Bella szemszöge:

Egy évvel később

Boldog vagyok itt, Forksban, de hamarosan el kell költöznünk egy másik helyre. Mióta Nadin-t megszültem igazán kiegyensúlyozott és felelősségteljes lettem. Sokat járok Esmé-vel árvaházba, és segítek a rászorulókon. Edward és én is szárnyalunk a boldogságtól, hogy megadatott nekünk egy ilyen gyönyörű teremtés. Bár az elején Edward kissé ódzkodott tőle, de mára elválaszthatatlan párossá váltak. Rosalie néha még féltékenyen tekint ránk, amit próbálok nem észrevenni. Emmett persze kiengeszteli kellőképpen őt, szóval nem kell annyira sajnálni. Na meg ott van Alice-el kitalált hóbortjuk is: havonta cserélik le a babaruhákat újakra. Jasper köszöni szépen, megvan, örül ennek a felszabadult, nyugodt hangulatnak.

És mi lett Irinával és Laurenttel? A Volturi látogatása után összeházasodtak és még most is a nászútjukon vannak – megjegyzem közel tíz hónapja már.

Laurent nagyon boldog volt, mikor őt is a család barátja közé fogadtuk, ami az én ötletem volt.

Kate és Tanya még nem találtak rá az igazira, de egy örökkévalóság vár még rájuk.

Az amnéziámnak hála, az emlékezetem még mindig nem a régi, – valószínűleg a múltbeli események sosem fognak visszatérni - szóval bocsássatok meg, ha ezt a levelet sem kapjátok meg, mint az előzőket. Talán egyszer ellátogatok még szülőföldemre.

Szerető lányotok: Bella

- Kicsim már megint a szüleidnek írsz? – hajolt fölém Edward, és nyakamba puszilt.

- Próbálok nekik mindenről beszámolni, még ha el is kell titkolnom előlük, mi vagyok valójában. Meg aztán lehet nem is jó helyre küldöm a leveleket.

- Ha szeretnéd, kideríthetjük hol laknak – ajánlkozott rögtön.

- Nem szükséges. Nekem úgy is ti vagytok már a családom – csókoltam meg érzékien, de hamar elszakadt tőlem.

- Rendben, ha így gondolod, akkor nem erőszakolom rád – puszilt nyakamba, én pedig hozzá simultam tökéletes testéhez. – Mennünk kellene, Alice és a többiek sem díjaznák, ha lemaradnánk Jacob esküvőjéről.

- Az kizárt, hogy lemaradnánk bármiről is, hiszen te zongorázod a talpalávalót – mosolyodtam el.

Visszaemlékeztem, mikor Jake még arról mesélt, hogy ha minden rendeződik, elveszi Leah-t. A Volturis találkozás után meg is kérte a kezét, de csak most rendeződött annyira a helyzet, hogy időt szakíthassanak az esküvőre. Elsőnek Billy egészsége miatt halasztódott el az ünnepség, majd kiderült Emily terhessége is. Kijár már számukra a pihenés, így elrendeztem családommal, hogy Esme szigetén legyen a nászútjuk. Nekem is sikerült azon a csodás helyen járnom, ha csak pár napra is. Nadin úgy döntött, hamarabb szeretne a világra jönni, így haza kellett utaznunk a mesés, nyugalommal övezett szigetről.

Rendeztem gondolataimat, most a jelenben kell helyt állnom.

- Menjünk – szorítottam meg Edward kezét lágyan, majd kitáncoltunk a lépcsőig. Lassan lesuhantunk a földszintre, ahol már Emmett várt Nadinnal a kezében. Hajtincsei kuszán meredeztek az ég felé, pont, ahogy Edwardnak szokott. Átvettem a karomba és elindultam a székek felé. Az ünnepséget közös döntés alapján a kertünkben rendeztük meg. A vámpír-farkas barátság kezdett elmélyülni.

Alig ültem le, máris felhangzott a zongora lágy hangja. Jake mosolyát le sem lehetett vakarni, ahogy Leah-t nézte, amint felé lépked. Az egyik koszorúslány Kim volt, míg a másik számomra teljesen ismeretlennek tűnt. Halványrózsaszín ruhájuk a földet simogatva suhogott velük, miközben rózsaszirmokat hintettek a vörös szőnyegre. Valljuk be, Alice ismét kitett magáért a díszítést illetően. A zongora szépen lassan elhalkult és meghatódva hallgattam a pap beszédét. Edward helyet foglalt mellettünk. Egyik kezemmel tenyerén köröztem, míg másik karommal Nadin-t szorosan magamhoz öleltem. Váltottam Edwarddal egy szerelmes pillantást, de közben próbáltam figyelni az elmémből kiradírozott hangokra is. Hisz mégis csak a legjobb barátom esküvőjén lennék!

Még épp elcsíptem, mikor Leah kimondta a boldogító Igent, máris mindenki üdvrivalgásban tört ki, és gratulált az újdonsült párnak. Én az utolsók között léptem oda hozzájuk és két nagy öleléssel és gratulációval jutalmaztam meg személyüket.

- Leah dobd el a csokrot! – sikkantott fel Alice, mikor rájött, hogy majdnem kihagytunk egy fontos momentumot. Mikor minden lány beállt a háta mögé, Leah lassan megfordult és elhajította a csokrot. Azt hittem felém szál, végül megváltoztatta az útját, és Rosalie kezében kötött ki. Rose hitetlenkedve nézett körbe, majd elkapta Emmett tekintettét, aki nem tudta türtőztetni magát, és Rosalie-t felkapva rohant el. Mindentudó mosollyal néztem Edwardra, aki szintén elkönyvelte magában, ha Emmett újra viccet próbálna csinálni belőlünk, lesz mivel az orrára koppintanunk…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés