Alicék autójával mentünk. Barátnőm mellém ült hátra, míg Jasper Vezette az utót.

- Annyira boldog vagyok! – mondta Alice egy ölelés kíséretében.

- Én is.

Elfogott egy nagyon rossz érzés, mi lesz, hogyha Edward nem akar majd látni? Vagy ha teljesen ki fog akadni, hogy odamentem, mivel ő már elmondta, hogy nem szeret. Tényleg igaz az, hogy nem szeret? Éppen nyitásra nyitottam a számat, mikor barátnőm belevágott a szavamba.

- Erre még ne is gondoljál! Az egyetlen ok az volt, hogy meg akart védeni és ezért ment el! Még mindig szeret!

- Mi van, ha talált magának Volterrában egy másik nőt? Nem ismerheted az érzéseit!

- Én nem is, én csak azt tudom, hogy mit fog csinálni! De Jasper tudja.

- Higgyél nekem Bella, Edward soha sem tudna más nőre úgy nézni, mint ahogyan rád.

Teljesen másképpen néznek ki most. Alice hihetetlenül boldog, Jaspernek az arca is sokkal lágyabb. Most már nem olyan gondterhelt, mint amikor megláttam az iskola parkolójában.

Most jutott csak az eszembe az iskola. Én nem is mentem be egy órára sem, pedig be vagyok íratva.

- Mi van az iskolával?

- Ugye nem azt akarod, hogy menjünk vissza és üljünk be egy órára, majd csak a nap végén induljunk!

- Nem erre gondoltam - mondtam mosolyogva én is.

- Ashley és Peter ki fognak íratni. A diákoknak meg fel sem fog tűnni, hogy oda kellene járnod, mivel az első napodon velünk jöttél el és be se mentél az iskolába.

- Mi van veletek?

- Azt én intéztem el. Csak annyit mondtam, hogy nekünk jobb lenne egy másik iskola. A nő meg rögtön el is fogadta, hiszen mi nekünk nagyon jól megy a suli. Még csodálkozott is, hogy mi mit keresünk egy ilyen kisvárosban.

- Akkor mindent elintéztetek.

- Igen. Most már csak az a dolgunk hogy minél előbb Volterrába érjünk.

- Ti voltatatok már ott?

- Mi nem, de Carlisle régebben velük élt. Ő is úgy mint most Edward, állatok vérén élt. Viszont nem bírta nézni az emberek szenvedését mikor megölték őket ezért elment. Pár év múlva meg elment orvosnak mivel hatalmas önuralma van.

- Értem. Mikor indul a gépünk?

- 6-kor.

- Az még két óra. Mit fogunk csinálni ott eddig?

- Nem igazán tudom.

Az autóból kinézve kint már sötétedett. Csak 10 perce indultunk el, pedig olyan érzésem támadt minthogyha órák, sőt napok teltek volna el.

- Alice!

- Igen, mondjad csak nyugodtan!

- Honnan fogják tudni hogy odamegyünk?

- Majd beszélek Aro-val. Úgy is tudja, hogy megakarjuk látogatni Edwardot. Szóval nem lesz semmi gond – mondta mosolyogva barátnőm, ami engem is mosolygásra késztetett.

- Lányok, meg is érkeztünk! - törte meg a csendet Jasper.

Alice kipattant az autóból és két hatalmas bőröndöt húzott ki a csomagtartóból.

Meg sem bírtam szólalni. Ezt nekem csomagolta meg magának? Viszont akkor hol vannak Jasper ruhái? Alice arcomat látva felháborodott és magyarázkodásba kezdett.

- Nyugalom, nem annyira sok, mint amilyennek látszik!

- Hát pedig én nagyon soknak látom!

- Örülj, mert így is jóval kevesebbet hoztam mint amennyit akartam!

- Még ennél is többet akartál!

Erre csak egy szemforgatás volt a válasza.

- És hol vannak Jasper cuccai?

- Az enyém mellet, a tiédhez meg beraktam pár fölsőt Edwardnak!

- Edwardnak?

- Igen, miért mire számítottál? Hagyom, hogy majd valami rongyban mászkáljon?

- Szóval velünk jön? – kérdeztem boldogan.

- Hát persze! Viszont többet már nem árulok el! Legyen csak meglepetés!

Nekem viszont ennyi is bően elég volt! Edward biztosa nem fog elküldeni, hiszen azt látta volna Alice és akkor nem hagyta volna, hogy megint úgy nézzek ki, mint egy élő halott, miközben az is vagyok.

Most már sokkal jobban vártam az újratalálkozást, nem mintha eddig nem vártam volna.

A reptér felé vettük az irányt és várakoztunk, hogy elindulhassunk már.

- Nem lenne gyorsabb, ha futnánk?.

- Nem, még így is hogy várunk előbb odaérünk… Különben is hova tennénk a bőröndöket?

- A kezünkben vinnénk, vagy itt hagynánk ?!

- Az nagyon lelassítana. - felelte és a mondatom második részére nem is válaszolt, minthogyha nem hallotta volna.

- Jujj, majdnem elfelejtettem. Van egy ajándékom! Így gyorsabban fog telni az időd majd!

- Nem szeretem a meglepetéseket!

- Tudom, de ez biztosan tetszeni fog majd!

Majd előhúzott ez könyvet.

- Tessék! – majd odanyújtotta, így már láttam a címét is. Rómeó és Júlia. Ez a kedvenc könyvem!

- Köszönöm!

- Nincs mit! Nah olvass, addig én beszélek Aro-val!

Igazság szerint én is hallani akartam, hogy mit mond neki, de az-az igazság hogy már nagyon régen nem olvastam el ezt a könyvet! Sőt, vámpírrá válásom óta nem is olvastam.

Már nem is tudom mióta olvashattam mikor Alice szólt, hogy fel lehet ülni a gépre. A csomagokat leadtuk és felszálltunk. Majd miután minden utazó felült a gép a magasba emelkedett.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés