Edward szemszöge:

Furcsa érzéssel a gyomromban lassítottam le a megbeszélt helyen. Tudtam, hogy ez az egyetlen jó megoldás mindenki számára, de tudni és megtenni két különböző dolog.

- Itt vagyunk – sóhajtottam fel. Korábban érkeztünk a vártnál, ebben közrejátszott az is, hogy szerettem volna egy kis időt Bellával kettesben tölteni. – Jacob még nincs itt, szeretnél addig sétálni?

- Most kihagynám – nézett ki az oldalsó ablakon. Kis szünet után újra megszólalt. – Szerinted a többiek el fognak fogadni? Vagy én leszek egyszerűen a befogadott vérszopó?

- Ne beszélj butaságokat. Mindenkinek a szívéhez nőttél már – fordítottam arcát felém. Szemei megteltek könnyel és csillogva tekintett rám. Lassan közelebb csúsztam hozzá és megcsókoltam.

- Sziasztok, fiatalok – kopogott Jake az ablakon. – Zavarok?

- Eltaláltad. Korábban jöttél.. – sóhajtottam fel és kikapcsoltam Bella biztonsági övét.

„Gondoltam, kijövök hamarabb és megvárom mire ideértek. De úgy néz ki nem jött be a számításom” – nevetett gondolatban.

- Cseppet sem, kutya – mondtam elhagyva a kocsit és játékosan belebokszoltam.

Bellának akartam kinyitni az ajtót, mikor hátulról egy rúgást kaptam. Azonnal megfordultam és rásziszegtem támadóállásba.

- Elég legyen! – emelte fel a hangját Bella. – Egy percre bírnátok ki egymást – ingatta meg fejét rosszallóan.

- Indulhatnánk? Kezd itt nagyon büdös lenni – szippantott a levegőbe.

Bella odajött mellém és puszit nyomott az arcomra. Távolodni próbált, de visszafogtam. Kérdőn tekintett szemembe, mintha ki tudná olvasni a választ a kérdésre, de nem hagytam neki időt a megoldásra. Rátapasztottam számat ajkára és kóstolgatni kezdtem. Vad és igen érzelmes csókolózásba kezdtünk, még Jake torokköszörülő hangja sem érdekelt. Most csak Bella számított és az, hogy szeretem.

- Na, jó! Visszajövök később, ez már nekem sok volt mára - öklendezett gondolatban.

- Ne menj el – hajolt el tőlem Bella és mély levegőket vett. Bocsánatkérően pillantott rám és távolodott Jacob irányába.

- A csomagokat ne felejtsétek itt. Alice megint önmaga volt, jó sok mindent becsomagolt Bellának – nyitottam ki a kocsi hátulját és Jacob kezébe nyomtam a két bőröndöt.

„Két napra ennyi ruha? Nekem összesen nincs ennyim” – hatódtak felém gondolatai. Szájam sarka meg-megremegett az elfojtott nevetéstől. Én sem értettem minek kell két ekkora bőrönd, mikor Bella jó, ha fél óra alatt át tud öltözni kerekedő pocakjától.

- Vigyázz rá – néztem mélyen Jake szemébe és beszálltam a kocsimba. Kihúzva magát jelezte, hogy nem eshet baja és már indultam is haza. Nem tudtam újra ránézni Bellára, mert akkor rám tört volna a hiányérzet.

Bella szemszöge:

- Nem lesz semmi baj – fogta meg vállamat Jake és a kocsi irányába tolt. Feszülten vártam a találkozást a farkasokkal, ki tudja, hogy fogják bírni az illatomat és én az övékét. Bár nem volt nehéz visszatartani az ösztöneimet, de ki tudja mikor fog kitörni belőlem a vadállat.

- Min gondolkozol ennyire? – emelte rám tekintetét Jake, akire eddig nem is figyeltem gondolataim miatt.

- Gondolkodtam erről-arról… Seth jobban van már a támadás óta? – tereltem el a témát.

- Ismered a mondást: Ebcsont beforr. Már rég Leah-t próbálja kihozni a sodrából, csak arra nem gondolt, hogy az utóbbi időben ennyire megváltozott pozitív értelemben.

- Edward mesélte, hogy eléggé összemelegedtetek – tettem idézőjeleket kezemmel.

- Így van, de van, amiről még te sem tudsz – mosolygott titokzatosan. Meg sem várta, mire furdalni kezd a kíváncsiság, rögtön folytatta. – Meg szeretném kérni a kezét – villantott egy ellenállhatatlan mosolyt rám. Kreol bőre kiemelte fehér fogait.

- Oh – lepődtem meg. – Gratulálok. Nem is tudom, mit mondhatnék erre. Mikor lesz a nagynap?

- Még magam sem tudom. Ha túléljük, akkor nemsokára.

Megszorítottam hatalmas, barna kezét ezzel is vigasztalva, hogy nem lesz semmi baj – megremegett az érintésemtől. Hát persze, jéghideg vagyok hozzá képest. Gyorsan elhúztam a kezem. Úgy tett, mintha nem történt volna semmi.

- Erről egy szót se szólj senkinek. Meglepetés lesz – kacsintott rám és leállította a motort.

- Már megint kihagysz minket valamiből tesó? – az egyik farkas kérdőn kukucskált be a lehúzott ablakon és nevetve folytatta – nocsak, itt a vámpírlány.

- Paul helyedre – utasította Jake, aminek hálás voltam. Tudtam, hogy nem lesz könnyű a hátralevő két nap, de ez alig nevezhető jó indításnak.

- Rendben, rendben már megyek is. Nem értem minek ennyire felkapni a langyot – morogta orra alatt és távolodott a házak felé.

- Bella Emilyvel fogsz lakni, ha megfelel.

- Persze, jó lesz – eresztettem meg egy mosolyt.

A fürkésző tekinteteket nehéz volt nem észrevenni. Mindenkinek mást tükrözött az arca. Volt, aki bosszús volt, viszont akadtak kedveseknek tűnők is. Az amnézia vesztés miatt az emlékeim még vagy túl homályosak voltak, vagy teljesen elvesztek a múltba temetve poraikat.

- Sziasztok – köszöntöttem az előttem álló népes törzset. Billy nem volt éppen boldog, mikor látta mivé lettem. Úgy néz ki, ő mély nyomokat hagyott az emlékezetemben. Nem csoda, nagyon sok időt töltöttem itt még anno.

- Bella emlékszel mindenkire vagy kéne egy kis segítség?

- Megköszönném – néztem rá kis idő múlva feladva, hogy akár egy név is beugorjon.

- Semmi gond. Ő itt Seth, de ezzel tisztában vagy, ahogy hallom – ránéztem és mosolyognom kellett, az állapota tényleg javult. A „négyes fogatra” kaptam utána a fejem. – Na igen, ők a jófiúk. Paul már bemutatkozott neked. A jó modoráról híres – ingatta a fejét Jake. - Ők pedig Embry, Sam és Jared – mindhárman megeresztettek egy mosolyt az illem kedvéért, még ha unszimpatikus is voltam számukra.

– Quil sajnálja, hogy nincs itt, de épp fontos teendője akadt – mentegetőzött Embry.

- Amióta megtudta, hogy jönnek a vámpírok, folyton készül a támadásra. Később lesz még időd vele összebarátkozni.

Hangosan nem mondtam ki, de lehetetlennek véltem, hogy bárkivel is összebarátkozhatnék. Az ellenséggel ki szeretne barátkozni?

- Itt pedig a hölgyek – mutatott végig az indián kinézetű lányokon. – Kim, aki Jared barátnője, Leah és anyukája, na meg Emily.

- Remek, most hogy mindezt egyeztettük jöhet a vacsora a tábortűznél. Remélem Bella azért te is velünk tartasz, még ha nem is eszel – könyörgött Leah. El sem tudtam hinni, hogy ennyire megváltoztatta az, hogy Jacob lett a barátja. Vannak még csodák az életben…

- Természetesen veletek tartok – törtem ki merengésemből.

- Szuper. Fiúk vigyétek az ételeket a tűzhöz, addig én megmutatom Bella lakhelyét – fogott meg karomnál Leah és Jacobbal együtt Emily háza felé vittek. – Sam és Emily egy pár, de van egy külön kis szobájuk, amit nem használnak még ki – mosolygott mindentudón. Aztán nekem is leesett Leah kijelentése, hogy már tervezik a babát, csak eddig még nem jött össze.

 A ház tömör fából készült, látszott rajta, hogy sokat dolgoztak vele. Azt hittem ennél aranyosabb kis kuckót nem is lehetett volna kihozni ebből a házból, de az ideiglenes szobám nagyon otthonosan nézett ki. Halványkék falak, egy gyönyörű francia ágy, számos kézimunka díszítette a falakat, ami kihatott a szoba aurájára.

- Nagyon szép – néztem végig a faliszőnyegen, a mandalákon, amik az ablakon helyezkedtek el.  Leginkább mégis a csendéletes képek tetszettek, amik az erdő részeit tartalmazták. A képeket nézve szabadságérzetem támadt. Milyen jó lenne ezeken a tájakon nyugodtan sétálni és élvezni a természet szépségét.

- Most kicsit magadra hagyunk. Billy nemsokára mesélni fog a történelmünkről, ha van kedved, gyere le a tábortűzhöz és bulizz velünk – kacsintott rám Jacob és már húzta is magával Leah-t, aki boldogan simult bele ölelésébe.

Bőröndjeim az ágyon feküdtek és lassan ki is nyitottam őket. A rajtam lévő ruha már elég kényelmetlen volt, ezért kerestem egy másik egybe részes ruhát, amit viszonylag még könnyedén magamra vehetek. Nem volt könnyű tortúra, de már egészen hozzászoktam, hogy hogyan kell terhesen öltözni. Nádin a mai nap során most mozdult meg elsőnek. Szegénykém biztos éhes lehetett. Eddig nem is éreztem, hogy ennyire éhes lennék, de most valamilyen oknál fogva borzalmasan szomjaztam.

- Holnap Nádin, ma nem érünk rá – csitítottam és lassan lelépkedtem a lépcsőn.

Kint már jócskán sötétedett, mire kiléptem a levegőre. Éreztem a farkasok illatát, ami kissé csábította szomjamat, de Edward szerint annál rosszabb dolgot elkövetni sem lehetne (a gyilkolás után), hogy igyak egy vérfarkas véréből. Követtem a hangok irányát és mikor megláttam a tüzet sikoltani szerettem volna. Mintha a saját máglyám kelt volna életre, úgy pattogott a tűz elnyelve a körülötte levő oxigént.

- Minden rendben? – sietett a segítségemre Seth.

- Persze, csak a vámpírok nem éppen tűz imádok – haraptam be alsó ajkam.

- Nyugi messze leszel a tűztől. Gyere, mindjárt kezdődik a történet és imádom meghallgatni újra és újra, na meg újra.

Mosolyognom kellett Seth bohóságán, olyan aranyos volt, ahogy csillogó szemei játékosságot sugároztak felém. Látszott rajta, hogy naiv az életet illetően, de ezzel ellentétben egy nagyon jó ember, aki segít bárkin, ha arról van szó.

- Remélem olyan lesz a lányom, mint te.

Próbált valamit hozzáfűzni a kijelentésemre, de megakadt a hang a szájában, így csak finoman átölelt és simogatta a hasamat.

- A többiek mindig azt mondják ne legyünk érzelgősek, szóval te se ríkass meg – nevetett erőltetetten.

- Rendben meg sem szólaltam – mosolyogtam rá kedvesen és leültem legtávolabb a tűztől. A többiek nyársra húzták ételüket és azzal bajlódtak, hogy tudnák minél ropogósabbra megsütni. Én csak megfigyelő voltam ebben az esetben, nem kívántam semmit egy kis véren kívül, de ilyesmit még sem kérhetek tőlük.

Mikor végeztek a vacsorával egyenként dőltek le a fűbe és jókat szuszogtak a telt érzéstől. Számomra is jobb volt háton feküdni, hiszen a jóga gyakorlatokban is a relaxálás egyik folyamata ez volt. Kerestem tehát egy üres takarót és rádőltem.

- Ha mindenki elhelyezkedett, akkor elkezdem – szólt Billy és átült egy látszatra nagyon puha fotelbe. Mivel mindenki behunyta a szemét, így én is így cselekedtem. Ellazítottam izmaimat és figyeltem a tűz sercegésére, az egyenletes légzésekre és az apró-cseprő mozgásokra.

- A szellemharcosok történetét már sokan hallottátok az itt élők közül és minden évben egyszer megtartunk egy estet őseink tiszteletére. Miattuk élünk és fogunk is élni még századokig, ha minden rendben megy – kezdte Billy mély tónusú hangjával a történetet. Még sosem hallottam ilyen komolyan és kísértetiesen beszélni, de határozottan jó volt ez a kis változás.

- A Quileute-ok kis nép. Sőt még most is az, de nem tűntünk el a mai napig. Ebben őseink szerepe nagy volt, hiszen bennük már megtalálható volt a ’varázslat’. Eleinte szellemharcosok voltunk és a törzsünk az itteni kikötőben telepedett le. Kaheleha volt az első Szellem Törzsfőnök, aki megvédte földünket. Bár fizikailag nem tudtuk az ellenséges törzseket bántani, de Dühöngő Szelet tudtunk ellenségünkre küldeni, aminek rettenetesen volt a hangja és az ellenség megijedt tőle. Az állatok értették és látták a szellem harcosokat, ezért engedelmeskedtek nekik.

Egy kicsit elkalandoztak a gondolataim. Én minden nap állatok vérén élek és ennek ellenére még sosem gondoltam abba bele, hogy képesek egymással kommunikálni. Billy hangja ismét eljutott az agyamig, így figyeltem a történetet tovább.

- Taha Aki volt az utolsó törzsfőnök, aki nemkülönben bölcsességéről volt híres. Az emberek békésen és elégedetten éltek ebben az időben. Volt azonban egy ember, aki nem volt megelégedve. Utlapa egyike volt a legerősebb szellemharcosoknak. Mivel látták mire készül, elüldözték földünkről. Taha Aki elment a Szent helyre, hogy kiléphessen a testéből és a szelek szárnyán repülhessen, Utlapa viszont csapdát állított számára és tőrbe csalta. Miután elhagyta a testét és már elég messze volt, odament Taha Aki elhagyatott testéhez és kettévágta a torkát. Ezután visszament a néphez és ő lett a főnök. Megtiltotta a törzsnek, hogy kilépjenek a testükből, hiszen akkor lelepleződött volna. Taha Aki szellemként kellett, hogy éljen, hiszen teste már nem volt. Megkért egy farkast, hogy hagy használhassa a testét, aki ebbe bele is egyezett. Bár megosztott volt a testük, de még így is erős volt. Visszament a népéhez és próbálta megértetni velük, hogy ő nem csak egy vérengző fenevad. Utlapa nem akarta sötét titkát felfedni, ezért egyik harcosát meg is ölette, aki kommunikálni próbált a farkassal. Taha Akit a népe iránt érzet szeretet változtatta vissza emberré. Utlapát megölette, hiszen bűnös volt. A nép ünnepelte Taha Akit. Így lett a mi törzsünk szellemharcosból vérfarkas falka. – fejezte be a nem mindennapi történetet Billy. Mindenki nagy üdvrivalgásban tört ki és megtapsolták Billyt, aki igazán jól adta elő az egész történetet.

Nekem is nagyon tetszett a meseest, de kezdtem fáradni. Fájt itt hagynom az ünneplő társaságot, de már nem volt több erőm végighallgatni egy históriát sem. Mindenkitől integetve elköszöntem és visszatértem az otthonos kis szobába.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés