- Valami baj van? - Ijedt meg.
- Hogy mi?Te Swan voltál? - Köhögtem.
- Ig-igen...Miért?
- Az nem lehet!Hogy hívták az apukád? - Hátrafordultam hozzá.

ELIZABETH SZEMSZÖGÉBŐL

Ez a nő őrült.Miért volt rá ilyen hatással ez a név?Csak nem...?Szóval azért volt olyan ismerős Isabella?Kétlem.Hogy is juthatott ilyen az eszembe.De nem mondhatom meg neki,az igazi nevét apunak.Hiszen ha már a vezetéknevünk ilyen hatással volt rá,akkor az...
- Ben.Ben Swan - Nyögtem ki.
- Nyugodj meg,kicsim.Egy véletlen egybeesés.Névrokonság.Bella,ugye te sem gondoltad komolyan? - Megsimogatta az arcát a nőnek az a félholt ember,ki mintha most kelt volna fel a sírjából,és elkezdte nyugtatni.Az az igazság,hogy mindennek ellenére helyes pasi volt,a nevelő apám.De miért kell ennyire felkapni a vizet Isabellának?
- Nem.Tényleg nem - Maga elé meredt,és egy ideig így maradt,aztán visszafordult.Gyors pillantást ejtettek meg egymás közt,amire azt hitték,hogy nem veszem észre.Túlságosan is gyorsan.De egy valamit nem értettem,miért nem kívá...
- ...Megjöttünk - Jelentette ki,Edward.Mintha direkt vágott volna közbe a gondolotaimba.

BELLA SZEMSZÖGÉBŐL

Lehet rossz választás volt Elizabeth.Elhamarkodtam.Ameddig nálunk lesz,mindig azon fogok gondolkozni,hogy talán egy testvéremre leltem rá ő benne?Paranóiás vagyok.Már hozzászólni sem merek.Félek,hogy a válasza az lesz a kérdésemre,amire én is gondolok.Nagyon,nagyon hasonlítunk.
- ...Megjöttünk - Miért volt ilyen feszült szerelmem hangja?
- Ők lennének az új családom? - Nézett ki az ablakon Eliz a többiekre,akik a ház előtt álltak,mint mindig.
- Igen.Talán nem szimpatikusak? - mosolygott Edward.
- Talán az a szőke...egy kicsit... - Fintorgott a kislány.
- Oh Rosalie?!Vele ne foglalkozz,én se szoktam.
- Khm... - Megköszörültem a torkom Rosalie ócsárolása hallatán,hiszen már egyáltalán nem volt bajom vele.
Kiszálltunk az autóból,és Alice azonnal odaugrándozott hozzánk.Látszott rajtuk,hogy már nagyon izgatottak voltak az új családtag miatt.
- Szia!Alice Cullen vagyok.Már nagyon vártalak - Kicsit leereszkedett hozzá a nővérem és átkarolta.Nagyon nagy hatással lehetett rá Alice,viszont nem bírtam leolvasni az arcáról,hogy jó vagy rossz értelemben.
- Szia...sztok - Mintha zavarban lenne.
- Heló! - Lépett Alice mellé Jasper,és köszöntötte Elizabethet. - Jasper vagyok.
- Elizabeth...Cullen - Mutatkozott be,amin mindenki elmosolyodott. - Mármint,azt hiszem mostmár Cullen vagyok.
- Igen,az vagy.Üdvözlünk a családban - Lépett elő Carlisle.
- Ő Carlisle.A...nagyapád - szólt közbe Edward. - Ő pedig Esme,a felesége.
- Szia,kincsem!Biztosan nagyon éhes lehetsz.Gyertek beljebb,bemutatjuk a házat - mosolygott Esme.
- Nem,igazából nem vagyok éhes.De szívesen megnézném a házat belülről - Látszott rajta,hogy Esme hatása alá került,mindig mindenkit levett a lábáról.Visszamosolygott rá,és elindultak a többiekkel együtt.
- És én? - Háborodott fel Em. - Engem már be sem mutattok?
- Hát persze...Eliz ő lesz az az...ember,akihez bármikor fordulhatsz önvédelem tanítása érdekében - nevettem fel. - A mellette levő nő pedig Rosalie.
- Hello - Köszönt oda neki Rose.Mintha valamin nagyon gondolkozott volna.
- Húh...milyen nagy vagy! - Csúszott ki a száján Elizabethnek Emmettre utalva,aztán azonnal odatette a kezét. - Bocsánat.
- Semmi gond.Köszönöm a bókot - Mindenki nagy nevetésbe tört ki.

Körbevezettük a lakásban,és megmutattuk neki a ház összes zugát.Úgy látszott,hogy tetszik neki.De kinek ne tetszene...Aztán egyszer csak Alice félrehúzott,és elszakadtunk a többiektől.

- Bella... - Kezdett bele mondókájába.
- Igen?
- Neked nem furcsa valami Elizabethben?Mintha...mintha hasonlítanátok - Szóval ő is észrevette?Akkor nem csak képzelődtem?Nem volt rossz ötlet örökbefogadni?
- Ami azt illeti...
- ...valami baj van? - Jelent meg hirtelen Eliz mellettünk.Mindketten felsziszegtünk,ami magában már meglepő volt,hogy nem vettük észre a közelségét.
- Bocsi...Nem akartalak titeket megijeszteni - mosolygott.
- Hogy kerültél ide? - Értetlenkedtem.
- Idesétáltam? - kérdezett vissza.
- Jogos - nevetett Alice.
Pár másodpercnyi szünet után ismét megszólalt Elizabeth.
- Szóval? - Érdeklődött.
- Hm? - Hümmögtem.
- Nem mondjátok el,hogy miről beszélgettetek,illetve suttogtatok?
- Arról,hogy... - Épp bele akart kezdeni a magyarázatba Alice,de aztán felcsillant a szeme. - Eliz,nem akarsz új ruhákat?
- De!Miért is ne?
- Rendben.Tíz perc múlva a kocsinál.Addig készülj el.
Alice felugrándozott a lépcsőn az emeletre,mi pedig ketten maradtunk.
- Mi az,ami furcsa bennem? - suttogta.
- Te hallgatóztál? - Háborodtam fel. - Ez nem szép dolog!
- Az az igazság,hogy csak véletlen jöttem erre.
- Akkor sem szabad kihallgatni mások beszélgetését.
- Bocsánat,de ezt nem volt kitől megtanulnom - Duzzogott. - Tudod az évek során mást sem csináltam az árvaházban,minthogy hallgattam a látogató újdonsült szülők szitkozódását..- Mesélte történetét,aztán elkezdte idézni azokat. - 'Ki az az élőhalott kislány ott a sarokban?','Jajj szivem,ugye azt a kislányt mégcsak szóra sem méltatjuk?'.Én pedig csak tűrtem,és tűrtem az emberek ocsmányolását - Az utolsó szónál mintha elcsuklott volna a hangja.
Hirtelen nem tudtam mit mondani,és szégyelltem magam azért,hogy nem bírtam kimutatni felé,mennyire együtt érzek vele.
- Sajnálom - Nyögtem ki végre egy értelmes szót.
- Nem kell.Nem szeretem mikor sajnálnak.
- Ez fura,mert én sem - Ezen a mondaton elmosolyodott,és felnézett rám. - Kérdezhetek valamit? - Kíváncsiskodtam.
- Persze..
- Hogy kerültél az árvaházba?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés