(Bella szemszöge)

-Hé Bella!-szólt Alice-Kimegyünk?
-Persze-mondtam és barátnőm után indultam.
-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre Alice-el.
-Még mindig hógolyóztok?-kérdezte Alice-Nem unjátok?
-Nem kész élvezet!-mondta Emmet és dobálni kezdtek minket.
-Mint az ötévesek-súgta Alice a fülembe.
-Én már az elején megmondtam,hogy ez lesz!
-Süketek ám nem vagyunk!-mondta nevetve Emmet-Mi van nem mertek ide jönni?!
-De!-mondta dacosan Alice kilépett és már majdnem hátra is esett de sikerült egyensúláyt visszabillenteni-Ez csúszik!
-Mivel jég...-mondtam.

-Tudok jobbat!-mondtam-Fussunk és majd elkapnak minket!
-Oké!-egyezett bele,istenem már mi is mintha öt évesek lennénk...
-1...2...3... most!-számolt vissza Alice és futni kezdtünk.
Alice egyenesen Jasper karjaiba esett,gondolom direkt arra is pályázot,én meg Edward-éba-persze nekem is ez volt a szándékom. Túl gyorsan mehettem mert megint a földön landoltunk de most legalább nem "félreérthető" pózban amin Emmet egy hétig csámcsogna...
-Edward! Ha Bella a közeledben van akkor te mindig a földön végzed!-nevetett.
-Lehet!-nevetett az említett is. Felült egy darabig így volt,majd felállt kezét nyújtotta elfogadtam és segített felállni.
-Most szerintem mi bemegyünk!-mondta Alice.
-Miért?-kérdezte Emmet.
-Mert azt mondtam.
-Oké...-és szótlanul,mint egy pincsi kutya Alice után idnult.

-Ketten maradtunk-mondta és megfordultam,sokkal közelebb volt hozzám mint gondoltam,éreztem leheletének hűvősségét.
-Igen...-suttogtam csak ennyit tudtam kinyögni. Kezét felemelte és lágyan végigcirogatott az arcomon. Többet akartam ezért lábujjhegyre ágaskodtam,hogy egy szintre kerüljek szemeivel. Közelebb hajolt hozzám ajkaink milliméterekre voltak egymástól...
Behúnytam a szememet,hogy kiélvezzem a pillanatot és végül ajkaink egymásé lettek. Újra éreztem ajkai csodás izét,amire már oly' rég vártam.Karjaimat a nyaka köré fontam így elértem,hogy kezelebb kerüljek hozzá.
Zihálva váltunk el egymástól. Elnézett a fejem fölött de nem láttam ott semmit erre csak arra tudtam következtetni: emlék...
Néhány perc múlva visszatért a jelenbe.
-Emlék?-kérdeztem.
-Igen.
-És mi volt benne?-kérdeztem és elmosolyodott.nle
-Minden,az egész életem lepergett most ellöttem!-mondta boldogan és örömömbe a nyakába ugrottam és megpörgetett.
-Komolyan?-kérdeztem izgatottan,mert nem akartam hinni a fülemnek.
-Igen!-most annyira boldog voltam: Edward mindenre emlékszik.

-Szeretlek!-mondta.
-Én is,örökké!-ígértem.
-Meg ismételnéd?-kérdezte ravaszul.
Nem válaszoltam semmit csak egy puszit nyomtam az arcára.
-Nekem így is jó!-nevetett.
-Mi ez a nagy hancúrozás?-hallottam meg Emmet hangját. Felé néztem.
-Edward,mindenre emlékszik!-mondtam.
-Komolyan?-sikkantotta Alice-Úgy örülök!-mondta és megölelte Edward-ot.
-Igen-mondta-Bella!-szólt Edward,egyből felé fordítottam a fejemet-Visszaköltözől az igazi szobádba?-kérdezte.
-Persze!-mondtam egyből.
-Nagyon ravasz vagy Edward.... De minek nektek közös szoba Bella-val?-nevetett Emmet.
-És neked minek közös szoba Rosalie-val?
-Az más....
-Hát persze...

-Akkor visszapakolok a szobámba... Bár nem sok minden van a vendégszobába az én cuccaim közül.
-Oké én addig megnézek valamit a mi szobánkba...-mondta de mintha valamit titkolt volna előlem.
-Rendben-mondtam és elvonultam a vendég szobába.

(Edward szemszöge)

Bella amint bement a szobájába és berontottam az enyémbe és elkezdtem azt az ajándékot keresni amit még régebben vettem neki. Megtaláltam mert szerencsére emlékeztem rá,hogy hova tettem a bútorátpakolás révén...
Gyorsan a zsebembe tettem és átmentem Bella-hoz.
-Elmegyünk vadászni?-kérdeztem.
-Igen,de először átpakolok-mondta.
-Az ráér! Kérlek menjünk el!-mondtam.
-Oké! Nagyon izgatott vagy...-mondta és a kezem után nyúlt. Erre csak elmosolyodtam.
-Hova-hova?-kérdezte Emmet.
-Vadászni-mondtam egyszerűen.
-Na persze...
-Szia Emmet!-köszöntünk el tőle egyszerre. Még valamit kiáltott utánunk de azt már nem értettem.

-Hova megyünk?-kérdeztem.
-Egy helyre amit még régebben találtam...-mondtam.
-Szóval vehetem ezt meglepetésnek is?
-Igen-mondtam-Megérkeztünk!-jelentettem be.
-Ez...gyönyörű...-mondta és körbe nézett.
-Örülök,hogy tetszik-kezemet a derekára tettem és magamhoz húztam.

-Kérdezhetek valamit?-tértem a tárgyra.
-Persze!-mondta-Miért ne kérdezhetnél?-Oké Edward akkor vágj bele...
Belenyúltam a zsebembe és kivettem az aprócska kis dobozkát,majd letérdeltem.
-Isabella Cullen-kezdtem-Megtisztelnél azzal,hogy hozzám jössz feleségül és velem lennél egy örökké valóságig?
-Igen!-visitotta és egyből átölelt túl nagy lendülettel jött ezért hátradőltem. Kezét megfogtam és ujjára ráhúztam a gyűrűt.
-Ez... ez gyönyörű!-mondta és a gyűrűt nézegette.
Felültem és megcsókoltam,ez sokkal másabb volt mint máskor,ebben benne volt minden: az érzelmek,szeretet és a boldogság.
-Visszakéne mennünk...-mondtam lihegve.
-Kéne...-vigyorgott-Na jó menjünk és mondjuk el a többieknek a csodás hírt!-mondta.
-Rendben-felálltam a kezemet nyújtottam neki,hogy segítsek neki felállni.

Nem futottunk az úton inkább élveztünk a pillanatot,hogy együtt lehetünk és nem zavar minket senki. Szótlanul mentünk de ez nem az a kínos csend volt... A szikrák csak úgy pattogtak közöttünk-jó értelemben.
-Na miért húzodott ilyen hosszúra a vadászat?-kérdezte Emmet amikor éppenhogy betettük a lábunkat a házba.
-Emmet!-szólt rá Alice-Ne legyél már bunkó... Edward most kapta vissza az emlékezetét és most kihaszálják,hogy együtt lehetnek és...-mondta Alice de akkor a szeme Bella kezére tévedt amin a gyűrű volt én erre csak elmosolyodtam.
-Úristen!-sikkantotta Alice és Bella nyakába vetette magát-Hadd nézzem meg! Létszi!-könyörgött Alice.Bella kezét nyújtotta Alice meg vizsgálni kezdte a gyűrűt.
-Jobb ízlésed van mint gondoltam Edward...-kuncogott Alice.
-Kösz Alice!-mondtam gúnyosan.
-Jól van bocs... Megtervezhetem ezt az egészet? Kérlek! Már látom meghívjuk a Denali klánt a Voultori-t! Csodálatos lesz!-vigyorgott Alice.
-Miről maradtunk le?-jött le a lépcsőn,Jasper,Rosalie,Esme és Carlisle.
-Megkértem Bella kezét!-jelentettem be.
Esme és Carlisle büszkén elmosolyodtak majd mindenki odajött hozzánk gratulálni.
-Már el is kell kezdenünk a készülődést! Bella holnap elmegyünk ruhát próbálni és akkor még a meghívókat is kikell küldenünk...-mondta elgondolkozva- De megoldjuk-mosolygott.
-Alice nem kell nagy felhajtás...-mondta Bella.
-Nem lesz nagy felhajtás! Max. 40-en leszünk...
-Tudod,hogy értettem...
-Jajj Bella kérlek!-mondta Alice és bociszemekkel nézett.
-Ajj... legyen!-mondta-Nem igaz ezeknek a nagy szemeknek nem lehet ellenállni!-nevetett Bella.
Alice felvonult az emeletre elkezdeni a meghívók készítését és a többiek is elvonultak a szobájukban így kettesben maradtunk Bella-val...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés