Így teltek az órák, és én teljesítettem Adamnak tett ígéretemet miszerint haza viszem.
***
Hazafelé tartottam, az úton én voltam az egyedüli. Feltekertem a hangerőt és torkom szakadtából énekeltem, közbe a fejemet a ritmusra ide-oda ráztam. Érdekes látvány lehetett volna, ha látja valaki, nyílván elkönyvel elmebetegnek. Örültem, hogy Adam messze lakik, így tovább élvezhetem az ajándékomat. A sötétedő úton, mintha láttam volna valamit. Valamit, ami nem lehetett ott. Beletapostam a fékbe, majd egy iszonyatos kanyarral megálltam. Mielőtt hírtelen cselekedtem volna átgondoltam a helyzetet. Biztos csak egy róka volt, vagy farkas, és újra elindítottam a kocsit.
Hazaérve, mindenkit otthon találtam. Nagyon fáradt voltam így hát lezuhanyoztam és bemásztam az ágyamba. És csak úgy elaludtam.
Reggel úgy ébredtem mi9tn akit fejbe vertek. Furcsa. Nem emlékszek, hogy álmodtam volna, nem emlékszem, hogy tegnap mikor aludtam el. Felöltöztem és a sulihoz készülődtem. Persze meg kell ejteni a vadászatomat is.
2 HÉT MÚLVA
- Idióta- szúrta oda mire én kérdőn néztem. Hát ez meg ki, és mi baja?
- Én is szeretlek nővérkém.
- Ő Adam nővére, Vivien Westwood . - világosított fel Suzie- és ahogy látom ma a szokottnál is morcosabb.
- Ti Westwoodok mindenhol ott vagytok? – nevettem el magam mire mind a ketten elmosolyodtak. Ép az ebédlőben ültünk.
- Csak pikkel rám, volt reggel egy kis vitánk. Suzieval összemosolyogtunk.
- Tényleg, jut, eszembe ma elmennek a szüleim, és megengedték, hogy pizsibulit rendezzek.
- Szuper! Mikor lesz? – vágott bele Adam.
- Sajnálom, Ad, nem hinném, hogy apa abba is beleegyezzen, hogy egy fiúval aludjak egy házban, felügyelet nélkül. – pirult el.
- Ezt az égést –kuncogtam.
- De mozizni nyugodtan átjöhetsz, Renesmee mit szólsz hozzá? Szerinted alhatsz ma nálunk?
- Nem tudom, elsőnek megkérdezném – de legbelül nagyon is örültem.
- Klassz! duzzogott Adam.
Két hete és két napja élek itt Forksban. A Forksi közép suliba járok. A nevem Renesmee Cullen, és félvámpír vagyok. Ők itt a barátaim: Adam Westwood, és Suzie Gilbert. Imádtam Forksot.
***
- Jó sok könyved van. – jegyeztem meg. Míg Adam egész otthonosan mozgott itt, én csak ámultam a ház láttán.
- Szeretek olvasni.
- Odasétáltam az egyik könyvespolchoz, és kiemeltem egy fekete könyvet. Az elején egy piros alma volt.(:D) Visszahelyeztem és végig futattam a szememet a címeken. Az egyik polcon csak kalandregények voltak, míg a másodikon kemény törvénykönyvek. Gondolom Suzie szüleié, mesélte, hogy ők bírók.
Eltrécseltünk majd beraktunk egy DVD-t, és popcorn kíséretében elkezdtünk mozizni.
A film nagy meglepődésemre egy vámpírról szólt. Draculának hívták. Hallottam már róla, de a filmet még nem láttam. Mindenesetre tetszett. Volt benne egy farkasos rész, aminél nagyon furát éreztem. Bevillant egy kép, ahogyan egy farkas játszik egy kislánnyal. Utána teljes sötétség. Nem tudom mi volt ez, vagy miért láttam. Hirtelen ideges lettem, hogy mindenhol csak farkasok vannak. Elegem volt, komolyan kezdek magamtól félni.
- Hoztam neked egy pizsamát! – mondta Suzie. Már Adam is hazament, és lefeküdni készülődtünk. A fürdőszobába voltunk, majd Suzie magamra hagyott, hogy lezuhanyozhassak. Tele volt a fejem, és nem segített a zuhany se. Úgy éreztem, hogy bármikor szétcsattanhat. Én meg szétesek… Mi volt az a látomás? Miért láttam? Miért én láttam? Kik voltak, és miért pont farkas? Annyi kérdéscikázott a fejembe. Végeztémmel, felöltöztem, és akkor… akkor ott találtam magam felöltözve az üres kádban. Zokogtam, azt hiszem kiborultam. Olyan érzésem volt, hogy ez a valami túltesz rajtam és már nem bírom.
Nem tudom meddig lehettem, így de kopogtattak az ajtón. Majd újra és újra.
- Renesmee, jól vagy? Nem válaszoltam, nem voltam rá képes.
- Oké, figyelj, most bemegyek!
Bejött, és ahogy meglátott egyből odarohant. Nem érdekelt, hogy mit lát, ha rám nézz, nem érdekelt hogyan festhetek. De meg volt rémülve, láttam rajta.
- Minden rendben? Renesmee jól vagy? – majd bemászott hozzám, a kádba.
Erőt vettem magamon és ránéztem.
- Én sajnálom, nem akartam… én csak köszönöm neked, mindent, amit tettél – nyögtem ki vékony hangon.
- Mi, nem értem? Mi a baj, tudod, hogy elmondhatod. Legbelül keserűen felnevettem, nem van, olyan dolog mait nem mondhatok el.
- Csak egyszerűen köszönöm- öleltem meg- hogy a barátom vagy.
Elmosolyodott. – Hát mire jók a barátok, ha nem arra hogy megvigasztalják egymást- ölelt vissza.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés