Viszonylag nyugodt voltam, mert Jasper mindvégig mellettem maradt, és elnyomta az érzéseimet. Edward Jasperre pillantott.

-        Tudom – felelte egy ki nem mondott gondolatra. – Bella, azt hiszem, neked be kellene várnod a többieket.

-        Fél napja lassan úszunk, és még mindig nem értek utol – makacskodtam. – Hallod valakinek a gondolatát?

-        Igen – mondta vonakodva, és tanácstalanul nézett rám. Aztán Jasper felé fordult, és mondott neki valamit, számomra ismeretlen nyelven. Jasper hosszasan magyarázott valamit, olyan hosszan, hogy nem figyelt, és én újra éreztem a tehetetlen dühömet.

-        Elég! – csattantam fel. – Napok óta úszunk, a semmiért! A francba is! Követelem, hogy mondjatok el mindent! Tudni akarom, mit látott Alice!

-        Nem Bella! – ellenkezett Edward. – Ha most megvárod a többieket, és mi Jasperrel elindulunk időben, akkor semmi rossz nem fog történni. Haza fogjuk vinni őt, és…

-        Azt mondtad, nem látta konkrétan, hol fog történni!

-        Azt nem, de tudjuk, mit kell követnünk – mondta. Éles, vaskos kürtszó hasította keresztül a levegőt. A hang irányába fordultam, a távolban egy teherhajó haladt el.

-        Nem – suttogtam elszörnyedve, ahogy a fejemben minden összeállt.

-        Nyugodj meg, Bella – úszott mellém Edward. – Valahogy megelőzzük, de nem szeretném, ha jönnél. Nem akarom, hogy…

-        Nem kérheted ezt! – háborodtam fel. – Azonnal induljunk, és előzzük meg azt a monstrumot!

-        Bella – fogta meg a vállamat Jasper. – Nem az a hajó fogja… nem azzal kell foglalkoznunk. Csak követnünk kell, és… várni.

-        Beszélj világosan! – morogtam rá, és megragadtam a torkát.

-        Bella! – szólt rám Edward határozottan.

-        Csend! – pillantottam rá. Elengedtem Jasper torkát. – Beszélj, mit látott Alice?

-        Követnünk kell azt a hajót. Egy sziget felé tart…

Ismét felmorogtam, és az öklömmel a vízbe csaptam. A vörös köd elborította az elmémet.

Félrelöktem őket magam mellől, és a hajó után vetettem magam. Nem érdekelt, mi köze van a hajónak Nessie-hez, az sem, hogy miért nem akartak semmit elmondani nekem. Képtelen voltam felfogni a kérlelő kiabálásokat, hogy ne legyek meggondolatlan, hogy várjam meg őket. Minél többször kiabáltak utánam, én annál gyorsabban úsztam, és nem sokkal azután, hogy Jasper káromkodva szidott, olyan messze kerültem tőlük, hogy se nem hallottam, se nem láttam őket, mikor hátranéztem.

A teherhajó sodrása sokkal erősebb volt, mint az képzeltem, de a hasznomra vált. Próbáltam a sodrásában maradni, mert az gyorsította a tempómat.

Valakik portugálul veszekedtek a fedélzeten, egyre hangosabban, aztán a következő pillanatban újra felharsant a kürtszó. A sodrás lassulni kezdett, és alig pár méterre tőlem a horgony az óceán vizébe csapódott.

Az utolsó pillanatban a víz alá buktam, és magam köré vontam a pajzsomat. Untam már a folytonos hullámokat, amik hátráltattak az előrehaladásban.

Egy mentőcsónakot engedtek lefelé a hajó oldalán. Tudtam, ha leérnek vele, nem maradhatok ott. Fél másodpercre kiemelkedtem a vízből, hogy körbepillantsak. A közelben egy sziget terpeszkedett. Nem volt más választásom, lefelé kezdtem el úszni, el a hajó alatt, hogy a túloldalra jussak.

Amint felbukkantam a túloldalon, és a levegőbe szagoltam, összerezzentem. Jacob illata két másik illattal keveredett össze. Idegesen kémleltem a környéket.

Emmett volt az első, akit megláttam, éppen csak lefelé mutatott a mutatóujjával, aztán elmerült a vízben. Jacob és Alice követték őt, néhány mérfölddel messzebb. Emmett haragos arca arra késztetett, hogy kövessem őt. Amikor elértük egymást, átölelt egy pillanatra, aztán kézen ragadott, hogy ússzunk arra, amerről jöttek. Jacob arca keserű maszkba torzult, és még csak rám sem nézett. Alice sem nézett rám, csak hátraarcot csinált, és intett egyet Jacobnak. Jacob az ellenkező irányba indult el. Megrángattam Emmett kezét. A fejemre mutatott, aztán gömb alakot formálva a kezével. Értetlenkedve pillantottam rá két hosszú másodpercig, mire rájöttem mit akar. Itt volt az ideje, hogy még jobban megerőltessem magam a képességemmel kapcsolatban. Kénytelen voltam lassan ellökni magamtól a pajzsomat, hogy eltoljam magam és Emmett körül az óceán vizét. Úgy gondoltam, hogy elég, ha csak a fejünket öleli körbe a burok. Próbáltam levegőt venni, de olyasmi érzés volt, mintha semmi nem lenne körülöttünk. Valószínű az űrben lehetett ilyen érzés lenni. Emmett beszélt hozzám, alig fél méterre, de nem hallottam őt. Visszahúztam a pajzsomat, és Alice után pillantottam. Az arca kifejezéstelen volt, de hadonászott a kezével, hogy menjünk utána. Emmett vállat vont.

Széles ívben kikerültük a hajót, aztán elúsztunk a sziget mellett. A sziget túloldalán egy kikötő volt. Alice egy rozoga hajóhoz úszott, aminek megtépázott vitorlája itt-ott árnyékot vetett a vízfelszínre, és a hajó egy részére. Felkapaszkodott az oldalán.

-        Siessetek – hadarta.

Mire felértünk Emmettel, addigra eltűnt a hajó gyomrába vezető kabinba.

-        Figyelj, Bella! Csak maradj nyugodt, nem tenne jót neki, ha látná, milyen ideges vagy – szólt Emmett mögülem.

-        Ti… megtaláltátok? – pördültem meg.

-        Majd mindent elmesélek, most gyere – dörmögte zárkózott arccal.

Lerohantam a lépcsőn, a karjaimba akartam zárni a kislányomat. Rosalie a piszkos padlón ült, és egy poros pokrócba tekert valamit szorongatott.

Térdre rogytam mellette.

-        Nessie? – suttogtam lázasan.

-        Bella, ne ijedj meg! – kérte Rose, de az ő arca rémült volt. – Azt hiszem, alszik.

Gyengéden kihajtotta a pokróc egyik végét, és én a szám elé kaptam a kezem, hogy a sikolyom ne tudjon felszínre törni. Belemartam Rosalie egyik karjába, hogy uralkodni tudjak magamon.

Rosalie visszatakarta Nessie testét a pokróccal.

- Emmett! – szólt Alice rekedten. – Indulj a korcs után. Nem látom senki jövőjét, gyanítom össze fog velük találkozni. A legfontosabb, hogy Carlisle minél hamarabb itt legyen. Nem merem őt megmozdítani.

Emmett szó nélkül eltűnt, Rosalie pedig engem figyelt.

-        Ez csakis miattam történt, Bella. Sohasem tudok majd magamnak megbocsájtani.

Ki akartam venni a kezei közül Nessie-t, de ahogy Alice, úgy én sem mertem őt megmozdítani.