Ma este a házikóban alszok. Anya ragaszkodott ehhez. Nap eltelt. Tudtam holnap találkozok valakikkel, akik segíthetnek nekem és a családnak életben maradni. Tudtam ez az egész miattam van. Elfogadom, hogy meg kell halnom. Csak a családomnak ne essen bántódása. Igazándiból tudom egyszer meg fogok halni. Túl gyorsan fejlődök. Néhány év múlva úgyis meghalnék. Egy normális ember gyerek három hónaposan nem hogy beszélni még járni se tud. Az olvasásról ne is beszélve. Igaz biztos nekem lenne a legszebb életem. De az relatíve rövid lenne. Jacob megpróbálna életben tartani addig, amíg lehet. És anya is. Ők halhatatlanok. Én nem. Kering a vérem, dobog a szívem. Sok tekintetben hasonlítok a farkasokra. Így nem lehetek teljes értékű vámpír se soha. Mivel a quilute legendák úgy tartják, hogy a vámpír méreg mérgező számukra. Valószínűleg rám is az. És Jacob se menne ebbe bele. És én se. Ha egyszer meg kell, hogy haljak meg is fogok. És ha a családomért és kedvesemért kell meghalnom, akkor bátran nézek a halállal szembe. Éjjel felébredtem. A szobámban voltam. Az ágyamban. Felültem. A másik szobából hangok szűrődtek át. Kintről hallottam Jacob egyenletes szuszogását. Most farkas alakban volt. Alaposan végiggondoltam mindent. Tudtam, hogy meg kell halnom. De mégis elszomorított a dolog. Sírni szerettem volna. Szinte észre se vettem és a könnyem kicsordult a könny. Sokáig könnyeztem így csendben. Majd ismét elaludtam. Mikor felébredtem már a házban voltunk. Anya és apa sokáig tanakodtak, hogy fogadjuk a vendégeinket. Végül úgy döntöttek, hogy anya, Jacob és én az ebédlő asztalnál fogunk várni. Apa az ablaknál várt, a bejárati ajtó felé nézett. Fészkelődtem anya karjában. Meg akartam kérdezni valamit. Megérintettem z arcát, de mégsem így kérdeztem meg.
-Mi van, ha ők nem szeretnek engem? – suttogtam, és rögtön a szemembe néztek.
- Hát persze, hogy ők… – kezdte Jacob, de anya gyorsan leállította egy pillantással.
- Ők nem értenek téged Renesmee, mert ők soha nem találkoztak még hozzád foghatóval, – mondta nekem anya.
- Meg fogják érteni a dolgokat.
Sóhajtottam, és a fejében egy képet villantottam meg, gyorsan váltogatva. Vámpírok, emberek, farkasemberek. Egyikhez sem tartozottam.
- Te különleges vagy, ez nem rossz dolog.
Megráztam a fejem. A kétségbeesett arcunkra gondoltam és megszólaltam.
- Az én hibám.
- Nem! – mondták egyszerre.
Aztán meghallottam a közeledő autót. Megjöttek a Denaliak.Az autó gyorsan jött keresztül az erdőn, gyorsabban, mint Sue vagy Charlie kocsija. Hallottuk, hogy elhúz a réten és megáll az előcsarnok előtt. Négy ajtó nyílt és csukódott. Apa kinyitotta az ajtót, mielőtt kopoghattak volna. Anya és Jacob rémülten egymást bámulta.
- Edward! – lelkesedett egy női hang.
- Hello Tanya. Kate, Eleazar, Carmen.
- Hello! – Morajlották vissza.
- Carlisle azt mondta, hogy azonnal beszélnünk kell! - mondta az első hang. Tanya.
- Mi a baj? A vérfarkasok?
Jacob égnek emelte a szemét.
- Nem – mondta Edward. - A fegyverszünetünk erősebb, mint valaha.
Egy nő kuncogott.
- Akkor miért hívtál ma meg bennünket? – kérdezte Tanya. És akkor folytatta nem várva a válaszra. - Hol van Carlisle?
- Carlisle elment.
Egy rövid csend.
- Mi történik Edward? – követelte Tanya.
- Szeretném, ha néhány percig nem kételkednél bennem, – válaszolta. - Ez egy olyan dolog, amit nehéz megmagyarázni, és amíg nem érted fontos, hogy nyitott tudj maradni a dologra.
- Carlisle jól van? – kérdezte egy férfihang aggodalmasan. Eleazar.
- Mind rendben vagyunk, Eleazar. – mondta Edward, és valamit megveregetett, talán
Eleazar vállát. - Fizikailag Carlisle remekül van.
- Fizikailag? – kérdezte Tanya élesen. - Ez mit jelent?
- Azt jelenti, hogy az egész családom nagy veszélyben van. De mielőtt megmagyarázom, ígérd, meg amit kértem. Figyelj arra, amit mondok, mielőtt elutasítasz. Amit elkezdek, hadd fejezzem be.
Egy hosszabb csend volt a kérés után. Egy feszült, pszt, Jacob és anya bámulta egymást. Jacob szája elsápadt.
- Hallgatunk. – mondta végül Tanya. - Mi meghallgatunk mindent, mielőtt bírálunk.
- Köszönöm Tanya. – mondta apa hevesen. - Mi nem kevernénk bele, ha lenne bármi más választásunk.
Apa félreállt. Hallottuk, hogy négyen besétálnak az ajtón. Valaki szimatolt.
- Tudtam, hogy a vérfarkasok jártak itt. – motyogta Tanya.
- Igen, ők velünk vannak. Újra.
Tanya-t emlékeztette a csendre.
- Hol van Bella?
Egy másik női hang kérdezte:
- Hol?
- Ő hamarosan csatlakozik hozzánk. Jól van, köszönöm. Ő már szintén halhatatlan.
- Beszélj nekünk a veszélyről Edward! - mondta Tanya nyugodtan. - Figyelünk, és támogatunk, mi ide tartozunk.
Apa vett egy mély lélegzetet.
- Szeretném, ha magatok látnátok. Hallgassátok a másik szobát. Mit hallasz?
Nyugalom volt, aztán egy kis mozgás.
- Figyelj, kérlek. - mondta apa.
- Feltételezem, hogy egy farkasember. Hallom a szívét. – mondta Tanya.
- És még? – kérdezte apa.
Egy szünet.
- Mi ez a dübörgés? – kérdezte Kate vagy Carmen. - Ez… valami madár?
- Nem, de jól hallod. Most, mit érzel? A farkasember mellett.
- Van itt egy ember?” – Eleazar suttogott.
- Nem – ellenkezett Tanya. - Ez nem ember… de… az illata emberibb, valahogy. Mi az
Edward? Nem hiszem, hogy valaha éreztem ilyen illatot ezelőtt.
- Biztos, hogy nem Tanya. Kérlek, kérlek, ne felejtsd el, hogy ez neked valami egészen új.
Lassan elindultunk. Jacob mit egy árnyék követett minket. Közben elbújtam anya haja mögé. Feszült voltam. Anya belépett a nagyobb szobába és lefagyott, képtelen volt tovább menni. Vettem egy mély lélegzetet és kikukucskáltam anya haja alól, vállaimat szorosan tartottam, vártam a visszautasítást. Próbáltam előkészülni a reakciójukra. Vád, kiáltás, feszültség. Az egyik vámpír nő visszahőkölt négy lépést, szeme reszketett, mint amikor egy ember mérges kígyóval találkozik. Egy másik pedig visszaugrott egészen a bejáratig, és a falnak támaszkodott. Egy sokkolt sziszegés szakadt ki a fogai alól. Eleazar a harmadik nő elé vetette magát védelmező állásban.
- Oh, kérlek – panaszkodott Jacob a lélegzete alatt. Apa a karját anya és körém fonta.
- Megígérted, hogy figyelsz. – emlékeztette őket.
- Nem tudtuk, hogy néhányan nem halottak! – kiáltott fel Tanya. - Hogy jutott eszedbe
Edward? Nem tudod, hogy mi ez?
- Gyerünk innen – mondta a másik aggodalmasan, és a kilincs felé nyúlt.
- Edward… – Eleazar elég feldúltnak tűnt.
- Várj – mondta apa, hangja most keményebb volt. - Emlékezz, hogy mit hallottál és, hogy mit éreztél, Renesmee nem az, aminek hiszed.
- Nincs kifogás a szabály alól, Edward – mondta Tanya harapósan.
- Tanya – mondta Edward élesen. - Hallottad a szívdobogását! Állj le és gondolkozz.
- Hallgatni a szívdobogását? – suttogta nő, és kipillantott Eleazar válla mögül.
- Ő nem vámpír gyermek, – válaszolta apa, és a nő kevésbé ellenséges kifejezése felé fordult. - Ő félig ember.
A négy vámpír bámult és hiába ismertek rengeteg nyelvet nem tudtak meg nyikkanni.
- Hallgassatok meg. – emelte fel apa a hangját, sima bársony hangszínben, rábeszélően.
- Renesmee nem olyan. Én vagyok az apukája. Nem a teremtője – a biológiai apja.
Tanya megrázta egy picit a fejét. Nem úgy nézett ki, mintha értené.
- Edward, ne akard bemesélni nekünk… – kezdte Eleazar.
- Hallgasd meg a további magyarázatom Eleazar. Érezheted a teste melegét a levegőben.
Vér fut az ereiben, Eleazar. Érezheted az illatát.
- Hogyan” – kérdezte a nő az ajtónál.
- Bella a biológiai anyja, – mondta apa. - Teherbe esett és úgy döntött, hogy kihordja, amikor megszülte Renesmee-t még ember volt. Kis híján belehalt. Kénytelen voltam gyorsan mérget juttatni a szívébe, hogy megmentsem.
- Ez lehetetlenség. – mondta Eleazar a vállai még merevek voltak, a kifejezése hideg.
- Fizikai összefüggések nincsenek vámpír és ember között, – válaszolt Edward egy sötét humorral a hangjában. - Az emberi túlélők szám még kevesebb. Nem értesz egyet, unokatestvér?
Mindketten Tanya és az ajtónál alá nő haragos tekintetét figyelték.
- Gyerünk Eleazar, biztosan látod a hasonlóságot.
A nő (Eleazar mögött) válaszolt Edward szavaira. Lassan megkerülte Eleazar-t, a figyelmeztetése ellenére, és óvatosan anya elé sétált. Megvizsgálta az arcát, aztán óvatosan rám nézett.
- Látom anyukád szemét örökölted. – mondta halkan, barátságosan. - De apukád arcát. És akkor, mintha nem tudná magát irányítani rám mosolygott.
Válaszul egy ragyogó mosolyt villantottam rá. Aztán anya meghatott arcára néztem el nőtől. A nőarca megdöbbent, de rendben volt.
- Elhiszed, ha Renesmee maga meséli el? – kérdezte anya a nőt suttogva. - Az ajándéka elmagyarázni a dolgokat.
A nő még mindig rám mosolygott.
- Beszélsz egy kicsit?
- Igen – válaszoltam egy magas trillázó hangban. Tanya egész családja meghátrált, de a nő maradt. - De többet tudok mutatni, mint mondani.
Kezemet a nő arcához érintettem. A nő megmerevedett, mintha egy áramütés futott volna át rajta. Eleazar rögtön mellette volt, kezei a vállán, mintha el akarná rántani.
- Várj – mondta a nő megdöbbenve, csodálkozva, a szemei rajtam.
Renesmee „mutatja” – magyarázta a nő egy idő után.
- Mit mutat neki Nessie? – morogta az orra alatt Jacob.
- Mindent. – morajlott apa.
További perc és elengedtem a nő arcát. Megnyerően mosolyogtam az elalélt vámpírra.
- Valóban a lányod, igaz? – mondta a nő, és széles topáz szemeit apa arcára emelte. - Nagyon élénk ajándék! Ezt csak egy tehetséges apától kaphatta.
- Elhiszed, amit mutatott neked? – kérdezte apa, a kifejezése nagyon kíváncsi volt.
- Semmi kétségem. – mondta a nő egyszerűen.
Eleazar arca aggodalmas lett.
- Carmen!
Carmen megfogta a kezeit és megszorította.
- Lehetetlennek tűnik, de Edward minden szava igaz. Hagyd a gyermeknek, hogy megmutassa.
Carmen közelebb lökte Eleazar hozzám. - Mutasd meg neki, amit nekem kicsim.
Vigyorogtam, elragadott, hogy Carmen elfogadott, és könnyedén megérintettem Eleazar homlokát.
- Jesszus! – köpte és ellökte magát.
- Mit csinált veled? – követelte Tanya, és óvatosan közelebb jött. Kate (kizárásos alapon ő Kate) előre hajolt, nagyon is.
- Ő csak éppen megmutatja a történetet, az ő szemszögéből. – mondta Carmen egy megnyugtató hangon.
Türelmetlenül bosszankodtam.
- Figyelj, kérlek!” – parancsolt rá Eleazar-ra.
Kinyújtottam a kezét és csak néhány hüvelykre volt az ujjam Eleazar-tól, a szemébe nézett és vártam. Eleazar egy gyanús pillantást vetett Carmen-re segítségnek. Ő bólintott bátorítóan. Eleazar vett egy mély lélegzetet és közelebb jött, amíg a homlokához nem értem. Megborzongott először, de most nem ugrott el, szemét becsukta és koncentrált.
- Ah – sóhajtott, amikor kinyitotta a szemét néhány perc múlva. - Láttam.
Rámosolyogtam. Tétovázott, és aztán egy vonakodó mosolyt küldött válaszul.
- Eleazar? – kérdezte Tanya.
- Minden igaz Tanya. Ez nem egy halhatatlan gyermek. Félig ember. Gyere. Nézd meg magad.
Tanya csendben óvatosan megállt előttem, és Kate is, mindkettőjüket megérintettem és megborzongtak. De én Eleazar-t és Carmen-t figyeltem közben, úgy láttam, hogy őket teljesen sikerült meggyőznöm.
- Köszönöm, hogy meghallgattál – mondta nyugodtan.
- De mi a veszély, amire figyelmeztetni akartál, – mondta Tanya - látom, hogy a gyermek nem olyan, de akkor a Volturi. Hogyan fedezték fel? Mikor jönnek?
- Bella látta a minap Irinát a hegyekben. – magyarázta apa. - Renesmee is ott volt.
Kate sziszegett, szeme összeszűkült.
- Irina volt? Téged? Carlislet? Irina?
- Nem – suttogta Tanya. - Valaki más…
- Alice látta, hogy oda megy. – mondta apa. Csodálom, hogy a többiek nem vették észre, ahogy megrezzent, amikor kimondta Alice nevét.
- Hogy tudta ezt tenni? – kérdezte Eleazar.
- Képzeld csak el, ha te látod Renesmee-t egy nagy távolságból. Ha nem várod meg, hogy elmagyarázzuk.
Tanya összeszűkítette a szemét.
- Ez nem számít… ti a családunk vagytok.
- Nem tehetünk már semmit Irina választásáért. Ez már túl késő. Alice egy hónapot adott nekünk.
Tanya és Eleazar oldalra biccentette a fejét. Kate felhúzta a szemöldökét.
- Olyan sok? – kérdezte Eleazar.
- Mindannyian jönnek. Ezt elő kell készíteni.
Eleazar zihált.
- Minden őr?
- Nem minden őr – mondta apa, összeszorította az állkapcsát.
- Aro, Caius, Marcus. A legfőbbek.
Mindenki döbbenten nézett.
- Lehetetlen. – mondta Eleazar hitetlenül.
- Én is ezt mondtam volna két nappal ezelőttiig. – mondta apa.
Eleazar haragosan nézett, és amikor beszélt, mintha morogna.
- De ez nem jellemző rájuk. Miért sodornák veszélybe a legfőbbeket?
- Nem sodorják magukat veszélybe. Alice azt mondta, hogy ez nem csak egyszerű büntetés, amiért jönnek. Úgy gondolta, hogy te talán tudni fogod.
- Több mint büntetés? De mi más lenne? - Eleazar az ajtó felé sétált, aztán vissza, mintha csak ketten lennének itt. Szemével a padlót bámulta.
- Hol vannak a többiek, Edward? Carlisle, Alice és a többiek? – kérdezte Tanya.
Apa tétovázott, majdnem figyelmeztetően. Csak részben válaszolt a kérdésre.
- Barátokat keresnek, akik segíthetnek.
Tanya közelebb lépett hozzá és a kezeit az övére tette.
- Edward mindegy, hogy mennyi barátot szedsz össze, nem tudunk segíteni, hogy győzz.
Csak meg tudunk halni veletek. Tudnod kell ezt. Persze, lehet, hogy mi négyen megérdemeljük, azok után, amit Irina tett, az után, hogy mi hibáztunk a múltban – ez az idő is ajándék volt.
Edward gyorsan megrázta a fejét.
- Mi nem azt kérjük, hogy harcolj és halj meg velünk, Tanya. Carlisle soha nem kérne ilyet.
- Akkor mit, Edward?
- Mi csak szemtanúkat szeretnénk. Ha csak egy pillanatra meg tudjuk őket állítani. Ha hagynák, hogy megmagyarázzuk… – rám pillantott, megragadta a kezem és a bőréhez nyomta (Tanya-éhoz). - Ha magad látod a történetet, akkor nem marad kétséged.
Tanya lassan bólintott.
- Gondolod, hogy elfeledik a múltat?
- Elég, ha csak belegondolnak a jövőbe. A kérdés még megmarad a korlátozással együtt, ki tudja, hogy a gyermek szelíd-e.
- Én egyáltalán nem vagyok veszélyes. – vetette közbe Renesmee. - Én soha nem bántottam Nagypapát, Sue-t vagy Billy-t. Szeretem az embereket. És szeretem a farkasomat Jacobot.”ó
Visszahúztam a kezem apától és megpaskoltam Jacob karját. Tanya és Kate váltottak egy gyors pillantást.
- Irina nem jön túl hamar – elmélkedett Edward - Talán el tudjuk akkor kerülni ezt. Renesmee egy példa nélkül növekedő teremtmény. Az idő egy hónap, további fél évet fog fejlődni kinézetre.
- Szóval, mi könnyedén tudunk szemtanúk lenni a kérdésben. – mondta Carmen egy határozott hangszínben. Képesek leszünk elmondani, hogy láttuk növekedni. Hogyan tudna a Volturi figyelmen kívül hagyni egy ilyen bizonyítékot?
Eleazar motyogott.
- Hogyan, valóban?” – de nem nézett fel, és folytatta a mászkálást a szobában, a gondolatai máshol jártak.
- Igen, mi tudunk neked tanúskodni – mondta Tanya - Határozottan. Mi több, átgondoljuk, hogy mik az egyéb lehetőségeink.
- Tanya – tiltakozott Edward, a gondolataiban több volt, minta a szavaiban. – Nem várjuk el, hogy harcolja velünk.
- Ha a Volturi nem áll meg, hogy meghallgassa a szemtanúkat, akkor nem fogunk csak ölbe tett kézzel állni. – magyarázta Tanya. - Persze, csak a magam nevében kéne beszélnem.
Kate prüszköl.
- Valóban kétségbe vonsz engem nővérem?
Tanya erősen rámosolygott.
- Ez egy öngyilkos küldetés.
Kate visszavillantott egy mosolyt és hanyagul vállat vont.
- Benne vagyok.
- Én is bármit megteszek, hogy megvédjem a gyermeket. – értett egyet Carmen.
Aztán mintha nem tudna ellenállni nekem a karjait felém nyújtotta.
- A karjaimba vehetlek kis drágám?
Mohón Carmen felé nyújtóztam, egy új barátot találtam. Carmen magához ölelt, és spanyolul motyogott nekem. Pont az történt vele, ami Charlie-val és az összes Cullennel. Ellenállhatatlan vagyok. Mindenkit az ujjam köré csavartam, és még az életüket is hajlandóak lennének értem áldozni?
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés