- Nem is zajlott rosszul annyira ez a beszélgetés. Nem volt olyan sok kérdése és könnyedén vette, hogy terhes. Meglátjuk mit szól majd ahhoz, ha megöljük a babát – vigyorodtam el kajánul.
- Mit fogunk csinálni Bellával? Rajta is bosszút állunk? Vagy hagyjuk őt egy elhagyatott helyen? – kérdezte Laurent.
- Semmi értelme nincs elvinni egy elhagyatott helyre. Úgy is fél nap és emberek között lenne. Eredeti tervem az lett volna, hogy eleresztjük emberek között, nem tud uralkodni magán, aztán mindenkit szétmarcangol. De látod ő egy különös teremtmény, más tervet eszeltem ki. A Volturi biztosan szívesen fogja fogadni, ha tényleg olyan „különleges” – mondtam ki különös éllel a hangomban ezt a szót. – Meg aztán leszoktatják őt erről a vega életmódról, aminek semmi értelme nincs. Ha James visszajöhetne, se választanám érte, hogy állatok vérén éljek. Ez egy abszurd dolog! De Bella legalább ezzel is csak szenvedni fog. Nem szeret embereket ölni, ez tök nevetséges.
- Ráadásul a Volturiból nem lehet csak úgy kilépni. Aki egyszer csatlakozik, az örök időkig szolgálja őket vagy meghal – vigyorodott el Laurent.
- Nem is vagy olyan hülye, mint ahogy kinézel – méláztam el. – Bocs ezt bóknak szántam.
- Na jó, milyen filmet akarsz nézni?
- Nem is tudom… hm.. mondjuk Underworld és a vérfarkasok lázadása? Kedvenc jelenetem, amikor Viktor torkán átszúrnak egy kardot – mosolyogtam Laurentre.
- Jó lesz egy újabb vámpíros és vérfarkasos film. Csak itt épp a farkasok győznek.
- Nyugi Laurent, ez a mi esetünkben máshogy lesz – néztem jelentőségteljesen szemébe.
Jacob szemszöge
- Szia Leah – szájon pusziltam kedvesemet.
- Már kezdtél hiányozni – ragadta meg hosszú hajamat és erősen magához húzott. Éreztem köztünk a bizsergést, de leállítottam, mielőtt még rosszul cselekedne.
- Alig egy órája, hogy elmentem – nyögtem bele nyakába.
- Kívánlak – húzott vissza szájához és vad csókolózásba kezdtünk. Eltántorogtunk az ágyamig, majd ráestünk. Én alul voltam ő pedig fölöttem. Hirtelen mindenről elfelejtkeztem, amit mondani akartam neki. Arra eszméltem fel, hogy nincs rajtam az ingem és kezei, csókjai egyre lejjebb hatolnak. Elkaptam majd visszahúztam mellkasomra.
- Biztos vagy benne? – kérdeztem meg lágyan.
- Halálbiztos – mondta és ott folytattuk ahol abbahagytuk…
Szemeimmel hunyorognom kellett, olyan világos volt. Mellettem balra Leah feküdt és szemmel láthatóan szépet álmodott, mert még mosolygott is. Mennyivel szebb most, hogy végre boldog. Bár eleinte utáltam magam, hogy pont bele vésődtem. Leah mindig teljesen kiakasztott a nyavalygásaival. Eleinte nem bírta elviselni a gondolatot, ahogy én sem. A fordulópontot Bella eltűnése eredményezte. Teljesen magam alatt voltam, ráadásul Edwardnak köszönhetően fizikailag se voltam épp a toppon. Leah azon az estén megváltozott, megértő volt. És elcsattant közöttünk az a bizonyos első csók. Azóta nem is volt megállás… Elválaszthatatlan páros lettünk. Bár tegnap nem tudott velem jönni Bella nyomait keresni kisöccse miatt, aki hamarosan a falkánk tagja lesz. Gondolatmenetemet Leah sóhajtása törte meg.
- Hé, minden rendben? – bújtam oda szerelmemhez. Erre kipattantak szemei, rám vetette magát és boldogan felnevetett.
- Megvagy – és beleharapott fülcimpámba.
- Te kis csaló – mosolyodtam el és egy csókot leheltem ajkára. – Beszélnünk kell Leah.
- Hallgatlak – fürkészett barna szemével.
- Már tegnap el akartam mondani csak valaki nem bírt magával – mosolyodtam el huncutul.
- Hékás, amit tegnap csináltunk, ahhoz ketten kellenek. Ne ród rám az összes felelősséget – biggyesztette le a száját.
- Nem úgy gondoltam te kis butus. Szeretlek, tudod jól – cirógattam meg arcát. - De most el kell mondanom valami fontosat. Tegnap az erdőben voltunk és nyomok után kutattunk. Amikor mindenki feladta volna találtunk egy kidőlt fatörzset, ahol némi vért és vámpírszagot éreztünk. Gondolom Bella, mint mindig most is harcolt az életéért. Továbbhaladva azonban megint elvesztettük, mert egy folyón keltek át és a szagok így megszakadtak. Azt legalább tudjuk, hogy merre mentek, de hogy Bellával mi lehet… - sóhajtottam fel.
- Szerintem nem fogják bántani, ahhoz túl értékes. Semmi értelme, hogy elrabolják, majd nem üzennek semmit nekünk vagy a Culleneknek és csendben elsimítják a dolgokat. Ez szerintem nem rájuk vall. Vagy legalábbis remélem – nézett rám Leah megértően.
- Örülök, hogy kettőnk közül legalább te optimista vagy – szorítottam erősen magamhoz.
Edward szemszöge
- Edward jól vagy? – kérdezte tőlem Tanya és elkezdett közeledni felém.
- Miért nem foglalkozol a saját dolgoddal? – csattantam fel dühösen.
- Csak szerettem volna veled beszélgetni – és leült mellém a fűbe. – Egy hete is már, hogy itt vagytok, de te mindenkit kerülsz és egész nap ezen a hülye réten gubbasztasz.
- Mi közöd hozzá? Ez az én életem. Úgy rontom el, ahogy kedvem tartja.
- Tudod mit? – emelte föl ő is a hangját. – igazad van. Ez a te életed, de nem hagyom, hogy a családodat is tönkretedd! Carlisle egy kedves barátom, a többiek úgyszintén. Te pedig jelenleg egy kívülálló vagy köztünk. Ha tönkre akarod magad tenni csak rajtad áll. A többieket viszont ne bántsd. Ez nem az ő harcuk.
- Úgy lesz – mondtam és elkezdtem futni. Nem érdekelt merre sodor az utam, olyan voltam, mint egy partra vetett hal. Mikor kezdtem lenyugodni felugrottam egy magas fára és meg sem álltam a tetejéig. Most vettem csak észre, hogy időközben besötétedett. A csillagok szomorúan tekintettek le rám az égből. Elő vettem egy tollat és nekiálltam írni egy újabb verset. Bella elvesztése óta ez volt az új hóbortom. A papír sercegése abbamaradt, ahogy nem túl lágyan belevéstem az utolsó szót is. Hát nem éppen egy Petőfi vers, de teljes egészében visszaadja érzéseimet. Lassan újra elkezdtem olvasni:
Nincs nap mikor ne gondolnék rád,
Csak arra gondolok, mikor megízlelem mézédes szád.
Gyilkos vagyok és szörnyszülött,
Ki szerelmével a másvilágra üldözött.
Az oroszlán és bárány ez volt a névjegyünk,
Most szívembe mégis mély fájdalom költözött.
Ha te nem élsz, én sem élhetek megmondtam anno,
Figyelj kedves, mert lassan már nekem is kampó.
Ne stresszelj a Volturi megvár,
A családtól elbúcsúzok, s megyek már.
Felsóhajtottam. – Bella, Bella merre vagy most? – néma csönd. Írtam gyorsan pár sort a családomnak, de nem mehetek vissza hozzájuk. Beteljesítem a végzetem. A papírdarabot letettem a földre és rádobtam egy kis követ, hogy ne fúlja el a szél. Tudtam, hogy itt fognak az illatom alapján elsőnek keresni. Majd futásnak eredtem. Becslésem szerint ilyen gyorsasággal 3 óra alatt oda fogok érni Olaszországba.
A telefonom elkezdett pityegni, de nem érdekelt. Biztos Alice látta mire készülök, és a lelkemre akar beszélni, de mit beszélek, nekem még lelkem sincs. Az ötödik telefoncsörgésnél feladtam a dolgot és beleszóltam a telefonba.
- Mi van? – krákogtam bele.
- Szia bátyus én is szeretlek. Létszi ne lazsálj annyit, hanem fuss gyorsabban. Végre volt egy látomásom, amiben Bellát Victoria és Laurent átadja a Volturinak, akik kicsit se örülnek, hogy Bella terhes tőled…
- Hogy mi van? Most csak hülyéskedsz ugye?
- Halál komoly vagyok Edward. Mi is úton vagyunk már, de amint látom te elég közel vagy már – majd megszakadt a telefon. De kit nem érdekel, mikor Bella bajban van? Kétszeres gyorsaságra kapcsoltam és nem törődtem vele, hogy épp egy városon süvítek át kb. 400km/h sebességgel. Alice szavai viszont még így is a fejemben visszhangzottak. Bella terhes, Bella terhes. De mégis hogy?
Alice szemszöge
Körülöttem minden elhalványult. Bellát pillantottam meg, mellette Victoria és Laurent állt. Egyre több vámpír tűnt fel. Aro, Caius, Jane és még sokan mások. A kép homályosodni kezdett és ezt újabb mozzanat követte. Bella a földön fekszik haldokolva, felmetszik a hasát majd… - NEEEE visítoztam és lábaimmal kapálózni kezdtem.
- Alice, Alice ez csak egy látomás, ne akadj ki – mondta Jasper. Könnyek nélkül hangosan felzokogtam. A legjobb barátnőmet nem ölhetik meg. Az nem lehet…
Éreztem, hogy Jasper nyugalom hullámokat küld felém. Hálásan rátekintettem.
- Mindenki szedelőzködjön, öt perc múlva indulunk Olaszországba – értetlenül néztek rám. – Út közben elmagyarázom, de most nincs időnk. Fogtam a telefont és tárcsáztam Edward számát. Kicsöng, csöng, csöng, de semmi…
- Gyerünk, Edward vedd fel, Bellának szüksége van rád.
Az ötödik csöngésre végre felvette.
- Mi van? – kérdezett bele érces hangon az említett.
- Szia bátyus én is szeretlek - majd elmeséltem neki a látomásomat. A vonal megszakadt és szaggatottan pityeget.
- Futás a kocsikhoz – mindenki megindult a garázs felé, a szükséges cuccokat már betettük a kocsikba. Bekászálódtam a sárga Porschemba, mellettem Jasper foglalt helyett. Gyorsan kifaraltam a garázsból és felbőgettem a motort. Remélem még nem késtünk el…
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés