- Én...ez hosszú történet - Terelte el a témát.
- De én kíváncsi vagyok rá.
- Figyelj,Bella... - Kezdte volna mesélni,de aztán megint mást kezdett el mondani - Amúgy ugye nem baj,ha nem anyuzlak le?Képtelen vagyok rá - Mosolyodott el.
- Nem,nem baj.Nekem is ugyanolyan nehéz.Viszont nem válaszoltál a kérdésemre - Vallattam.Sóhajtott egyet.
- Igazán makacs vagy egy felnőttnőhöz képest.
- Te pedig sokkal érettebb vagy mint egy...hány éves is vagy?
- Ümm..Tizennégy.
- Tizennégy..A gondolkodásod mint egy harminc évesé - Viccelődtem,pedig komolyan gondoltam.
- Nekem most mennem kell.Alice már biztos vár - Fordított nekem hátat.
- Úgysem fogod megúszni - szóltam utána,Ő pedig hátraintegetett,és felkuncogott.

Amint Elizabeth elhagyta a látótermem,én is elindultam a magam útját járni.Elsőnek mint mindig Edwardot kezdtem keresni,viszont nem volt a szobájába.Bementem,és lefeküdtem az ágyára.Amióta visszatért közénk az igazi testébe,vett magának egy két személyes ágyat,aminek persze nagyon örültem.Takaróját megmarkoltam és az orromhoz tettem,hogy jó nagyot bele tudjak szívni.

- Ebből az illatból akár egy parfümöt is lehetne készíteni - suttogtam.
- Köszönöm.
Hirtelen felpattantam,és Edwarddal néztem farkasszemet.
- Úristen!Ezt hangosan is kimondtam? - kérdeztem,szerelmem pedig csak kivillantotta féloldalas mosolyát. - Hogy lehet az,hogy én vámpír létemre még mindig nem hallom azt,hogy te megérkezel?
- Kifejlesztettem erre egy különleges módszert - Apró léptekkel közeledett felém,és Ő is lefeküdt mellém az ágyra.
- Megtanítanád nekem is? - Kérleltem,arca pedig egyre közelebb került hozzám.
- Csak ha jó tanítvány leszel - Szemei ajkamra tévedtek.
- Megígérem - Leheltem.
Megcsókolt,aztán valamilyen módon ő került fölülre.Vártam már,hogy mikor fog egy jelt adni,hogy kíván,de nem tette.Csak játszadozott.Kicsit eltoltam magamtól,hogy beszélni tudjak.
- Hol voltál? - Böktem ki két csók között.
- Elintéztem valamit - Nem szerette volna tovább mondani,ezért ajka megint az enyémre tévedt,hogy meg se tudjak szólalni.
- Szóval titok? - kérdeztem nagy nehezen.
- Talán - Belemosolyodott a csókunkba.
- Tudod,hogy nem szeretem a meglepetéseket - Húzódtam ki alóla.
- Ennek örülni fogsz - Vicces volt látni,ahogy mindig jól belőtt haja Edward Cullennek most össze van borzolva én általam.
- Úgy,mint a tizennyolcadik születésnapom alkalmából szervezett születésnapi bulinak? - Erre már nem válaszolt,és látszott,hogy megbántottam. - Bocsáss meg,én nem akartam...
- Ne!Kérlek ne kérj bocsánatot a semmiért!Az a mi hibánk volt.De most nem lesz semmi ilyen,hidj nekem.
- Nehezemre esik el fogadni azt a tényt,hogy meg fogok lepődni hamarosan.De megpróbálom.
- Én csak azt akarom,hogy boldog légy - Kezét végigsimította arcomon.
- Már az vagyok attól,hogy velem vagy.
- Ez csak egy dolog.
- Nem!Ez nem csak egy dolog.Ez a legjobb dolog ami történt velem egész életemben.
- Légy szíves,és ne vitatkozz velem.Egyszer még hálás leszel azért,hogy elhoztam neked ezt a valakit - Megint közelebb húzódott hozzám,és csak centikre voltunk egymástól.
- Szóval személy?
- Barkóbázunk? - Nevetett fel.
- Te játszadozol.És mikor fogok találkozni ezzel a valakivel?
- Azt hiszem délutánra fog ideérni.
- Rendben..De ugye tudod,hogy ez miatt most egész nap zaklatott leszek?

- Megéri.És Elizabeth? - Ráfeküdtem a mellkasára.
- Elment Aliceszel már vagy egy órája ruhát vásárolni...Próbáltam kiszedni belőle,hogy hogy került az Árvaházba,de valamiért mindig terelte a témát.Amúgy tudtad,hogy tizennégy éves?
- Nem,nem tudtam.Viszont szeretnék veled róla beszélni.
- Hallgatlak - Mutatóujjammal köröket kezdtem rajzolni testére.
- A magunkfajtánk,mármint vámpírok,megérzik,ha egy ugyanolyan lény van a közelükbe.És többünknek is feltűnt már,hogy Elizabethnek nem éppen vannak emberi tulajdonságai.Mikor elvettem tőle a bőröndöt,az ő bőre nem sugárzott melegséget,hanem ugyanolyan hőmérsékletű volt mint én.És olvastam a gondolataiban is az árvaházból jövet.Éppen azt furcsálta,hogy nem kíván minket,csak félbeszakítottam a gondolkozásában.Aztán volt olyan eset is,amikor Esme megkínálta étellel,és nem volt éhes.Jasper pedig olyan érzelmet érzett nála,hogy...
- Kérlek ne folytasd! - Néztem fel rá. - Nem vagyok hülye.Én is észrevettem már.De nem állhatsz oda elé megkérdezni,hogy vámpír vagy e.Tudod jól,hogy ha nem lenne az,akkor éppenséggel megrémülne tőlünk,ha meg az,akkor jobbik esetben félelmében megpróbálna megtámadni minket,rosszabbikba megszökne.
- Akkor nem tehetünk mást,csak várni,hogy egyszer bevallja?!
- Valami olyasmi.

Egész délelőtt úgy telt,hogy Edwarddal megvitattuk az életünket.Közben Eliz és Alice is megérkezett a vásárlásból tíz szatyorral.Érdekes volt látni,hogy Eliz úgy rajongott a ruhákért,mint egy tinédzser.De ezen már meg sem lepődtem.Végül pedig eljött a várva várt Délután.Körübelül három óra fele lehetett,mikor meghallottuk a csengetést.Az agyam azonnal elkezdett kattogni.Ki az a személy,akinek örülnék?Az is lehet,hogy Ember,mivel csöngetett.Ha Vámpír,akkor meg illedelmes.Elindultunk lefelé a lépcsőn emberi tempóban,hogy ne keltsünk feltűnést Elizabethnek,és Carlisle kinyitotta az ajtót.A meglepettségtől megálltam, és csak a nappali feléig jutottam el.

- Szia,Bella! - nevetett.
Mihelyt észhez tértem,azonnal a nyakába ugrottam.
- Alec! - kiáltottam fel.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés