- Az...az az én szemem! - kiáltottam el magam.Edward és a hölgy meglepetten nézett rám,én pedig mindig nem voltam még magamnál.
- Szerelmem,jól vagy?Miről beszélsz? - kérdezte tőlem ijedten
- Ő róla! - Mutattam rá a kislányra.A nő pedig megkönnyebbült,hogy mégsem vagyok őrült.
- Ohh...Elizabethről? - mosolygott.
- Elizabeth? - suttogtam ő utána a nevét.
- Igen,úgy hívják.Tudják,nem ajánlatos örökbefogadni.Nagyon fura gyermek.Egy betegségben szenved,méghozzá nem öregszik.Nem tudni pontosan hány évesen került be ebbe az intézetbe,de már akkor így nézett ki.Annak meg már tíz éve.Nem beszél senkivel,még csak a vezetéknevét sem mondta el nekünk.Viszont a szemük tényleg hasonlít,és ő is kiszúrta magát.Esetleg bemutassam neki önöket? - Ajánlotta fel.
- Igen.Megköszönnénk - válaszolta helyettem,Edward.
Odavezetett a gyermek elé az idős néni,én pedig leguggoltam hozzá.
- Elizabeth? - Kíváncsiskodtam,ő meg bólintott. - Szóval nem fogsz megszólalni? - Megrázta a fejét. - Hát rendben.Én azért bemutatkozom.A nevem Bella Cullen.
- Isabella? - kérdezte meglepedten.Láttam,hogy mindenki odanézett,mikor megszólalt.
- Csak Bella.Ismersz valahonnan? - Vallattam.
- Nem.Én-én csak ismerek egy másik Bellát - Beletúrt dús,hosszú hajába,pont ahogy én szoktam.Még egy hasonlóság.
- Valóban?És milyen Bellát ismersz még? - Mostmár nem mondott semmit.Megint csak nézett a szemembe,de száját nem nyitotta ki.Felálltam,és elhúztam egy sarokba Edwardot.
- Őt akarom! - Parancsoltam rá.
- Ez biztos?Dehát miért?Hiszen még beszélni sem beszél!
- Edward...én tudom ki ő.Illetve,valahonnan ismerem.És nem öregszik!Szerinted...
- Ez badarság!Verd ki a fejedből.Hiszen emberi táplálékot eszik.Ő nem lehet...
- Valami baj van? - Zavart meg minket ismét a nő.
- Nem,semmi.Viszont szeretnénk örökbe fogadni Elizabethet - vigyorogtam.Láttam rajta,hogy egyre őrültebbnek néz minket.
- Hát rendben...Jöjjenek,töltsék ki a lapokat - Indult el az iroda felé.
- Edward,kitöltenéd?Én szeretnék egy kicsit kettesben maradni vele - Néztem fel rá.
- Persze - Egy gyors csókot adott az ajkamra,és odament ő is az irodába.
Lassan lépdeltem a terem másik végében lévő Elizabethez,féltem,a találkozástól.Mintha az én kiskori énemet látnám benne.És ez elég ijesztő.Vajon örülni fog annak,hogy a mi lányunk lesz?Már egyre közelebb kerültem hozzá,amikor aztán leültem elé.
- Mondhatok valamit? - Tértem a lényegre,ő pedig ismét bólintott. - Nem tudom,hogy örülsz e neki,de örökbefogadunk.
- Hogy mi? - Kiakadt,és talpra állt.
- Valami rosszat mondtam? - Álltam lábra én is.
- Ez veszélyes!Én rossz vagyok!Nem fogadhattok örökbe! - ordibált.Nem értettem mi ütött belé,sőt,senki sem értette.Hiszen eddig még meg sem szólalt.
- Shhh...maradj csöndben.Azt hittem,hogy ez jó hír.Nem unalmas mindig itt gubbasztani? - Rátettem a kezem a vállára,de lesöpörte azt onnan.
- Nem!Egyáltalán nem!Jobb itt,mint ott kint.Hidd el,így biztonságban van mindenki.
- Nálunk is biztonságban lennél - Nyugtattam.
- Nem birod elképzelni,hogy mit tudnék művelni az Edwárdoddal - Egyáltalán nem úgy beszélt,mint egy tíz éves.Egyre jobban biztos voltam benne,hogy ő olyan,mint mi.
- Hmm...Kétlem,hogy bántani tudnád - nevettem fel.Hiszen ebben biztos voltam.
- Nem ismersz - Neki dőlt a falnak.
- Csak próbáljuk meg.Ha nem tetszik,akár vissza is hozhatunk.Meglátod,hogy jót fog tenni egy kis családias hangulat - Fintorgott egyet,de erre már nem mondott semmit. - Nah? - Sürgettem.
- Rendben.De én szóltam!
- Én pedig megértettem.Gyere,szerintem az apukád már kint vár.A papírokkal már rég végezhetett - Amilyen gyors.
Átkaroltam,és kivezettem a négy fal közül.Mikor először ért ki,hunyorított egyet a fények miatt,hiszen rég nem járhatott már itt.
- Sziasztok! - Integetett Edward a kocsi mellől,és kinyitotta nekünk az ajtót. - Üljetek be,a többiek már várnak.
- A kik? - Döbbent meg,Eliz.
- Tudod,a családunk elég nagy.Nyolcan vagyunk együtt,illetve mostmár kilencen - Magyarázott neki,szerelmem.
- És egy házban laktok?
- Ümm...valahogy úgy - Kivillantotta a féloldalas mosolyát.
- Érdekes - Fintorgott megint,aztán magára zárta az ajtót.Mikor már csak ketten voltunk az autó körül,odasúgott nekem Edward.:
- Ugyanolyan makacs,mint te.
- Ezt hallottam! - kiabált ki a kocsiból,mi pedig felnevettünk.
A hazafelé úton próbáltam kifaggatni,de valamilyen módon mindig le bírt rázni.Kicsit furcsa volt,hogy először egy visszahúzódó kislánynak ismertem meg,most meg mintha egy lázadó kamasz lett volna.A beszélgetésben a régi családjáról kérdezgettem mostmár.
- És mi a vezetékneved?
- Az mindegy.Mostmár Elizabeth Cullen vagyok.
- Nem,nem mindegy.Mi kíváncsiak vagyunk rá - Rátettem a kezem Edward szabadon hagyott kezére,és összekulcsoltam azokat.Elizabeth makacsságom miatt felsóhajtott.
- Hát jó...A nevem...Elizabeth Swan.
Akaratom ellenére is,de amilyen erősen csak tudtam,megszorítottam Edward ujjait,ő pedig felsziszegett.
- Áu!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés