Sweet Dreams-3.fejezet

 (Bella szemszöge)

 -Megérkeztünk-mondta és leállította a kocsit. Szétnéztem leeset az állam. Egy borzasztóan nagy pláza elött álltunk.
 -Ugye nem akarsz bemenni minden boltba?-a hangom egy oktávval magasabb volt a megszokotnál.Felé néztem és csak vogyorgot-Jaj Alice ne már...
 -Gyere menyjünk rengeteg üzlet vár ránk!-mondta lelkesen.
 -Látom...-morogtam. Kelletlenül kiszáltam a kocsiból és a kelleténél nagyobb erõvel "csuktam" be az ajtót. Alice megragadta a karomat-ismét-és a bejárathoz voszolt. Még csak fél napja ismerem,de,hogy lehet valakinek ennyi energiája? Igaz vámpír de mindig megy-megy és folyton mosolyog. Persze ez valamilyen részrõl jó is...
 Az elsõ üzlet óriási volt. Bele se mertem gondolni mekkora lehet a többi.
 -Szia Alice!-köszönt neki az egyik eladónõ. Alice mosolyogva vissza integetet.
 -Milyen gyakran jársz te ide,hogy már ismernek is?-kérdeztem.
 -Hetente legalább kétszer de van amikor csak kéthetente...
 -Akkor nem csoda,hogy ismernek...-most mégjobban vigyorgot.
 -Nézd Bella! Kérlek próbáld meg!-és elém mutatott egy mini szoknyát.Fintorogtam-Na kérlek....-bociszemekkel nézett rám.
 -Jó legyen-kikaptam a kezébõl és a próba fülkébe mentem.
 
 Felvettem a szoknyát és több irányból is megnéztem. Bekellet valanom nem is annyira rossz...
 -Na milyen?-kérdezte és elhúzta a függönyt.
 -Mintha már nem láttad volna-vigyorogtam rá.
 -Jó... de élõben sokkal jobb látni. Nekem nagyon bejön.
 -Nem rossz...
 -Megvesszük-jelentette be-Nézd hoztam hozzá felsõt is!-azt is a kezembe nyomta-Probáld fel!-parancsolta.
  Sóhajtottam. Jobb túl lenni rajta addig úgy se hagy békén. Igaz tök jólállt rajtam a "ruhaszett" de ezt nem vallottam be Alice-nek.
 Alice visszatáncolt hozzám,hogy õ is megnézhesse.
 -Ez nagyon befog jönni Edward-nak!-mondta. Lesütöttem a szememet- Jaj ne mond már,hogy nem jön be neked a bátyám!- még midnig nem válaszoltam- Bella...
 -Jó ha azt mondom "bejön" akkor békén hagysz?-kérdeztem zavartan.
 -Igen. Ne hazudj saját magadnak... Látom,hogy nézett téged-mondta vigyorogva. Ha tudtam vola már rég pipacs vörös lennék- Na jó békén hagylak még nekem is kell ruha, meg neked is. És még mennyi üzlet van!
 Gyorsan átvettem a saját ruhámat de lehet kár volt mert Alice kezébe egy egész ruha hegy volt. Intett a fejével,hogy menyjek vissza a fülkébe.
 -Ebbõl csak a fele lesz a tied.
 -Csak...-morogtam. Odaadta a kezembe azokat a ruhákat amit nekem választott ki a többivel ami az övé azzal bevonult a mellettem lévõ fülkébe.

 -Gyerünk fizetni!-mondta és a pénztárhoz mutatott. Én próbáltam átnézni a ruhahalom fölött ami a kezembe volt és én is elindultam a pénztár felé. Az eladónõnek azthittem kiesnek a szemei olyan döbbenettel nézett minket.
 Nem csodálkozok... gondolom nem sokan vásárolnak ennyi ruhát... Kivéve Alice-t Õ kivétel...
 -Gyere menyjünk a következõ üzletbe-szólt Alice. És egy másik üzlethez mutatott. Kezünkben fejenkét négy-négy szatyor volt és azok is a legnagyobbak.

 -Azért jó volt ez a vásárlás nem?-kérdezte. Amikor próbálta kinyitni a kocsit.
 -De... tudod soha nem vásároltam még ennyit... talán egész életemben se...
 -Mióta vagy vámpír?-kérdezte amikor próbálta begyömöszölni a szatyrokat a csomagtartóba.
 -Ötven éve-válaszoltam és én is próbáltam még betenni a szatyrokat.
 -És ekkora az önuralmad?-kérdezte.
 -Még soha nem öltem embert...- nem pontosan a kérdésére válaszoltam.. De megértette.
 -Tényleg? Carlisle se... Amúgy õ is élt Aro-ékkal...
 -Igen tudom Aro sokat mesélt róla...
 -Jóba vagy amúgy velük... A Voultorival?-kérdezte és beült az autóba.
 -Igen... Mindenkivel.. Talán Jane-el nem vagyunk olyan jó viszonyba...
 -Értem...-mondta-Holnap beíratlak a Forks-i gimibe-terelte másra a témát.
 -Rendben. Olyan régen voltam már suliban...
 -Volterrában nem jártál?
 -Nem... csak addig amíg átváltoztattak.
 -Miért kellet átváltoztatni téged?
 -Súlyos betegség volt akkoriban Olaszországban...
 -Pont mint Edward... Õt is betegség miatt kellet átváltoztatni-ezen megint cinkosan mosolygot-Ki változtatott át?
 -Aro... ahogy Õ mondta : Van bennem valami különleges... Csak nem számolt azzal, hogy én majd állatok vérén fogok élni-kuncogtam.
 
 -Megérketünk!-mondta és kipattant a kocsiból.
 -Milyen gyorsan jöttél?-kérdeztem.
 -Olyan... Százötvennel? Annyival mint amikor mentünk.
 -Gyorsan eltelt az idõ...
 -Ezt megismételhetjük máskor is-csillogot fel a szeme.
 -Köszi Alice az ajánlatot... de most már rengeteg ruhám van...
 -Soha nem lehet elég ruhád! Nem engedem kétszer felvenni ugyanazokat a ruhákat!-mondta komolyan.
 -Oké...
 -Na Bella túlélted?-kérdezte röhögve Emmet. Alice egy szúros pillantást vetett Rá.
 -Emmet... mikor is voltál utoljára vásárolni velünk?-kérdezte Alice. Rögtön lefagyott Em mosolya. Alice kinyitotta a csomagtartót.
 
 -Inkább segítsd Emmet jó?- Odaszaladt és kivette az összes  szatyrot,nem tudom,hogy bírta el de sikerült.
 -Edward segíthetnél ám!
 -Na mivan Emmet nem bírsz pár darab ruhával?-vigyorgot.
 -Edward... te is már nagyon régen vásároltál velem...- Edward ezek után szó nélkül Emmet mellé ment és kivett a kezébõl pár szatyrot.
 -Gyere Bella még ruha próbát is kell tartanunk!
 -Dehát ruha szetteket vettünk! És már megpróbáltam õket!
 -Tudom,de van több olyan ruha amihez másik is jó!-sóhajtottam és bevánszorogtam az ajtón. Nagyon bírtam Alice-t de ha így folytatja a vásárlást ahogy Õ mondta,hogy minden héten legalább kétszer megy vásárolni... Akkor már nem lesz elég hely a gardróbomba... vagy mégrosszabb amibe bele se merek már gondolni...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés