(Bella szemszöge)

Félálomban voltam, de nem akartam még teljesen felébredni. Viszont ekkor meghallottam Edward hangját, de azt nem értettem, hogy mit mond, vagy kihez beszél, mert csak gyorsan, suttogva beszélt. Aztán ehhez a hanghoz társult még egy, ami úgy hangzott, hogy Alice-é. De vajon mit keres itt? És egyáltalán hány óra van? És miért beszélnek így? Legalább, ha hallanék valamit, akkor esetleg következtetni tudnék... Na jó, ennyi... kellett nekem ennyit is hallgatózni, most már túl éber vagyok.
Amint ez a gondolat átsuhant a fejemen, éreztem, hogy egy hideg kéz végigsimít az arcomon.
- Tudom, hogy már felébredtél – mondta Edward.
Lassan kinyitottam a szemeim és megláttam őt, már amennyire láttam, mert a szobámban félhomály uralkodott.
Aztán mikor el tudtam szakítani róla a pillantásomat, körbenéztem és megláttam, hogy valaki a hintaszékben ül. Valóban Alice volt.
- Alice? te mit keresel itt? – kérdeztem, de a hangom elég rekedtesen csengett, így megköszörültem a torkom. – Szóval, miért jöttél? – Egy fokkal már jobb.
- Hát, beszélgettem Edwarddal, amíg aludtál. Persze, még visszaaludhatsz, ha gondolod.
- Nem! Inkább... elmesélhetnéd, hogy miről beszéltetek – ajánlottam. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha Edward és Alice összenéznének, de valószínűleg csak képzeltem.
- Mindössze arról, hogy a bátyám milyen bolond döntést hozott azzal, hogy elment – válaszolta Alice.
- De szerintem ezen már átrágtátok magatokat... méghozzá elég sokszor – mondtam értetlenül. Itt valami nem stimmelt.
- Igen, persze, de tudod, hogy én mennyire ki voltam ezen akadva és még mindig így van, szóval ez a téma még egy ideig el fog húzódni – kuncogott fel Alice.
- Igen... igazad van, Alice, hülye voltam, de ezt már mondtam egy párszor. És egyetértek Bellával, szerintem most már el kéne erről feledkezni. Ezt már rengetegszer átbeszéltük.
- Várj, várj! – szólaltam meg, mire két aranyszín szempár tekintetét éreztem magamon. – Ne beszéljünk ilyenekről! Meg se említsük! Rendben? – kérdeztem, mire mindketten bólintottak. - Akkor... mit csináljunk ma?
Edward felsóhajtott.
- Igazából... Alice-szel mi elmegyünk ma vadászni. Sajnálom – mondta, a hangjából kicsengett a bűntudat.
- Öhm, semmi gond, majd akkor elfoglalom magam valamivel – feleltem.
- Tényleg igyekszünk vissza – szólalt meg néhány másodperc múlva.
- Figyelj, felfogtam. Ne aggódj! Majd elfoglalom magam. Mondjuk, olvasok egy könyvet, vagy ilyesmi. – Bár őszintén szólva, ma nagyon nem volt kedvem könyvet olvasni, de Edwardnak ezt azért nem vallottam volna be. még a végén nem menne el miattam vadászni és azt nem venném a lelkemre, ha szenvednie kéne az én hibámból.
- Akkor azt hiszem, hogy mennünk is kéne, ha hamar vissza akarsz érni – mondta Alice és a fejével az ablak felé bökött, de úgy tűnt mintha valamit mutogatott is volna. Áhh, biztos csak az árnyékok teszik. Túl sötét van a szobában, én meg képzelgek.
- Sziasztok! – köszöntem, mikor már ott álltak az ablakomnál. Edward szokásához nem híven csak biccentett, Alice pedig csak intett nekem. Mi van ma velük? Mi történt? Úgy érzem, hogy valamit elhallgatnak előlem. Bár… nem, nem, csak képzelődök. Az nem lehet, hogy titkolózzanak.
Na jól van, Bella, ezt aztán jól megbeszélted saját magaddal – morgolódtam magamban. – És most mit csináljak?
Tulajdonképpen ekkor jutott eszembe, hogy nem néztem meg, hány óra is van tulajdonképpen és Edwardéktól sem kérdeztem meg, így most ránéztem az órára, ami fél hatot mutatott. Remek, akkor ki kell találnom, hogy mivel ütöm el az időt addig, amíg legalább normálisan felkelhetek úgy, hogy ne ébresszem fel Charlie-t.
Nos, mi is legyen?
Vagy három percig ezen gondolkoztam, de nem igazán jutott eszembe semmi, szóval arra jutottam, hogy talán mégis megpróbálok visszaaludni. Ami, mint sejtettem, nem sikerült. Végül forgolódtam még egy jó darabig az ágyban, aztán elhatároztam, hogy lemegyek a konyhába. Furcsa módon Charlie már ott ült az egyik széken, bár kissé nagyon is komótos volt.
- Szia, apa – köszöntem.
- Oh, szia, Bells – intett.
Úgy gondoltam, hogy most megpróbálok vele amennyire lehetséges hosszan beszélni, mivel mégiscsak egész nap egyedül leszek, legalább addig elfoglalom magam, ahogy Edwardnak is mondtam.
- Hogy vagy? – Hú, hát ez aztán az értelmes kérdés.
- Elég jól… lennék, ha kicsit éberebb volnék – válaszolta, majd rögtön utána ásított egyet.
- Öhm… aha. – Na ez is jó válasz volt. Komolyan, az oké, hogy reggel van, és ilyenkor nem vagyok képes összehozni egy fogalmazást, de hogy egy értelmes mondatot se tudok kinyögni az azért… Na mindegy.
- Gondolkoztál már, Bella? – kérdezte, én pedig értetlen arcot vágtam. – Mármint azon, hogy most mi lesz, mivel itt van Edward, meg minden – pontosított. – Szóval… - Látszott rajta, hogy nem találja a szavakat. – Nem tudom, hogy itt akarsz-e maradni, esetleg… elköltözöl.
- Oh. – Ismét egy szuper válasz. Bravó. – Hát, tulajdonképpen még nem beszéltünk konkrétumról. De te is tudod, apa, hogy szeretnék elmenni, amennyiben a Cullenek is mennek.
- És a múltkorinál mi volt?
Tudtam, hogy mire gondol, a múltkori költözésükre.
- Nos, az egy különleges eset volt. El kellett menniük és nem tudtak volna engem is vinni.
- És most tudnak? – kérdezte Charlie.
- Igen, úgy vélem – mondtam határozottan.
- Nos, hát rendben. Ez egyelőre elég. Ha bármi kiderülne… bármilyen bővebb információ kerülne a birtokodba, akkor szólj. – Bólintottam, aztán rájöttem, hogy én még mindig állok, ezért helyet foglaltam apám mellett.
- Egyébként, Jacobbal mi van? – Megmerevedtem. Erre nem igazán tudtam mit válaszolni. Mert az elég hülyén hangzott volna, hogy: „Én fel akartam hívni, de tényleg, viszont egy vérfarkas Jacob és egy vámpír Edward nem éppen a legösszeegyeztethetőbb hozzám közelálló személy, ráadásul hamarosan elmegyek és nem tudtam neki mit mondani.”
Szóval ez egy tökéletes válasz lenne, ha apám tudna mindenről. Csakhogy nem mondhatom el neki ezeket, mert nem az én titkom, persze lehet, hogy hamarosan az enyém is lesz, de az még nem most van, szóval… A lényeg az, hogy nem mondhatom neki ezt, ezért valami olyat kell kitalálnom, ami tükrözi az érzéseimet, de nem mondom el az igazat a természetfeletti lényekről. Végül azt válaszoltam, hogy: - Már beszélni akartam vele, csak amikor telefonközelben voltam, akkor épp nem volt az eszemben és fordítva. De majd felhívom.
- Miért nem mész el hozzá? – kérdezte, nekem pedig szerencsém, hogy nem ettem és nem is ittam semmit, mert a meglepetéstől biztos, hogy a torkomon akadt volna.
- Öhm… végül is… hát… mert… inkább felhívom. Igen, ma felhívom – mondtam. És amint ez elhagyta a számat, tudtam, hogy ezt nem csak apám miatt mondtam, hanem magam miatt is. Hirtelen minden ok elszállt, amit én állítottam várként magam elé, hogy ne beszéljek Jacobbal. Végül is okkal könnyebb lesz átlátni a helyzetemet, ha megbeszélem Jake-kel a mostani helyzetet. És így legalább megvan a mai napi programom. Persze ez nem egész napos, de több, mint a semmi.
- Rendben, Bells – válaszolta Charlie mosolyogva.
- Akkor én most felmegyek a szobámba.
és úgy is tettem, ahogy mondtam, majd ott felöltöztem és a telefonért nyúltam, azonban mivel gondoltam, hogy Jacob még alszik, lévén, hogy fél hét van és nyári szünet, ezért inkább egy másik számot tárcsáztam.
- Hallo! – szólt bele a telefonba Esme.
- Szia, Esme! Itt Bella… Nem szeretnélek zavarni, főleg, hogy Alice meg Edward vadászni vannak, de gondoltam, hogy délután átmennék hozzátok.
- Jaj, Bella, te nem zavarsz. De… várjunk csak… Alice és Edward tegnap voltak vadászni. Még direkt meg is kérdeztem tőlük, hogy miért nem ma mennek, mivel Jasper, Rosalie és Emmett mára tervezték.
- Mi? – A hangom vagy két oktávval feljebb csengett. Itt valami nagyon gyanús volt.
- Jaj, semmi baj. Ezt nem azért mondtam, hogy ideges légy. Bizonyára csak rosszul tudtam és tegnap máshová mentek.
- Nem, Esme, valószínűleg én hallottam félre – mondtam, kicsit nyugodtabb hangon. persze biztos voltam benne, hogy jól értettem, de nem akartam, hogy Esme emiatt aggódjon. – Szóval… akkor átmehetnék? – kérdeztem.
- Persze, természetesen – válaszolta. Én meg gyorsan elköszöntem, majd lerakta a telefont, és eldőltem az ágyon, mint egy zsák. Nem értettem mi folyik itt. Mégis mit nem akartak elárulni nekem?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés