan veszed te ezt a hülyeséget?-adta az ártatlant Em-Jó megadom magam-tette fel a kezét. Büszkén elmosolyodtam és leültem mellé.
 -Mindig igazam van.
 -Persze,hogy iagazd van...te látod a jövőjét mindenkinek.

 Edward bejött az ajtón.
 -Idegen vámpír illat...-mondta amint belépett az ajtón.
 Gyorsan felálltam és a bejárathoz mentem. Még nem láttam semmit...se látomást... se semmit... Ez idegesítő.
 -Alice,volt valami változás?-kérdezte Carlisle.
 -Nem.
  Már mindenki a bejáratnál volt és vártuk,hogy mikor látjuk meg a fák sűrűjében új családtagunkat...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés