7. fejezet
2009.11.25. 11:16
(Bella szemszöge)
A konyhás néni épp az asztalunkhoz közelített. Emmet megint csak nevetett már nagyon mérges voltam rá ezért megfogtam Edward üvegét és hozzávágtam Em-hez. Nem sikerült eltalálnom, ezért még mindig nevetett.
-Miss Cullen... Ha nem ízlik az ami maga előtt van nem kell megenni! Szóval nagyon örülnék,hogyha nem hangoztatná hangosan mindenki előtt...
-Sajnálom...-morogtam és közben Emmet-et néztem aki ezen nagyon jól szórakozott. A konyhás nõ elment és Emmet megint nevetett már teljesen bepöccentem az üveget amit az elöbb hozzávágtam. Most ráöntöttem a fejére. Lehervadt a mosoly a szájáról.
-Remélem nem vagy "szomjas"-mondtam. Edward úgy nevetett,higy már a hasát kellet fognia.
-Na de most ezt miért kaptam?-kérdezte Emmet- Csak jól éreztem magam!
-Én is jól érzem magam-vigyorogtam rá. Olyan elkeseredet képet vágott. De megérdemelte. Felálltam és kivonultam a menzáról,amikor elhaladtam valaki mellett elfordított a tekintetét és máshova nézett.
Amikor vége lett az iskolának Edward-dal a parkolóba mentünk.
-Sajnálom amit Emmet-tel tettem... de nagyon bepöncentem rá..
-Semmi baj én élveztem,meg a többiek is. Sõt akik a menzán voltak azok is-vigyorgot-Most népszerű lettél,mindenki fél Emmet-től mert olyan nagy darab... De te meg ráöntötted a fejére azt a löttyöt...-megint rákezdett a nevetésre- Öhm... a többieknek még van órájuk... szóval ha akarod mi hazamehetünk.
-Rendben-mondtam.
-Jól bírtad az emberek között-elmosolyodtam-Voltál emberek között Volterrában?
-Néha... Persze akkor se vásárolni... -motyogtam-Ja amúgy Alice vásárlást szervez... Mindenkivel... Kivéve Esme-t és Carlisle-t Ők nem jönnek...
-Már alig várom-morogta.
-Te se vagy oda ezért...-állapítottam meg.
-Hát nem... Alice néha olyan túlzásokba esik... Amikor mindannyian vásárolni visz minket Rose-al... Az a legrosszabb... annyi ruhát vesz mindenkinek,hogy nem elég egy autóval menni és még betenni a kocsiba szatyrokat...
-Elbírom képzelni,mi egy kocsival mentünk de annak is tele volt a csomagtartója...
-Tudom...szembesültem vele...- kuncogott-Elmegyünk vadászni?-kérdezte-Nem voltunk suli elött...
-Benne vagyok-féloldalasan elmosolyodott.
Elég sokat utaztunk szóval nem értettem hova megyünk.
-Elmondod hova megyünk?-kérdeztem.
-Egy olyan helyre ahol jól lehet vadászni... Sok féle állat van...-mondta és itt lezárta a témát.
Nem bírtam ki,hogy néha ne nézzek rá a szemem sarkából. De szerencsetlénségemre néha elkaptam a pillantását és ekkor elmosolyodott. Én ilyeknor zavartan sütöttem le a szememet.
-Megérkeztünk-jelentette be. Olyan gyorsan szállt ki a kocsiból,hogy még az én szememnek is láthatatlan volt. Csak azt vettem észre,hogy kinyitja az ajtót nekem.
-Nagyon gyors vagy-mondtam. Büszkén elmosolyodott. Kezet nyújtott nekem egyből elfogadtam-lehet túlságosan is gyorsan. Kéz a kézben sétáltunk az erdőben ennek örültem is meg zavarban is voltam... Fura volt Edward-hoz ilyen közel lenni,mert erről csak álmodni mertem...
-Érzed már az állatok illatát?-kérdezte. Mélyen beszívtam a levegőt.
-Igen...
-Akkor vadásszunk!-mondta és elengedte a kezemet.
Még egyszer egy nagy levegőt vettem és futni kezdtem az illat után. Rövid idő után meg is találtam szerencsétlen áldozatomat. Lassan odalopóztam az állathoz és egy hirtelen mozdulattal rágódtam.
Láttam lüktető ereit és ennek már nem tudtam ellenállni. Fogaimat a nyakába vájtam és kiszívtam vérét. Gyorsan csináltam nem akartam,hogy sokáig szenvedjen.
Amikor végeztem vele felálltam megfordultam és Edward-dal találtam szembe magamat. Nagyon közel volt hozzám csak pár centi választott el minket egymástól.
Közeledni kezdett felém és már tudtam mi fog következni... Milliméterek választottak el minket egymástól de ekkor megszólalt Edward telefonja. Gyorsan szétpattantunk egymástól és zavartan kezdtem el valamelyik fát fixírózni.
-Halló?-vette fel a telefont-Szia Alice...-morogta-Most? Jó Szia...-és lecsapta a telefont.
-Mi történt?
-Aro-ék nálunk vannak.. Azt mondja Alice nem látta előre...
-Oh...-csak ennyit tudtam kinyögni. Pont akkor kell jönnie Aro-nak is amikor kettesben lehetünk Edward-dal. Persze örültem,hogy újra láthatom... de most pont a legrosszabb időpontot választotta a látogatáshoz...
|