(Bella szemszöge)

Beléptem a bejárati ajtón és rögtön megláttam Edward-ot aki nagyon jót nevetett valamin. Jobban szétnéztem és már láttam is min: Jasper és Emmet sakkozott. Odalopóztam mögé épp megakartam ölelni,de Ő megelőzött.
-Szia kislány!-mondta és szorosan magához húzott.
Ennyi elég volt nekem,hogy elszálljon a mai gondom.
-Gyorsan valaki fogja le!-pattant fel Emmet a székrõl és az ajtó felé mutatott. Ott meg nem állt senki kivéve Alice-t.
Zavartan fordultam vissza Emmet felé.
-Elfogja érni,hogy veszítsek! Jasper! Ne nézz rá! Csak előre!-mondta és visszaült a helyére-A végén segít valamiben...

-Felmentem a szobámba!-mondta Alice és felvonult az emeletre-a szatyrok kiséretével.
-Emmet... Te már tényleg régen nyertél...-állapítottam meg.
-Igen...teljesen elveszik a hírnevem.
-Milyen hírneved?-kérdezte Edward.
Emmet erre nem válaszolt,csak feszülten nézte a sakktáblát.
Már percek...talán órák teltek el szótlanul. A hosszú csöndet Emmet törte meg.
-Nyertem!-kiáltott fel Emmet.
-Ja...-mondta Jasper. Egy darabig még a boldog Emmet-et néztem de Jazz gondolatai megzavartak.
Már szinte "sajnáltam",hogy mindig Õ veszít... Muszáj volt nyerni hagynom...5 dollár nem nagy cucc... még fogadás sincs,például valami feladat szóval így nem veszítek semmit...-gondolta Jasper. Alig sikerült visszafognom feltörõ nevetésemet.
Jazz-re néztem és elmosolyodtam-persze úgy,hogy Emmet ne vegye észre...
-Kérem az 5 dolcsimat!-mondta Emmet és a kezét nyújtotta.
-Tessék!-mondta Jazz és belenyomta a kezébe az 5 dollárt-Boldog vagy?-kérdezte.
-Ha tudnád mennyire!-mondta Em.

-Na milyen Emmet újra "nyertesnek" lenni?-kérdezte Alice,amikor lejött a lépcsõn.
-Szuper....De tudod ez túl könnyen ment...-motyogta.
-Véletlen egybeesés...-mondta Jasper közömbösen.
-Igazad van!-mondta és Em hátra dõlt.
Emmet hiába vámpír.. esze az nincs... Benne csak egy nagy medvét lehet látni... Akitől mindenki fél... De legalább: most nyert... Igaz nem tisztességesen de nyert.
-Emmet!-szólt Rose-Mond,hogy nyertél!
-Nyertem.
-Komolyan?-kérdezte és a hangjában meglepődést hallatszódott.
-Ilyen meglepõ?-kérdezte.
-Hát...-kezdte Rose de közbevágtam.
-Dehogyis! Rose csak azt akarta mondani,hogy: Örül,hogy újra nyertél!-jobbat nem tudtam kitalálni...
-Ja hát az más...-mondta.
Istenem ismét bevette! Lehet nem kéne így átszúrni Emmet fejét... Mert ha egyszer ez kiderülne akkor lenne egy "kis" veszekedés... De hát nem kell neki ezt megtudnia...

-Minden rendben?-zökkentett ki Edward gondolataimból.
-Persze...-mondtam. De szerintem tudta min gondolkozok... hisz Õ is gondolatolvasó...
-Biztos?-kérdezte. Bólintottam.
-Akkor jó-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Apropó!-mondtam. Zavartan nézett rám-Elmondod hol voltál a délután?-kérdeztem.
-Igen Edward mi is kíváncsiak vagyunk!-mondta Alice.
-Nem hallodtad azt még,hogy: aki kíváncsi hamar megöregszik?-kérdezte és olyan lágyan ejtette ki a szavakat,hogy majd elolvadtam. Persze képletesen.
-De hallottam már!-mondtam és közelebb léptem hozzá.
-Akkor kérlek ne kíváncsiskodj...-mondta-Azt hittem könnyebb lesz elõled ezt eltitkolnom...
-Akkor elmondod?-kérdeztem reménykedve.
-Nem...-mondta és féloldalasan elmosolyodott.
-Ajj...-morogtam és játékosan bele boxoltam a hasába-persze nem fájt neki...
-Jajj Bella ne legyél már ennyire türelmetlen!-mondta kuncogva Emmet.
-Miért te türelmes vagy?-kérdeztem és megfordultam.
-Igen...úgy is mondhatjuk-mondta és elgondolkozott.
-Bella nyugi...megfogod tudni...
-Mikor?-nyavalyogtam.
-Idővel...-mondta és láttam a szemében a csillogást.
-Jó... oké... igyekszem nem faggatózni.
-Azért-kuncogott és megcsókolt.

-Most ha emebr lennék tutira hoznám a popcornot-röhögött Emmet.
-Persze meg a lábtartót nem?-mondta Alice és közben a szemeit forgatta.
-Ahogy mondod húgi! Szinte a számból vetted ki a szót!
-Hát persze... szinte...-motyogta Alice de a mosoly ott bujkált a szája szélében.
-Tudod,hogy mindig igazam van!
-Neked Emmet?-mondta felvont szemöldökkel Alice.
-Hát természetesen!
-Gonosz... nagyon gonosz.
-Jó mi?-nevetett kajánul.
-Hát persze...

-Szerintem ne szóljunk bele Alice és Emmet beszélgetésébe-suttogta Edward a fülembe.
-Szerintem se...-értettem vele egyet.
Edward ledobta magát a kanapéra-engem is magával húzva-és így néztük,hogy Em és Alice,hogyan osztják ki egymást...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés