Miközben a rántottát készítettem, figyeltem Jacobot, a gondolatain keresztül. A másik falka néhány tagja közeledett a határ felé. Jacob túl aggódó volt, de valójában nem lett volna rá oka. Emberi alakjukban közeledtek, vissza akarták kapni Jacobot, Leah-t és Seth-et. És ami a legfontosabb volt, nem akarták megölni Bellát. Olyan volt, mintha egy tündérmesébe lennék. Bella jobban lett, és a farkasok békülni akartak. Még mielőtt elbíztam volna magam, Alice nevét dünnyögtem.
- Igen? – kérdezte.
- Mit látsz a mai napra vonatkozólag? – kérdeztem.
- Komolyan Edward? – kérdezte néhány másodperc után. Kicsit vigyorogtam, sokkal jobbnak ígérkezett a nap, mint hittem.
- Remélem – bólintottam. Alice a nyakamba vetette magát.
- Tudtam, hogy meggondolod magad – csicseregte. – Bella olyan boldog lesz!
- Ez a fontos, semmi más – toltam el magamtól gyengéden.

Mindenki, aki ott volt, döbbenten pislogott rám, amikor ellöktem Rosalie kezét, és én adagoltam Bella szájába a rántottát. Bella szemei könnyesen csillogtak. Azt kívántam, bár hamarabb észhez tértem volna. Mennyi időt elpazaroltam! Óvatosan letöröltem a könnyeit.
- Ízlik? – kérdeztem reménykedve.
- Te vagy a legjobb szakács a világon – ígérte. Emmett és Jasper kuncogtak.
- Esme tanított – mosolyogtam anyámra, aki viszonozta a mosolyom.
- Bella – szólt Carlisle. – Úgy gondolom, megszabadulhatnák pár tűtől és csőtől.
- Várj, Edward – fordította el a fejét Bella, mikor egy újabb falatot nyújtottam neki, és Carlisle-ra nézett.
- Nem, nem, majd én – mondtam, és apám kezébe nyomtam a tányért. Carlisle gondolatban sorolta, hogy melyik tűket, csöveket vehetem ki Bella karjaiból. Egyetlennek kellett csak maradnia. Alice vízálló ragtapaszokat nyújtott nekem át.
- Alice – suttogta Bella. – Megtennéd, hogy…
- Szeretnél megfürödni – vágta rá Alice. Bella elpirult, éppen akkor, amikor ismét felé nyújtottam a falatot.
- Ha Carlisle megengedi, hogy kivegyük ezt is – nézett az egyetlen csőre.
- Előbb edd meg azt – felelte apám.

Amikor végzett, Rosalie vitte fel őt a fürdőszobába, nekem volt egy kis dolgom. Emmett legnagyobb nadrágját és ingjét kiraktam a legalsó lépcsőfokra. Jacobnak még szüksége lesz rá, ha visszajön.
Alice visszarendeztette a többiekkel a nappalit, én pedig kihasználtam, hogy Rosalie-t is segítségül hívta.

Benyitottam a fürdőszobába. Lehunyt szemekkel feküdt a fürdőkádban, egy összehajtogatott törülközőre hajtva fejét a kád szélén.
- Rose, kérlek, hadd maradjak még – mondta, mikor beléptem.
A hasát simogatta, ami csupa zúzódásokból szövődött össze. Térdre ereszkedtem a kád mellett.
- Nem Rosalie vagyok – suttogtam. A szemei felpattantak.
- Edward – mondta boldogan. Rámosolyogtam, de nem olyan szemkápráztatóan, mint ahogy ő rám.
Kinyújtottam az egyik kezemet, hogy megsimogassam az arcát, de ő elkapta azt, és megcsókolta a kézfejemet.
Lehunytam szemeimet. Ezt a gesztust sosem érdemeltem meg. Némán néztük egymást. Valahol undorodtam magamtól, hogy még most is vágyom teste után. Nem ezzel kellett volna törődnöm, de a szám és a kezem önálló életre keltek.
- Hiányzol – suttogtam, és végigsimítottam a kulcscsontját. Vizes ujjai arcomra tapadtak, és egy könnycsepp gördült le az álláig.
- Te is nekem – felelte. Halkan, ám határozottan folytatta. – De ígérem, egyszer még én is eltépek pár párnát… és széttörök ezt-azt…
Újból elmosolyodtam. Az, hogy hiányzott, nem jelentette azt, hogy nem tudok rá éveket várni. Ha egyáltalán sikerül megmentenem őt. Nem számít, mennyire lesz vérszomjas, az sem, ha lemészárolja a fél világot. Csak mosolyogjon rám úgy, mint ezekben a pillanatokban.
- Hideg már a víz. Gyere – mondtam, és kiemeltem a kádból.
El akarta venni a törülközőt, de nem engedtem neki.
- Köszönöm – motyogta elpirulva, miután szárazra töröltem megterhelt testét. Emmett egyik nagy pólóját adtam rá, és egy melegítőalsót.
- Arra gondoltam, talán ma éjjel melletted lehetnék, míg alszol? – fogtam tenyereim közé arcát.
- Ha Rose megengedi… - motyogta.
- Tenni fogok róla – leheltem, és közelebb hajoltam ajkaihoz. – És egyszer majd… szeretlek.
Az ajkaim megint maguktól cselekedtek, és amióta hazajöttünk, ez volt az első csókunk…