Renesmee szemszöge:

Tudtam jól! Hogy most szörnyen megbántottam Anyát! De remélem, hogy megérti, mert nem tudok most kedves lenni. Amúgy sem vagyok az, az, hú de visszafogott jó kislány, de most egy ilyen helyzetben nem tudok még annyira sem… emberi lenni. Nem tudom megmagyarázni, de úgy, érzem, hogy Apa nem fog nekem most megbocsátani. Bár tudom, hogy szeretet, de Anyát jobban és ezért nem is nehezteltem rá, soha de most majd jobban meg fog mutatkozni. Tutti hogy haragszik most rám, azért mert megbántottam az, az embert, vagyis vámpírt, akit Ő a világon a legjobban szeret. Nem tudom, mit kezdjek az életemmel. Vagy, ahogy Apa mondja a létemmel. Már három napja nem szólaltam meg, nem mozdultam meg, nem ettem semmit, és még a szememet sem vagyok hajlandó kinyitni. Miután Anya aznap kiment becsuktam és nem is nyitottam ki. Hallottam, hogy Alice és Jasper bejön. Érzékeltem, hogy többször is bejönnek. Éreztem, hogy Jass próbálja használni rajtam az erejét. És végül azt is hallottam, hogy Anya és Apa elmegy, hogy Alice és Jasper is elmegy, mert nem bírja elviselni az fájdalmamat. Elmentek és csak is miattam…
Esme most is bejött hozott valami éttelt megsimogatja a vállamat. És azt suttogja, hogy minden rendben lesz!
De nem lesz semmi sem lesz rendben. De legalább is én biztos. Elromlottam, mert elvették azt az egy dolgot, ami a leginkább kellet a működésemhez…
Már ők is elmennek! Hallom Rose és Emmett elmennek! Úgy mond vakációzni, de én, tudom, hogy, csak azért mert nem bírják ezt a feszültséget, aminek én vagyok az okozója. Már csak Esme és Carlisle maradt. Bár Carlisle és mostanában egyre több műszakot vállal…
Hát igen szegény Esme. Sokszor hallom, hogy magába sírdogál. Persze könnyek nélkül…
De nem tudok a keserűségemen felül emelkedni. Vagy talán nem is akarok? Nem tudom. Olyan ez az egész, mint egy… nem tudom, már semmit sem tudok és mégis mindent tisztán érzek és hallok. Értelmezem a körülöttem zajló dolgokat. De nincs erőm hogy váltottasak rajtuk. Talán jobb lenne, ha inkább elmennék. Akkor mindenki visszajöhetne. És én nem mérgezném őket a nyomurúságommal… Dejavu érzésem támadt. Jah persze hisz Apa is mindig ezt csinálta elmenekült. Ezek szerint tényleg nagyon hasonlítunk. De ha ennyire hasonlítunk, akkor miért ne csinálhatnám azt, amit ő?
Igen csak fogom magam és elmegyek! Ez lesz a legjobb! De hogy csináljam? …
…
Kész van megcsináltam! Összeállítottam a tervet! Most hogy nem kell kapkodva gondolkodnom, mint a múltkor volt időm kitervelni mindent.
Most szépen felkelek egy órája, hogy Carlisle elment így vele jó ideig nem lesz gondom. Igen szóval most fel kell kelnem. Ajaj, lehet, hogy ez a rész lesz a legnehezebb? Nem, sikerült! Nagyszerű! Szóval most jön a harmadik fázis:
- Esme? – hú, a hangom enyhén kifejezve is rekedt.
- Igen kincsem! – rohant azonnal Esme. Hát igen elég kiszámítható somolyogtam magamba.
- Nem vennél, nekem pár új ruhát szeretném kicserélni a ruhatáram.
- De persze milyeneket szeretnél?
- Lehetőleg legyen mind piros vagy valami hasonló világos szín. És inkább legyen kényelmes, mint nőies. – jézus, ha ezt most beveszi! Még hogy én világos meg piros cuccokba? Áuu!
- Rendben máris indulok. Örülök, hogy már jobban vagy!
- Igen persze! – hoztam össze én is egy mosolyt. Pár perc múlva hallottam, hogy a felszól.
- Viszlát, nemsoká jövök! – és beült a kocsijába majd felzúgott a motor végül elhajtott.
- Na, ez könnyem ment. – ajaj, már magamba beszélek, de hát végül is éppen el akarom hagyni a családomat ehhez képes az, hogy magamba, beszélek bakfitty! Szóval most hogy egyedül maradtam. Van feladatom jobb is lesz, ha neki láttok.
Első pont: Össze kell pakolnom.
Második pont: Meg kell írnom a leveleket.
Harmadik pont: Össze kell szednem annyi készpénzt, amennyit, csak, tudok.
Negyedik pont: Meg kell néznem a fejben összerakott útvonal pontosságát.
- Haj van mit tenni, úgy hogy ideje pakolni. – mondtam már megint magamba.
El is kezdtem és el tetem szinte minden ruhámat persze csak feketét. De mielőtt magamra is húztam volna egyet letusoltam és fogat mostam. Rossz tapasztalatként ért, hogy nyolc nap után még egy félvérnek is büdös lesz a szája. Már csak hogy a hajam zsír arányáról ne is beszéljünk. Na de most már tisztán és feketén pakolgatok. Úgy döntöttem, hogy mindenem elviszem: hajvasaló, hajszárító, leptop, sampon stb.…
Miután ezzel végeztem elkezdtem írni a leveleket. Jah jól mondom leveleket. Olyan sok bajjal jár, ha az ember ilyen sok vámpírt szeret.

Kedves Anya!

Sajnálom, hogy olyan sok gondot okozok. És okoztam a múltban is. Remélem, megbocsátotok. A jövőben már nem foglak titeket zaklatni. Nehogy azt híd, hogy nem tudom, hogy szeretsz. Tudom és én is szeretlek. Te vagy a legjobb Anya a világon Ezt soha ne feled! Kérlek akármilyen nehéz is az elején, de ne keresetek és ne is keseregjetek, éljetek vagy, ahogy Apa mondja, létezetek boldogan. Mert tudom, hogy megérdemlitek. És nyugodj, meg nem fogok, semmi hülyeséget csinálni csak szeretnék egyedül lenni. És nem csak Jake miatt. Tény hogy ő is nagyon fontos nekem, de amúgy is terveztem már, hogy kicsit külön éljek. Mint Rose-ék szokták. De ígérem, hogy egyszer majd visszajövök. Újult erővel. De addig éljetek, boldogan hisz itt van, Alice biztos vagyok benne, hogy nagyszerű családtag válik belőle. És ne hogy szomorúak merjetek lenni, míg nem vagy itt.
Szeretlek!
Puszi: Nessie

Istenem életemben nem hazudtam még ennyit, mint ezekben a levelekben.
Mire végeztem minden szeméyre szóló levéllel azt hitem, hogy leszakad a karom. Ami elég vicces lenne. De hál, isten megvagyok ezekel is az útvonal is kész már csak a pénzt kell előkerítenem. Persze elviszem a kártyáimat is, de azokat majd csak később akarom használni, amikor már nem figyelik a számlámat…
Harminc perccel később egy egész nagy táska tele volt pénzel. Majd egyszer megadom. Vagy nem!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés