Minden szertefoszlik

Avagy

Ha pillangóként akarsz repülni, ne a varjút kövesd!

-   Pontosan mire is vadászunk Victoria?

-   Csöndesen Bella még elijeszted! Csak érezd a vér szagát és ösztönösen viselkedj.

-   Oké, ha te mondod. Beleszippantottam mélyen a levegőbe és futásnak eredtem. Körülbelül egy km-t tehettem meg és lassítani kezdtem. A fák itt sűrűbbek voltak, de a hold fénye így is beáramlott ide. Megpillantottam áldozatomat. Egy szarvas volt, elkóborolva csordájától. Csak úgy hívogatott a vérének íze és rávetettem magam. Szegény pára hamar kimúlt.

-   Te meg mit csinálsz? – hallottam Laurent hangját a hátam mögött.

-   Hallgatok az ösztöneimre, ahogy tanácsoltátok.

-   Bella én emberekre gondoltam, nem büdös állatokra – csattant fel Victoria.

-   Sajnálom, de nem tudok embert ölni, nem vonz a vérük. Hogy tudjátok őket megölni? Hisz családjuk van! – fakadtam ki hangosan. Victoria hangosan felnevetett.

-   Nyugalom Bell, nem éreznek fájdalmat. Sose játszanék az étellel. Jobb lenne, ha most hazamennél. Fiatal vámpír vagy és veszélyes neked még egyedül. Mi elmegyünk Laurent-el vadászni, persze ha mégis úgy döntenél, hogy csatlakozol hozzánk…

-   Nem, nem köszönöm. Otthon találkozunk. Majd elkezdtem a házunk felé futni. Alig vagyok két hetes vámpír, de mintha isten is azt akarta volna, hogy ez legyek, imádtam a száguldást. Victoria és Laurent kedvesnek tűntek eddig, de most meglepett, hogy ennyire kiakadtak és morogtak velem. Bármit is fognak mondani én meg nem kóstolok egy embert vagy hogy is hívják őket. Nem engedtek senki közelébe se és rátett még az is egy lapáttal, hogy az égvilágon semmire nem emlékeztem. Ki vagyok én? Hol laktam eddig? Van családom? És még számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem, de Victoria csak mérges lett rám és leintett, hogy jobb, ha nem tudom. Hamarosan megláttam házunk fehéres árnyalatait, ami elég furán festett az erdő közepén. Kívülről lakatlannak nézett ki, ahogy benőtte a borostyán és a moha. Bent azonban minden modern volt és békés. A nappali egyik falát teljesen befedte a házimozi-rendszer és a hangfalak. Még jó, hogy az erdő közepén voltunk, mert néha idegbetegek módjára néztek horrorfilmeket. Victoria szerette a természetet, ezért az egész szobában festmények voltak elhelyezve. Elmondása szerint kedvenc hobbija az esti sétálás, hát ezek után gondolom mire gondolt… Gyanútlan emberekre vadászni kicsit se szórakoztató. Az emeleten három tágas szoba foglalt helyet. Egyik az enyém, ami világos volt és nem volt benne semmi szokatlan vagy feltűnő. Már amennyire egy vámpír már magában nem elég feltűnő. Laurent és Victoria szobájában volt egy hatalmas baldachinos ágy. Ezen kívül helyet foglalt még egy hatalmas gardrób is. Aki divatmegszállót attól másra ne is számítsak. A falak fekete és tűzpiros keverékében pompáztak. Kedvencem mégis a harmadik szoba volt, ahova most is tartottam. Úgy hívtuk, hogy a „mindenes” szoba. Ha egy kis időre el akartál bújni a világ elől, akkor itt megtehetted. 100%-ban hangszigetelt volt. Én mindig itt merengtem és gondolkoztam el múltamon, nem sok sikerrel… Victoria mivel utálta a nappalokat, így általában ő is ide húzódott vissza. Lefeküdtem a piros kanapéra és hangosan felsóhajtottam. Lentről neszezést hallottam majd felkaptam a fejem.

Victoria szemszöge

A vadászat sikeresen zajlott. Két elveszett turistára találtunk Laurent-el. A nő hamar meghalt, de a férfi nagyon ellenálló volt. Percekig futott a sötétben, majd megadtam neki a kegyelemdöfést. Hatalmas rántással eltörtem a nyakát és megízleltem forró vérét.

- Menjünk haza Bellához, szegényke még vámpírként is olyan kis esetlen – vihogtam fel.

- Nem csoda, hogy nem emlékezik semmire. Amekkora ütést mértél a fejére akár bele is hallhatott volna. Szívós a kis cafka.

- Muszáj volt fejbe vágnom. Jacob utolért volna, ha nem bántom és semmi kedvem egy korccsal hadakozni. Meg aztán Alice látomásainak köszönhetően Edward is hamar ránk talált volna és fáj bevallanom erősebb nálam a képességeinek köszönhetően…

- És hogy akarod Bellának beadagolni, hogy terhes? Pont Edwardtól.

- Kicsit elferdítem a tényeket. Nem avatom be, ki a kölyke apja. Azt mondom majd, hogy elhagyta és mi ekkor találtunk rá kihűlve és haldokolva. Épp ezért változtattuk át vámpírrá, hogy legalább így boldog lehessen a gyerekével. Vagyis ő ezt fogja hinni - húztam mosolyra számat.

- Amint kihordja a gyereket megöljük? Nem akarok egy hisztiző babát még a lakásba. Elég nekem Bella is.

- Mert szerinted én dajka akarok lenni másodállásba? Csinálunk egy képet a kicsiről, amit elküldünk Edwardnak és a családjának. Megírjuk, hogy szegény babának nem volt maradása ebben az „életben”. Most vissza fogja kapni, amit velem tett! Megbosszulom James halálát. Kamatosan fogja visszakapni erre esküszöm – majd köptem egyet. – Nah futás hosszú még az éjszaka és gondolom Bellának elég sok kérdése lesz még hozzánk. Ha már eddig halogattuk…

Edward szemszöge

Egymásra találtunk, mint a fiú s a lány,

Szívem virágra fakadt hangod hallatán.

S mit kaptál cserébe szerelmem jeleként?

Fájdalmat, vívódást, ezeket adtam én.

Bármerre is jársz most örökké hiányzol,

Remélem boldog vagy és többet nem hibázol.

Én egy oroszlán vagyok a bárányok között,

Ezért az egész világ ellenünk esküdött.

Egyet sose felejts el létezésed közben:

Ne a varjút kövesd, mert nem leszel előnyben!

Letettem a tollam és meglepve vettem észre, hogy mennyire igaz a vers a mi kapcsolatunkra. Elvesztettem, csak ez járt lassan már 2 hete a fejemben. Miért engedtem el egyáltalán Jacobbal? Azt mondta, hogy biztonságban lesz Bella. Csak egy törzsi gyűlésre viszi el, ahol legendákról és más történetekről lesz szó. Honnan tudta Victoria, hogy mikor lesz Bella kiszolgáltatva? A határ mentén lefulladt a kocsijuk és Jacob hazafutott néhány szerszámért, hogy Bellának ne kelljen gyalogolni. Az a tragacs már amúgy is tök öreg volt nem szabadott volna engednem, hogy azzal menjenek el. Mire Jake visszatért Bellának csak hűlt helyét találta. Mi meg vadászaton voltunk. Alice későn látta már a látomást és elkéstünk. Szerencse, hogy Jacob gyorsan gyógyul. Dühömben ugyanis neki estem és eltörtem pár csontját. Ő persze hagyta, hogy kitomboljam magam, meg se moccant. Ez a legkevesebb azok után, hogy Bellát veszélybe sodorta. Nyomukat egy ideig lehetett követni, de megeredt az eső és mindent elmosott. „ Az egész világ ellenünk esküdött” olvastam el újra versem ezen részét…

Bella szemszöge

Felkeltem a kanapéról és csendben lesiettem a nappaliba.

- Sziasztok – néztem bele a két vörös szempárba. – Hamar végeztetek.

- Hát igen a tapasztalat teszi a mestert – simította hátra szőke fürtjeit Victoria.

- Beszélnünk kell Bella pár dologról, főleg az átváltozás előttről. Gyere, üljünk le – majd megfogta hófehér karomat és magával húzott. - Szóval hol is kezdjem. Azért nem akartunk veled eddig erről beszélni, mert jobb lett volna, ha te magad jössz rá mi is történt. De mivel két hét elteltével sem emlékszel semmire, így elmeséljük a mi szemszögünkből az egészet.

- Victoriával vadászni voltunk azon a napon mikor átváltoztattunk – Vette át Laurent a szót. – Egy fának a törzsénél feküdtél és fogtad a hasadat. Hideg volt és te teljesen átfáztál, megállás nélkül remegtél. Folyamatosan egy nevet suttogtál, amit nem értettünk meg.

- Nem akartuk, hogy meghallj, ezért beléd vájtam a fogaimat – nézett rám Victoria esdeklőn. – Amíg tartott a vámpírrá válásod lázas voltál és össze-vissza gagyogtál. Leginkább azt mondtad, hogy ne bántsuk a babádat, és hogy mentsük meg az életét. Lenéztem a hasamra és megmerevedtem.

- Nem azt mondtátok, hogy egy vámpírnak nem lehet gyermeke? – sipákoltam.

- Nézd Bella én is így tudtam, de mivel neked emberként fogant meg a kicsi, így most ő is átváltozik és teljes értékű vámpír lesz, vagy legalábbis úgy gondoljuk – ráncolódott össze Victoria homloka.

- És hogy fogom felnevelni? Hisz még szobája se lesz. Meg egyáltalán ki az apja?

- Ne aggódj a szoba miatt. Átrendezzük a „mindenes” szobát neki. Ami pedig az apa dolgot illeti, fogalmam sincs, nem ismertünk téged azelőtt – vonta meg a vállát Laurent.

- Nagyon szépen köszönöm – és beleborultam Victoria karjaiba.

- Hé, nyugi Bella fáj, ha így szorítasz – nevettet fel Victoria.

- Bocsika – nevettem vele én is. – Még hozzá kell szokjak, hogy sokkal erősebb és gyorsabb vagyok na meg más lett az étrendem is. Köszönöm, hogy mellettem álltok és segítetek a helyzetemen.

- Ugyan már ez semmiség. Na, ennyit a beszélgetés feléről. Megnézünk valami jó kis horrorfilmet? – kérdezte Victoria.

- Oh, köszi de most kihagynám. Szeretnék kicsit egyedül lenni. Jó filmnézést – mosolyodtam el majd feltrappoltam a szobámba. Boldogan dőltem le az ágyamra és elkezdtem simogatni hasamat. Habár még semmi nem látszódott a terhességemről nagyon boldog voltam. Szemeim le-lecsukódtak majd elszenderedtem. De várjunk csak a vámpírok mióta is alszanak?

Magyarázat: ezt a verset én írtam és egyik kedvenc idézetem: „Ha pillangóként akarsz repülni, ne a varjút kövesd”

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés