21. fejezet
2009.12.03. 14:03
Edward szemszöge)
Ismét kezdtem elveszíteni a reményt... napok,hónapok teltek el... Bella nem ébredt fel. De én egy percre se mozdultam el mellőle. Alice néha bejött beszélni... Sőt az egész család de csak passzívan válaszoltam...
Carlisle próbált nyugtatni,de kezdtem ebben is hitetlenkedni. Nem mintha nem hittem volna neki... De ez még az Ő szájából is hihetetlennek hangzott.
De természetesen próbáltam hinni neki.
Gondolkozásomból egy bársonyos hang ébresztett fel:
-Edward...?-motyogta. Gyorsan felkaptam a fejemet.
-Bella?-kérdeztem hitetlenkedve-Úristen felébredtél!-mondtam és szorosan a karjaimba zártam.
-Mi történt?-kérdezte,a szemembe nézett,szemei még mindig vérévörösek voltak,de most ez se érdekelt.
-Semmire se emlékszel?-kérdeztem-Mi az utolsó emléked?
-Hogy harcolunk... és David elrabol engem... Aztán semmi...-már éppen belekezdtem volna a mesélésbe,de Alice bevágódott az ajtón.
-Bella!-mondta és a nyakába vetette magát-Úgy örülök,hogy végre felébredtél!
-Miért meddig nem voltam magamnál?-kérdezte és felém nézett.
-Több hónapig...-mondtam fájdalmasan. Kiszabadult Alice öleléséből is odajött hozzám.
-Sajnálom....
-Ezért bocsánatot kérni...-motyogtam és magamhoz húztam.
-Én most kimegyek! De még visszajövök!-figyelmeztetett Alice-Ja és a többiek elmentek vadászni... Még Aro-ék is... persze ők emberre...-mondta és kiszökdécselt az ajtón.
-Elmondod mi történt velem?-kérdezte.
-Igen...-sóhajtottam és belekezdtem a történetbe...- David-nek egy olyan képessége van amiről még soha nem hallottam... Képes maga mellé állítani a vámpírokat, ezt tette veled is... Miután megöltem őt te elájultál,komába estél vagy nem tudom... és most felébredtél-mondtam és végig simítottam az arcán.
-Sokat szenvedtél...-inkább megállapította mint kérdezte volna. Nem válaszoltam-Elhagytad magad teljesen,de miért?
-Azért mert,amióta élek semmi jó dolog nem történt velem! Érted az életemet is odaadnám!-mondtam. Közelebb hajoltam hozzá,közben becsuktam a szememet,hogy kiélvezhessem a pillanatot,addig míg ajkaink összeértek.
Már hiányzott,hogy ajkaink egybe forrjanak... Csókunk rövid de szenvedélyes volt és ez bepótolta azt a pár hónapot. De persze az a seb amit ezeken az időkön szereztem soha nem fog begyógyulni... Valamennyire örökre bennem lesz...
-Szeretlek-suttogta és homlokát az enyémhez nyomta.
-Én is-mondtam-Nem kellene elmennünk vadászni?-kérdeztem.
-De...-mondta-Te mikor voltál utoljára?
-Egy-két... hónapja...-mondtam.
-Edward Cullen!
-Itt akartam lenni amikor felébretsz...-megrázta a fejét és felnézett a szemembe.
-Nem kellet volna...-motyogta. Elmosolyodtam.
-Akkor megyünk vadászni?-tereltem a szót.
-Igen-mondta és a kezem után nyúlt.
Hónapok elteltével most érzem azt: hogy boldog vagyok.
(Esme szemszöge)
Aggódtam Edward és Bella miatt... Féltem,hogy Edward még jobban tönkre megy...és féltem,hogy Bella nem jön helyre...
-Mi a baj,kedvesem?-jött oda mellém Carlisle és átölelt.
-Féltem Edward-ot és Bella-t.
-Nem kell... Bella rendbe fog jönni... és ha Bella rendbe jön Edward is-mondta és közbe folyamatosan a szemembe nézett. Tudtam neki hinni.
-Rendben.
-Végeztetek?-kérdezte Emmet és utána a többiek is megérkeztek.
-Igen-mondtam.
-Hát akkor menjünk! Jasper verseny?-kérdezte vigyorogva Emmet.
-Persze-mondta és fiam már futni is kezdett.
-Ez így nem érvényes!-szólt utána Emmet de Ő is futni kezdett.
Mi Carlisle-al nem futottunk olyan gyorsan,mitn a többiek. Mi már "kinöttünk" ebből.
-Megnézem Edward-ékat rendben?-mondtam amikor beértünk a házba.
-Menj csak!
Emberi tempóval elindultam Bella szobájába,benéztem de nem volt ott senki! Hirtelen nem tudtam,hogy mit csináljak,nem tudtam eltalálni hol vannak.
Gyorsan visszamentem Carlisle-hoz.
-Mi történt?-kérdezte meglátva ilyedt arcomat.
-Bella és Edward nincs a szobában!
-Semmi baj Esme!-mondta Alice-Bella felébredt és elmentek vadászni...
Megkönnyebűlve fújtam ki a levegőt.
-Kis sunyik!-hallottam meg Emmet-et.
-Emmet... -szóltam fiamra.
Örültem,hogy Bella végre felébredt. Már alig vártam,hogy lássam,és végre Edward is boldog lehet. És ha a család boldog... akkor én is az vagyok.
|