3. fejezet

                                  Végzetes találkozás

Ezután úgy hip-hop eltelt három hónap. Gyorsan fejlődtem. A hajam már a hátam közepéig ért. Rosalie és Alice mindennap lefényképeztek. Ha egy ember megnézné, az albumom azt hinné tényleg hónapok, évek teltek el. Anyaék megvásárolták a szobám berendezését. Egy gyönyörű kovácsoltvas bölcsőt, egy szekrényt (amit Alice feltöltött ruhákkal), és néhány játékot. A legtöbb játék a nagy házban van. Itt csak alszok. Egyhetes koromban szólaltam meg elsőnek. Éppen Rosalie-val játszottam. Nagyon hiányoltam már a nagypapit. Először Rosalie-t kérdeztem meg a szokásos módon. De mivel nem tudta ezért anyát is megkérdeztem.

- Mami, hol van a nagypapi?

Anya nagyon megdöbbent. Még a mosolyomat se viszonozta. Aztán viszont megoldódott. Jacob mikor hallott elsőnek beszélni először megdöbbent majd széles mosoly villantott fel. Mikor mindenki hallótávolságon kívül volt elkezdett Quileute-nyelven tanítani. Ez egy nagyon dallamos, kellemes hangzású nyelv volt. De ez csak a mi titkunk volt. Kevesebb, mint három héttel az után, hogy először beszéltem először jártam. Alice a virágokat rendezgette, kecsesen járva. Figyeltem egy hosszú pillanatig. Majd elhatároztam magam. Felálltam. És átvágtam a szobán, legalább olyan kecsesen, mint Alice. Jacob tapsviharban tőrt ki. Ez az! Ezt akartam! Anya és apa is tapsoltak persze ők nem olyan kitörően. Olvasni is tudtam. Anya minden este olvasott fel nekem. A mesék túl hosszúak voltak a végükre elaludtam.  A képes könyvekhez nem volt türelmem. Ráadásul nem szerettem kétszer ugyanazt meghallgatni. Anya verseket olvasott. Egyik este anya épp Tennyson-t olvasott fel nekem, mikor elhatároztam magam, most én fogok olvasni. Felnyúltam az arcához. Elképzeltem magunkat, ahogy itt ülünk, csak nem anya olvasott, hanem én. Odaadta a könyvet.

- Édes zene van itt. - Olvastam tétovázás nélkül. - lágyabb fátyol, mint virágzó rózsák szirmai a füvön, vagy árnyas gránit falai között még mindig ott van az esti harmat, egy fényes hegyszorosban.

Anya visszavette tőlem a könyvet.

- Ha te olvasol, hogy fogsz elaludni? – kérdezte.

 Az eltelt három hónap alatt Charlie az életünk része lett. Őt támogatta Sue. Sue Seth és Leah édesanyja volt. Nem régen halt meg a férje Harry. Jacob falkájához csatlakozott Quil és Embry. Jacob mesélt róluk. Régebben együtt lógott velük. Közösen utálták Sam-et és bandáját. Akkor még nem voltak (vér-) farkasok. Aztán Quil farkassá vált majd Jacob és végül Embry is. Újra barátok lettek. Volt valami csete-paté valami Victoria nevű vámpírral és az újszülött vámpír seregével. Aztán jöttem én. Megint elszakadtak. De most megint jóbarátok. Apa és Carlisle (még mindig nehezemre esik őt nagypapának hívni…) kutattak más fél vámpírok után. Arra a következtetésre jutottak, hogy el kell utaznunk Dél-Amerikába egy őslakos indián törzshöz. Nekik vannak legendáik a fél vámpírokról. Emmett azt tervezi, hogy megverekszik egy anakondával. Persze meg akarja kóstolni a helyi „különleges fogásokat” is. De még nem tudtuk, hogy mikor megyünk, mert volt még egy utazás hátra. Ez csak anyára várt. El kellett mennie Olaszországba. Volt valami megállapodás ott egy Volturi nevű klánnal (A „vámpírok fejedelmei” apa szavaival élve). És csak anya gondolatait nem olvashatta senki se. Így Aro a klán feje sem. A hónapok elteltével meg tanultam vadászni. Anyával és Jacobbal vadásztam a legtöbbször. Néha apa és a többiek közül is csatlakozott hozzánk. Igaz nem ez volt a kedvenc vérivási módszerem (továbbra is a donor vért szerettem a legjobban) de jó volt azon versenyezni Jacobbal, hogy melyikünk fogott nagyobbat. Anyu gyakran adott nekem rendes emberi ételt. Mivel nem vadászhattunk minden áldott nap. A donorvér nekem egy kellemes köztes állapot volt. Nem akartam emberekre vadászni. De azzal, a vérrel, amit önként adtak nem volt semmi baj. Csak Carlisle egyre kevesebbet tudott szerezni. Egyik nap épp anyával és Jacobbal vadásztunk. Jacob is velünk akart jönni Brazíliába. Anya és közte épp erről folyt a vita. Én ezt már néhányszor hallottam. Így nem is figyeltem oda a beszélgetésükre. A hó szállingózott. Táncolva lépkedtem egy tisztás felé, olyan illatot keresve, amit szeretek. Meg álltam egy pillanatra. Figyeltem a szállingózó hópelyheket. Akarok egyet! Leguggoltam… és felugrottam úgy öt méter magasra. Elkaptam egy hópelyhet. Puhán földet értem. Megmutattam anyának és Jacobnak a tökéletes nyolcágú jégcsillagomat, mielőtt az elolvadna. Közben mosolyogtam.

-  Szép. - Kiáltotta Jacob dicsérően. - De szerintem lelassultál, Nessie.

Visszaszökkentem Jacobhoz. Ő pontosan akkor nyújtotta felém a kezeit mikor én beléjük ugrottam. Ezt akkor csináltam mikor mondani akartam valamit. Nem szerettem hangosan beszélni, mert nem tudtam volna magam úgy kifejezni, mint számomra normális módszeremmel. Hallottam a közelben van egy kis szarvas nyáj. Megérintettem Jacob arcát és megmondtam neki, hogy nem akarok belőlük inni. Nem ihatnék inkább donorvért? – gondoltam.

- Biiiiztos, hogy nem vagy szomjas, Nessie. - Válaszolt Jacob egy kicsit gúnyosan, de mégis engedékenyebben, mint bárki más. - Csak attól félsz, hogy megint én kapom el a nagyobbat!

Kicsúsztam Jacob karjaiból. OK! Én benne vagyok! Úgyis én fogom el a nagyobbat. Mindig én szoktam! Forgattam a szemeimet. Berohantam az erdőbe. Jacob utánam. Mikor levette a pólóját már remegett.

- Ez nem fog számítani, ha csalsz. – kiáltotta utánam.

Mi, hogy én csalok? Sosem szoktam csalni! Nem tehetek róla, hogy ügyesebb vadász vagyok, mint Jacob. Anya hátra maradt. Jó így. Szerettem meglepni azzal, hogy mekkorát fogtam. Követtem az illatukat. Megláttam őket, egy másik tisztáson pihentek. Láttam egy hatalmas hímet. Rávettetem magam. Pár pillanattal később Jacob is elkapta egy közel ugyanakkora hímet, mint én. Elkezdtem a szokásos „győzelmi ujjongásomat”. Jacob vonyított. Jacob arcáról azt olvastam le, hogy most övé a nagyobb.

- Az enyém a nagyobb! – bizonygattam.

Ekkor anya közeledett felénk. Nagyon feldúlt volt. Jacob elkezdett morogni. Szemei az erdőt pásztázták, fülei lelapultak. Lemondtam az elejtett szarvasról, anya karjaiba ugrottam megkérdeztem tőle mi miatt aggódik?

- Túlreagáltam. - Bizonygattam nekik. - Minden rendben, gondolom. Várjatok.

Előkapta a telefonját. Benyomott egy gombot és várt. Valaki felvette a telefont az első csengés után. Jacob és én hallgatóztunk.

- Gyere, hozd Carlisle-t. - Darálta gyorsan. - Láttam Irina-t, és ő látott engem, de aztán meglátta Jacob-ot és dühös lett és elrohant, gondolom. Még nem bukkant fel itt, egyébként – de elég feldúltnak tűnt, szóval lehet, hogy idejön. Ha mégsem, neked és Carlisle-nak utána kell mennetek, és beszélnetek kell vele. Rossz érzésem van.

Apa válaszolt valamit. Aztán letették. Visszamentük a hosszú tisztásra. Vártunk. Anya és Jacob hallgattak valamit. Aztán apa már anyát ölelte. Carlisle mögötte volt. Mögötte pedig néhány farkas.

- A hegygerincen volt. - Mondta nekik azonnal, rámutatva a helyre. -  Talán fel kellene hívnod Emmett-et és Jasper-t, hogy veletek menjenek. Úgy tűnt, hogy… igazán feldúlt volt. Rám morgott.

- Mi? – kérdezte apa mérgesen.

- Bánatos. Majd én utána megyek. – mondta Carlisle.

- Veled megyek. - Ellenkezett apa.

Hosszú pillantást váltottak – talán Carlisle összehasonlította apa Irina iránt érzett mérgét a hasznos gondolatolvasással. Végül Carlisle bólintott, és elindultak megkeresni a nyomot anélkül, hogy felhívták volna Emmett-et és Jasper-t. Jacob türelmetlenül lihegett és megbökte anya hátát az orrával. Biztos vissza akart vinni a biztonságos házba, minden esetre. Ebben egyetértettek, és hazarohantunk, Seth és Leah mellettünk futottak. Nyugodt voltam anya karjaiban, egyik kezem még mindig az arcán tartottam. Mivel a vadászat félbeszakadt, így kénytelen leszek donorvért inni. Gondolataim kicsit önelégültek voltak. Mikor hazaértünk, Mindenki arra volt kíváncsi, hogy mi történt. Anya részletesen beszámolt a történtekről. Mikor befejezte meg érkezett apa és Carlisle. Nem érték utol Irina-t. Átúsztak a tengerszoroson is, de nem találták a nyomát. Anya hozott nekem donorvért. Megittam majd estig Jacobbal játszottam. Ma este itt alszok a nagy házban. A kanapén aludtam el. Jacob pedig elment. Mikor felébredtem nagyon fagyos volt a hangulat. Anya ás apa elmentek meg keresni Alice-t és Jaspert. Jacob mellettem ült a kanapén. Szomorú volt. Megkérdeztem tőle mi baj van? És hol van mindenki?

- Alice-nek az éjjel látomása volt. Látta, hogy jön… jön a… Volturi… - Válaszolt Jacob. - és aztán Alice kézen fogta Jaspert és elfutottak. Azóta se jöttek vissza. Utánuk mentek a többiek. Megkeresni őket.

Értem. Alice nem fog visszajönni. Egy ideig biztos nem. Érzem legbelül. Ha ő elment, akkor annak biztos megvan az oka. Először Carlisle és a többiek értek vissza. Anya és apa még egy másik nyomot követtek. Öt perc alatt mindennel elkészültek Carlisle-ék. Bepakoltak és mindenkinek ki osztották a feladatát. Jacob az ölébe vett. Néztem őket tágra nyitott szemmel. Ekkor megérkeztek anyáék is. Rájuk néztem. Lehoztak egy földgömböt és az ebédlőasztalra tették.

- Maradjunk itt? – kérdezte apa, Carlisle-tól.

-  Alice azt mondta, hogy kénytelenek leszünk megmutatni az embereknek Reneesmeét és ezt óvatosan fog kelleni megtennünk. - mondta Carlisle. - Ideküldünk bárkit, akire sikerül rátalálnunk, Edward az lesz a legjobb, ha a csatatér ezen oldalán lesztek.

- Nagy területet kell lefedni. – mondta apa.

- Nagyon sok munkátok lesz itt. - mondta Carlisle. - Tanya családja itt lesz már délelőtt és fogalmuk sincs róla, hogy miért. Először is meg kell győznötök őket, hogy ne reagálhassanak úgy, mint Irina. Másodszor, rá kell jönnötök mit akart mondani Alice azzal az Eleazarral. Majd mindezek után maradnak tanúskodni mellettünk? Minden kezdődik elölről, ahogy megérkeznek a többiek, ha egyáltalán sikerül bárkit is meggyőznünk a felől, hogy eljöjjön. - Carlisle fellélegzett. - A ti munkátok lesz valószínűleg a legnehezebb része. Visszatérünk, hogy segítsünk, olyan hamar, ahogyan csak lehetséges lesz.

Aztán Carlisle megfogta apa vállát, megpuszilta anya homlokát. Esme megölelte mindkettőjüket. Emmett belebokszolt a vállukba. Rosalie nekem küldött a levegőben egy puszit, Jacobnak meg egy grimaszt.

- Sok szerencsét. - mondta nekik apa.

- Nektek is. - mondta Carlisle. - Mindnyájunknak szüksége lesz rá.

Néztem, ahogy elmennek. Aztán forgolódni kezdtem Jacob karjai közt, hogy megérinthessem az arcát. Eljönnek Carlisle barátai?

- Nem tudom, hogy Carlisle barátai eljönnek-e. Remélem, hogy igen. Úgy tűnik, mintha egy kicsit elszámoltuk volna magunkat. – Válaszolta Jacob.

Mi nem segíthetünk nekik? – kérdeztem.

- Nem, mi nem segíthetünk, itt kell maradnunk. - folytatta. - Az emberek azért jönnek, hogy lássanak téged, nem pedig a természetet.

El kell menned? – kérdeztem aggódva.

- Nem, nem kell mennem sehová. – majd apára nézett, lehet, hogy tévedett? – Vagy kell?

Apa eltöprengett.

- Bökd ki! – mondta végül Jacob.

- A vámpírok, akik azért jönnek, hogy segítsenek nekünk, nem olyanok, mint mi. - mondta apa. - Tanya családja az egyetlen rajtunk kívül, aki tiszteli az emberi életet és még mondhatom azt is, hogy nem csinálnak nagy ügyet a vérfarkasokból. Úgy gondolom, hogy biztonságosabb lenne.

- Tudok vigyázni magamra. - szakította félbe Jacob.

- Biztonságosabb Renesmee számára. - folytatta apa. - ... Ha az esély, hogy elhiszik a történetünket nincs beárnyékolva vérfarkasokkal.

- Némely barátotok ellenetek fordulna csak a miatt, hogy kikkel vagytok körülvéve? – vágott vissza Jacob.

- Azt gondolom, hogy normális körülmények között a nagy részük elnéző lenne. De meg kell értened, hogy elfogadni Nessie-t nem lesz egyszerű egyikük számára sem. Miért nehezítsünk még a helyzeten?

- A halhatatlan gyerekek tényleg rosszak voltak, igaz? – kérdezte Jacob.

- Lehetetlen elképzelni mélyebb sebet, melyet a vámpírok pszichikájában hagytak volna.

- Edward…

- Én tudom Jake. Tudom milyen nehéz távol lenni tőle. Meglátjuk, hogy fognak Nessie-re reagálni. Minden esetre Nessie-nek teljes titokban kell maradnia itt is és ott is pár napig. Neki ott kell maradnia a kunyhóban, amíg el nem jön a megfelelő idő arra, hogy megmutassuk őt nekik. Annyi ideig, amíg képes leszel biztos távolságban maradni a háztól.

- Nem tehetem. Társaság a délelőtti órákon, mi?

- Igen. A legközelebbiek a barátaink közül. Ebben a konkrét esetben valószínűleg az lenne a legjobb, ha minél előbb tisztáznánk a dolgokat. Itt maradhatsz, Tanya tud rólatok. Sőt még Seth-tel is találkozott.

- Világos. – felelte Jacob.

- El kellene mondanod Samnek mi, történik. Hamarosan idegenek tűnhetnek fel az erdőben.

- Jó megfigyelés. Egyébként is magyarázattal tartozom neki a múlt éjszaka után.

- Alice-re hallgatni általában helyes dolog.

Amíg apa és Jacob beszéltek anya a hátsó üvegfalhoz lopakodott. Nagyon elgondolkozott valamin. Dobolt a faasztalon. Ritmusosan. Kimásztam Jacob öléből és felé mentem. Mikor meghallotta, hogy közeledek megfordult és kitárta a karjait. Felvett és a vállára hajtottam a fejem. Megérintettem az arcát. Aggódtam mindenkiért. Megmutattam neki szépen sorban az arcokat. Mindenkijét egyre jobban gyorsult. Majd megálltam Alice arcánál. Némán kérdeztem magamban, hol van?

- Nem tudom. - suttogtam. - De ő Alice. Helyes dolgot tesz, mint mindig.

Fellélegeztem és egyre jobban kívánkozó, vágyakozó lett a gondolataim menete.

- Nekem is nagyon hiányzik. - mondta

Láttam az arcán, ha tudna, sírna. Megmutattam neki az arcát láttam egyre jobban elszomorodik. A szemembe gyűltek a könnyek. Majd egy könnycsepp végig folyt az arcomon. Anya lecsókolta. Megérintettem a könnycsepp helyét. Az ujjbegyemen egy kis nedvesség volt. Csodálkozva néztem.

- Ne sírj! – mondta. - Minden rendben lesz. Te is rendben leszel. Találok rá módot, hogy kimásszunk ebből.

Majd csendbe burkolózott.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés