A tomboló vihar éjjel is kitartott, mint ahogy az én gyötrelmem is. Edward egyfolytában koncentrált, hogy meghallhassa bármelyikük gondolatát, de a következő estéig sem történt semmi.

Egy újabb, hatalmas hullám közeledett felénk. Edward szorosan mellettem úszott, így könnyű volt őt a pajzsom alá vonnom. Várhatta, hogy a hullám ránk zúduljon, mert abban a pillanatban abbahagyta az úszást, ahogy a hullám egyszerűen elhaladt a pajzsom mentén.

-        Köszönöm – húzott magához, szorosan átölelt, és a nyakamba temette az arcát.  – Ha ugyanebben az őrült tempóban úszunk, hajnalra otthon lehetünk. De tudod, hogy ez mit jelent?

-        Nem érhetett még haza – suttogtam elcsukló hangon.

-        Nincs más lehetőségünk, mint hazamenni, és mindenkit magunkkal hozni, több irányba elindulva.

-        De valakinek otthon is kellene maradni, arra az esetre, ha valahogyan mégis hazajutna!

-        Tudom, tudom – mormolta, aztán nehézkesen sóhajtott. – Charlie-ra gondoltam. A többiek képességére szükség van, de Charlie várhatna rá, habár ki fog borulni… minden bizonnyal.

-        Nem, nem – ráztam meg a fejem. – Az most mindegy, mindenkire szükség van, hogy megtaláljuk. Charlie meg fog tenni mindent, hogy kerestesse a szárazföldön. Ha Jacobnak volt esze, akkor már a falka is rég keresi, és…

-        Ó, erre nem gondoltam – szisszent fel. – Mindenképpen szólnia kellett. Az lenne a legjobb, ha két csapatra oszlottak volna, hogy a szárazföldön is legyenek, akik keresik.

-        Oh, Edward – nyögtem, és még szorosabban öleltem őt. – Mi lesz, ha…?

-        Ne! Ne mondd ki! Minden reményünk megvan még, csak gondolj arra, mennyire különleges a kislányom. Csak gondolj arra, hogy mennyien szeretik őt, az én Renesmee-met. Meg fogjuk találni! Érted? – nézett a szemembe, fájdalmas vonásokkal az arcán. Nem is tudom miért, de örültem, hogy a „kislányomnak” mondta, hangjában a ragaszkodással. 

-        Meg fogjuk találni – hitegettem magam. – Gyorsabb tempót akarok! Először Carlisle-éknak szólunk, utána te elmész Charlie-hoz. Én a falkához megyek, abban az esetben, ha még nem szóltak a többieknek – hadartam.

Edward csak bólintott, aztán az ajkai sürgetően csókolták az enyémeket. Alig két másodperc múlva továbbindultunk, és bár megerőltető volt, a pajzsomat továbbra is magam körül tartottam, hogy minél gyorsabban vonhassam vele körbe Edwardot, ha arra szükség lenne. A legnehezebb az volt ebben, hogy csak a vízfelszín felett volt rá szükség, ami külön koncentrálással járt.

Edward arca ismét távolinak tűnt, több órán keresztül mereven bámult előre, mire végre rám pillantott.

-        Tudják – szólt halkan.

-        Kik? – Nem lehettünk még olyan közel sem a falkához, sem a többiekhez, hogy meghallja a gondolatokat. – Túl messze vagyunk.

-        Vond vissza a pajzsod, Bella. Leah közeledik felénk – nézett a távolba, én pedig engedelmeskedtem neki. Mély levegőt vettem, és éreztem a sós víz illatába vegyült émelyítő szagot.

-        Várjuk meg itt – tanácsolta. A hangja nagyon óvatos volt.

-        Mire gondol? – követeltem, ám választ nem kaptam. – Nem kellene elé mennünk?

-        Farkas alakban jön, és igencsak dühös… adjunk időt neki, hogy ne bőszüljön fel még inkább az illatunk miatt.

-        Mire gondol? – kérdeztem megint türelmetlenül.

-        Legszívesebben megfojtaná Jacobot és Rosalie-t, de főleg… téged – felelte. – Ha Renesmee nem lenne gyerek, akkor nem indult volna el utána. Unja már, hogy folyton „miattad” kell aggódni. Unja, hogy neki mindig csak Jacob ostobasága miatt kerül az öccse is bajba.

Nem tudtam mit válaszoljak, csak azt éreztem, mennyire igaza van Leahnak. De megint - mint eddig bármikor – rosszabb is volt annál a ténynél, hogy mennyi bajt okozok.

Leah hamarabb odaért hozzánk, mint gondoltam volna, s Edward védelmezően maga mögé húzott, mikor Leah rám morgott.

-        Ne most, Leah, kérlek! Csak mondd el, amit tudsz! – kérte Edward. Leah újból morgott, de a gondolatait valószínűleg rendezte.

-        Azt mondja, mindenki elindult, különböző irányba. Hallja a társai gondolatait, de… oh, értem. Nem, Leah, arrafelé biztosan nincs. Nem tudom, hol lehet Emmett és Rosalie. Mondd meg Samnek, hogy én kértelek, hogy menj vissza a szárazföldre. És kérlek, szólj Charlie-nak, hogy költözzön át hozzánk, és figyelje a környéket, már amennyire képes rá. Jobb lenne, ha ott maradnál vele.

-        Leah, sajnálom – suttogtam. Rám pillantott, aztán Edwardra.

-        Köszönjük, Leah – bólintott Edward, aztán hirtelen mindketten balra kapták a fejüket.

Szó nélkül úszni kezdtek kelet felé, Edward éppen csak megragadta a karomat, de nem mondott semmit.

-        Mi…?

-        Ne ess pánikba – mondta, de az ő hangja aggodalmas volt. Hirtelen megragadta a derekam, és észak felé vette az irányt.

Jasper tűnt fel mellettem, az arca szigorú volt, a hangja tárgyilagos.

-        Alice látta őt egy pillanatra, haza akar találni, természetesen. Emmettet és Rose-t viszont nem látja.

-        Haza fog találni? – ragadtam meg Jasper karját.

-        A karjaidban látta őt, de… talán még annak sem kell bekövetkeznie – nézett Edwardra.

-        Ha nem látja pontosan, hol fogjuk megtalálni… addig bármi megtörténhet. És ha nem látja, mikor, nem tudjuk…

-        Elég! – kiabáltam. – Hol van Alice?

-        Ő repülőre ült, fél nap alatt a szigeten lesz, és onnan indul el, hogy…

-        Miért ő ment? Ha lát valamit megint, nem fog tudni szólni! Miért nem mondjuk Esme ment?

-        Hogy megmentse Jacobot. Nessie jövője hirtelen feltűnt előtte, tele idegen emberekkel és vámpírokkal, homályosan bár, de egészen a távoli jövőről voltak víziói. Ez eddig nem történt meg, annyira ritkán volt messze Nessie Jacobtól – pillantott rám jelentőségteljesen.

-        Mit csinál Jacob? – nyögtem pánikolva. – Hiszen Nessie a lenyomata, és…

Elakadt a szavam. Jacob vagy meg fog halni, vagy Renesmee nem akarja  őt. Az első verzió volt a legrémisztőbb, de a második is tragikus volt. ’Miért választana mást, ha nem kell keresnie a társát?’ Jacob szavai távolian, és pontatlanul motoszkáltak bennem. Nem akartam, hogy Renesmee szenvedjen Jacob hiányától. És azt sem, hogy Jacob őrültséget csináljon.