- Te-te hogy kerülsz ide? - Szakadtam el tőle egy pillanatra.
- Nem is örülsz? - vigyorgott.
- Nem,vagyis de!Csak azt hittem meghaltál.Alec...Annyira örülök,hogy élsz! - Öleltem meg újra,és egy pillanatra elfeledkezdtem arról,hogy hét vámpír áll körül minket.
- Bemehetek? - kérdezte.
- Persze!Gyere csak beljebb - Terelte be Esme.
- Köszönöm.
Észrevettem a nappali felé menet,hogy Elizabeth egyfolytában Alecet figyelte,aki tisztelettudóan mindig elhúzta róla tekintetét,mikor azok egymásra tévedtek.Mindenki elhelyezkedett a fotelon,ők pedig egymás mellé ültek.
- Szóval?Mi történt?Hogy hogy élsz? - Faggattam.
- Már ez is baj? - Játszotta meg sértettségét.
- Lemaradtam valamiről? - szólalt fel Eliz.
- Ami azt illeti,megkérdezhetem,hogy ki vagy? - Fordult felé Alec.
- Én Edward és Bella örökbefogadott lánya.És te?
Alec szóhoz sem jutott.Hol rám,hol a lányra figyelt.Gondolom tudta jól,hogy vámpírokat nem lehet örökbefogadni,de ő mégis az volt.
- Én-én..csak egy régi ismerőse vagyok Bellának,akinek halálhírét keltették - dadogta.
- Ohh..  - Látszott rajta,hogy nem igazán hitte el.
- Bells,beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte tőlem Alec.
- Oké.Gyere!Mennyünk a szobámba.

Szobáig menet meg sem szólaltunk,viszont mikor bezáródott az ajtó...

- Bella,mi ez az egész?
- Figyelj,tudod,hogy terhes voltam.De aztán kiderült,hogy mégsem.Ezért annyira megrázott a hír,mivel én már beleéltem magam abba,hogy anya leszek,hogy Edward elvitt egy árvaházba,ahol örökbefogadtuk őt.
- És volt olyan szerencsétek,hogy egy vámpír...
- Igen.És biztos,hogy tudja ő is az igazságot rólunk,de nem merek erről beszélni vele.Meg persze van még valami,amit sejtek... - Leültem az ágyra,és várta,hogy tovább folytassam. - Azt hiszem...azt hiszem,hogy...
- Bells,bökd már ki,kérlek - Letérdelt elém,és kezét állam alá biggyesztette,hogy felemelje azt.
- Azt hiszem,hogy ő a testvérem
Megesküdtem volna rá,hogy a szíve dobbant egyet.
- Akkor azért látom benne téged.De ez nem lehet.Mégis...hogyan...
- Inkább hagyjuk ezt,rendben? - Erőltettem meg egy mosolyt. - Most mesélj te!
- Húh..hát..ez a történet nem annyira izgalmas,mint a tiéd.
- Azért mondd csak el.
- Az úgy volt,hogy mikor elmentetek,Aro kiadta a parancsot,hogy égessenek el.De mivel nem vette észre,hogy a fájdalmat színlelem,így kitértem az ütések alól.Meg persze volt segítségem.Jane.Nélküle ez nem sikerült volna,ő is velem volt.
- Jane?Jane mellettünk állt? - Lepődtem meg.
- Valójában mellettem.A Cullenéket nem nagyon bírja.Főleg téged,de szerintem csak irigy - mosolygott,amitől én zavarba jöttem. - Szóval Jane mindenkit legyengített,én pedig elintéztem őket.A többit a fantáziádra bízom.

- Nincs többé Volturi?
- A Főfejeket megöltem,a többiek meg már így is szabadulni akartak.
- És hol van most a hugod?
- Biztos helyen,nyugodj meg.Viszont ide nem szeretné betenni a lábát.
- Azért mondd meg neki,hogy ide bármikor jöhet - Kedveskedtem.
- Átadom.De én azt terveztem,hogy egy kis ideig nálatok 'nyaralok' - Két kezét felemelte,és kisfiúsan idézőjeleket formált azzal. - Szabad?
- Hát persze.Ameddig csak akarsz.
- Kösz,Bells.És most kérdezhetnék valamit? - Felállt,és fel kellett néznem rá az ágyról.
- Bármit.
- Hány éves,Eliz?Nagyon...khm...nagyon csinos - Mosolyra húzta a száját.
- Nah ne!Akár fel is jelenthetnélek pedofilizmusért! - Megfogtam egy párnát,és megütöttem vele.
- Hé!Ez fájt! - Kezével csuklóimat átfogta,és ledöntött az ágyra.
- Bocsánat.Azt hiszem,még száz év elteltével sem birom behatárolni az erőmet.
Pár pillanatig csak figyelt,mintha az esze nem is itt járt volna.Kezdtem megijedni.Remélem semmit sem értett félre.
- Szóval kíváncsi vagy mennyi idős? - Tereltem el a témát,aztán felültem.
- Hogy? - Értetlenség tükröződött vissza tekintetéből.
- Elizabeth...
- Jah,persze.Elnézést.Csak..csak máshol jártak a gondolataim.
- Vettem észre.Amúgy tizennégy évet élt emberként,vámpírként pedig még nem lehet tudni.
- Az még tűrhető... - Viccelődött.
- Ne merj hozzá érni!Még csak kislány! - Fenyegettem meg.
- Nyugalom.Nem szándékoztam.

- Zavarok? - Nyitotta ki résnyire az ajtót,szerelmem.
- Nem!Dehogy is!Gyere csak be! - mondtam.
- Igazából azért jöttem,mert el akarunk menni a többiekkel egy kicsit messzebbre vadászni.És meg szeretnélek kérni valamire,Alec.
- Még pedig?
- Vigyáznál addig Elizabethre? - Szegezte felé a kérdést,ami nekem egyáltalán nem tetszett.
- Itthon maradok,és vigyázok rájuk - jelentettem ki.
- Ugyanmár!Bella menny csak el.Vigyázok rá szívesen.
- Gondolom - Gúnyolódtam.
- Köszönöm,Alec.Ezt egyszer még meghálálom.Bella,indulhatunk?
- Máris? - Pattantam fel. - És Eliz?
- Őt már elintéztük - mosolygott rám Edward.
- Figyelni foglak! - Mutattam rá,Alecre.
- Jó kisfiú leszek,megígérem - Nevetett fel.
- Viszlát,Alec - Csukta be az ajtót Edward,és elindultunk kifelé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés