Nessie szemszöge:

- Igen mi van? Kérdezte Jake. Tényleg ő volt! Akkor ki ez a csaj?
- Jake! Ki az a nő veled?
- A barátnőm! Mert? Miért hívsz?
- Hallani akartam a hangodat. – sóhajtottam.
- Nos, igen! Akartam is veled beszélni erről csak hát…
- Miről?
- Hát szóval hogy szerintem jobb lenne, ha mi ketten… szóval szerintem fejezzük ezt be jó?
- Te… te most szakítasz velem? – a hangom hisztérikusan hatott.
- Igen!
- Csak úgy vége?
- Igen!
- Eldobsz a miatt a lány miatt?
- Igen!
- És… és – próbáltam az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodni. – és mi van a bevésődéssel?
- Hát úgy néz ki, hogy az nem az volt. Bocsesz!
- Nem is vésődtél belém? ű
- Nem. De figyelj, nekem most mennem kell. Többet ne hívj. Jah és ne is keres! Szia Renesmee! – és kinyomta.
Ezt nem hiszem el. Az nem lehet, hogy… hogy Jake már nem szeret! Nem ez ki van csukva. Valami szarság van és ezért csinálta ezt. Úgy, mint Apa annak idején Anyával. Biztos, hogy történt valami és később majd minden rendbe jön! Én és Jake pedig összeházasodunk és lesznek gyerekeink. Hisz ennek nem lehet… vége! Mert én szeretem őt és ő is szeret engem… De mi van, ha nem. Ha tényleg nem én vagyok a bevésődése? Akkor már soha! Többet! Nem! Leszünk! Együtt! Soha! SOHA!

Bella szemszöge:

Már jó ideje nevettünk szerelmem viccén mikor egyszer csak hatalmas síkitást hallottam. Mindenki megdermed majdillanatok alatt berohantunk Nessie szobájába. Szegény kislányom a földön elterülve keservesen sírt és jajveszékelt, de amint meglátott minket feltartotta a kezét eszel jelezve, hogy menjünk ki.
- Gyerünk, menjetek ki! – mondtam. De nem mozdultak.
- Gyerünk tünés az Istenért! – kiáltottam mire végre elkezdtek kifelé hátrálni.
- Edward te is! – adtam ki az utasítást.
- Kérlek! – erre ő is megfordult majd elkínzott arccal távozott. Ekkor amilyen gyorsan csak tudtam oda szaladtam kislányomhoz és óvóin átöleltem. Bár ne, tudom, hogy mi a baj ez általában segít. De ahogy hozzá értem képessége bekapcsolt (mivel annyira kiborult, hogy nem tudta irányítani) és megláttam. Láttam az egész jelenetet. Irtó dühös lettem. Miközben patakokban folyt a könnyem is.
- Szegény kicsi Drágám!
- Nem szenvedtél még eleget az életben?
- Még a szerelemben is csalódnod kell? Readásul ekkorát. – Ez fáj nem csak neki, de nekem is. Edwardnak is, sőt az egész családnak is.
- Anya mond, hogy ez csak egy rossz álom és majd reggel felébredek és minden rendben lesz! – suttogta.
- Jaj, kicsim!
- Anya mond, hogy ez nem igaz! – követelte.
- Sajnálom!
- Nem, nem ez nem lehet igaz! Hiszen szeretett akkor meg hogy hagyhatna csak úgy el? – csattant most már fel. megétetetem az érzéseit és tudtam, hogy most ezt nem nekem szánja így nem is vettem fel.
- Ez… ez én nem tudom!
- Ja persze mindjárt gondoltam. Tudod, mit anya Húz innen a francba és hagy békén menj apához és kurjátok szét megint a szobátokat nem érdekel, csak ne gyere a közelembe! Világos! – kiabálta. Nem neked szánja nem tudja, mit beszél mondogattam magamnak aztán megpróbáltam megint megölelni, mert miközben ordibált kitépte magát a szorításomból.
- Kincsem! Gyere ide! Hidd, el túl leszel ezen is. És később tényleg minden rendben lesz!
- Nem meg mondtam, hogy takarodj a szobámból! Vagy megint azt akarod, hogy én menjek el? Ha? Mert ha ez kell, akkor megyek is!
- Nem maradj, megyek már! De ha szükséged van, rám tudod, hol vagyok!
- Jah persze Apa ágyába hogyne tudnám! – egyre jobban fájtak a szavai. Így aztán nem is maradtam tovább elindultam kifelé!
- Szeretlek kicsim!
- Elvileg Jake is szeretet és mégis képes volt egy hét alatt elhagyni miattatok! ÉS miattam! Is Mert nem voltam elég erős ahhoz, hogy elhagyjalak benneteket így ő hagy el engem! Ez igazán nagyszerű. – nevetett fel keserűen. Itt már nem bírtam tovább bevágtam az ajtót miközben hangtalanul is zokogtam!
- Jaj, Bella! Szerelmem! Istenem hidd, el nem tudja, mit beszél, és nem gondolja komolyan csak most zaklatott! Hidd, el szeret téged!
- Tudom Edward! Esküszöm nem is vettem komolyan, de attól még fáj így látni! ÉS tudom, hogy szeretnél tenni ellene valamit, de most csak az idő segíthet mindenkin. De örüljünk, hogy Jass most nincs, itt biztos vagyok benne, hogy nem bírná elviselni ezt a sok fájdalmat. – mosolyodtam el én is keserűen.
- Túl jól ismersz! De nem bánnom! De az viszont meg kell engedned, hogy, elmenjek ahhoz a döghöz!
- Csak akkor, ha én is veled megyek!
- De neked nem kéne inkább Nessie -vel maradnod?
- Nem hiszem, hogy most én bármit is tenni tudnék Rose vagy Alice inkább most magányra és barátokra van szüksége nem arra, hogy lássa, ahogy a szülei turbékolnak! Amúgy meg nem szeretem a farkas bőrt és tudtommal Esme és Rose sem. És nagy a valószínűsége hogy Alice sem.
- Ezt meg hogy érted? – somolygott.
- Hát úgy értem, hogy ha engedném, hogy egyedül menj el akkor biztos, hogy Jake bundájával a kezedben jönnél vissza. Vidáman dudorászva.
- Tényleg jó ismersz! – mosolygott tudtam, hogy nem öszinte ez a mosoly csak a kedvemért csinál úgy minta, ha minden a legnagyobb rendben lenne. És bár tudtam ezt. Mégis jól esett ezt a kis gesztus. Látszik, hogy nem csak én ismerem, jól de ő is engem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés