11. fejezet
2009.11.24. 18:21
Nessie szemszög:
Miközben én elszántan próbáltam Alice-ből kiszedni, hogy miért érdekes mikor érkezik a hercegem. Alice egyre jobban magába zárkózott így végül feladtam a küzdelmet és másra tereltem a szót.
- Na és te hogy állsz a pasi ügyekkel? – kérdeztem mosolyogva- fogadom, hogy egy csomóan csorgatják a nyálukat utánad! – nevettem fel. Mire Alice elpirult és a fejét rázta.
- Nem dehogy! Nincs senkim. És senkinek nem csorog a nyála utánam! – mondta határozottan és komoran. Nagyon meglepő volt tőle ez a komor mogorvaság hisz Ő mindig vidám és mosolygós volt, idáig.
Jasper szemszög:
Alice! Istenem milyen gyönyörű név pont olyan, mint ő. Ő is annyira gyönyörű főleg a mosolya. Hé, de miket gondol ő itt. Hisz biztosan foglalt egy ilyen gyönyörű angyal. De ha esetleg mégis szabad lenne, akkor se lenne esélyem nála. Hisz én egy szörnyeteg vagyok. Szívtelen és lélektelen, ahogy Edward mondta régebben csak utána neki jött Bella. Vajon nekem is van egy Bellám valahol, vagy esetleg talán pont Alice az. Bárcsak ő lenne, annyira szeretném megérinteni, de persze nem lehet. Alice nekem senkim, így nincs jogom, hogy esetleg megérintsem, vagy esetleg megcsókoljam. Á de nem gondolhatok ilyeneket. Miért kínzom magam ilyenekkel? Eddig úgy tudtam nincsenek mazochista hajlamaim. Erre valaki felmordult. Oldalra fordítottam a fejem és Edwardot pillantottam meg. Ő volt az, aki az előbb morgott. Ja, hát persze hallja mit gondolok… Szívás…
- a tuti…- morogta
- Hidd el nekem sem jobb a közeledbe!
- Nem vagyok mazochista!
- Már nem. De az voltál.
- Ezt inkább hagyjuk.
- Te hoztad fel! – nevettem fel keserűen. Annyi negatív érzelem áradt belőle, hogyha akartam sem tudtam volna boldogan mosolyogni.
- Miért nem beszélsz vele?
- Mégis kivel? És Egyáltalán miről?- kérdeztem értetlenkedve.
- Hát Alice –szel. Már órák óta azt hallgatom, hogy milyen szép… blabla
- Nincs miről beszélgetnem vele - mormogtam.
- Tudod, hogy van. Kár hogy nem tudod a saját érzelmeidet analizálni.
- Nagyon is tudom, hogy milyen érzelmeim vannak!- ugrottam fel
- Ugyan már bele vagy esve valld csak be!
- És ha igen akkor mi van? Nem változtat semmin! – Edward már nyitotta is a száját, hogy válaszoljon ám ekkor megjelent Alice és Nessie a lépcsőn. Ha megmersz mukkanni neked, esem! Üzentem gondolatban. Erre bólintott és elhelyezkedett a fotelben. Nagyszerű szóval maradni fog.
- Sziasztok, fiúk! Mit csináltok? – kérdezte Nessie
Neki mindig jobban ment, hogy beszélgetés közben ne szólja el magát Edward rendszerint szólította „KICSIMNEK”.
- Élvezzük egymás társaságát! – morogtam miközben és is leültem oda ahol az előbb ültem.
Edward szemszöge:
Nem értem, hogy Jass miért vallja be Alice-nek, hogy kedveli vagy csak annyit, hogy kedveli és beszélgessen vele, keresse a társaságát. De ő persze nem! Miért is?
Mondjuk, azt nem tudom, hogy a lány mit érez, de most ki fogom deríteni. Itt maradok, amíg meg nem tudom, hogy mi a helyzet nála, mit gondol Jasper -ről?
- Apa beszéltél Jass. Igaz? – kérdezte Nessie gondolatban. Lassan alig észrevehetően bólintottam.
- Szerintem szép pár lennének. Úgy szeretném, hogy Jasper boldog legyen. Na meg hát nem bánnám, ha Alice lenne a sógornőm. – mondta lányom gondolatban. Mindig is jól ment neki már a kezdetektől fogva. De erre a mondatra legalább elmosolyodtam. Miután ők is helyet foglaltam a kanapén, ami pont szembe volt a milyenkel. Na és ki hitte volna, de nem Alice volt előttem. Kislányom gyorsan leült elém így szegény lánynak nem volt más választás muszáj volt a bátyám elé ülnie. Bár szerintem nem is volt ez annyira ellenére. Vagy csak az elfogultság beszél belőlem?
Alice gondolatai fejbe vágtak, mint a reggeli gyors vonat.
- Olyan jól néz ki! Mint egy igazi harcos. Izmos és biztos nagyon erős. S ez a kócos szőke haj annyira SEXY! – erre nem tudtam ellene mit tenni muszáj volt felé fordulnom, a szemeim nagyra nyíltak. Szegényke amint találózott a tekintetünk elpirult és elkapta a tekintetét.
- Jaj, ez olyan ciki! Mintha hallotta volna, hogy miket gondoltam a testvéréről, még szerencse hogy ez lehetetlen. Ügye? Ügye lehetetlen! – erre megont elmosolyodtam Nessie erről a kis arcjátékról egyből levette a lényeget. Az arcán hatalmas mosoly terült el.
- Szóval Alice-nek is bejön? – kérdezte gondolatban, de még így is kihallatszót a kuncogása. Mindenről elfelejtkezve egy határozottatan bólintottam. Mire édes és boldog hangon felkacagott.
- Km… Szóval lányok mit csináltatok odafent? – kérdezte Jass.
- Edward ez nem fair szegény Alice-el szemben. Ne használd a képességed! –parancsolt még rám, de már gondolatban.
- Én teljesen ártatlan vagyok! Még bele sem fogtam, de már ordított is a fejembe. Szóval nem én tehetek róla! – emeltem fel megadásra a kezem. Persze leesett, hogy most megint nagy baromságot csináltam.
- Ja, bocs! Csak még mindig egy elvesztet fogadás miatt zsörtölődik.
- Jah, értem. – mosolyodott el. – Amúgy csak beszélgettünk. – fordult vissza Jasper -hez. – és ti mit csináltatok?
- Semmit. Csak beszélgetni próbáltam, de nem igazán sikerült. – válaszoltam, majd jelentőség teljesen Nessie - re néztem. – Erről jut eszembe, Nessie velem jönnél? Szeretnék neked mutatni valamit!
- Ja, persze! – szólt mosolyogva – ti addig maradjatok nyugodtan. Ismerkedjetek össze. – s ezzel karon ragadva el is siettem vele.
|