Alice mellém és Jasper mellé ült. Utoljára mikor repülőn ültem, akkor éppen Forksot hagytam el és Jacksonvillbe tartottam. Most viszont Volterrába megyek, hogy találkozhassak életem szerelmével. Néha kinéztem az ablakon is. Nem igazán láttam sok mindent, de amikor már elhagytuk a mindig esős Londont.

- Nyugalom minden rendben lesz! – szorította meg kezemet barátnőm.

- Nagyon hiányzik!

- Tudom, viszont innentől kezdve minden jóra fordul. – mosolygott. Ő tudja, hogy mi fog történni, viszont én nem! Honnan tudhatnám, hogy minden rendben lesz? Lehetséges, hogy egyszer csak Edward eldönti, hogy nem akar látni, amit Alice viszont nem is láthat! Éreztem magamon egy nyugalom hullámot. Igazság szerint nem igazán tudott lenyugtatni. Ennek viszont Jasper szót is adott.

- Bella. Hagyd abba ezt az idegeskedést! Már én sem bírlak lenyugtatni.

- Bocsi.

Erre csak egy szemforgatással válaszolt.

- Ugyan olyan makacs vagy, mint a báttyám! – motyogta az orra alatt.

Alice a szája elé tette a kezét hogy le tudja csillapítani magát, viszont így is felénk fordultak az emberek, hogy ki kacag így.

Kint mindent beborító sötétség uralkodott. Vajon merre lehetünk most?

- Napfelkelte előtt még odaérünk?

- Ha minden jól megy, akkor igen.

- Ha minden jól megy?

- Jajj, ez csak úgy mondtam. Oda fogunk érni napfelkelte előtt.

- Oké.

Még elolvastam a visszamaradt részeket, viszont így is nagyon gyorsan végeztem.

Mikor mellettünk mentek el a légi kísérők olyan furcsán nézetek minket. Majdnem olyan érzésem támadt mintha tudnák a titkunkat. Majd eszembe jutott hogy most mi vagyunk itt a legcsinosabbak Aliccel ezért lehetnek ilynek.

- 10 perc és leszáll a gép. – jelentette be Alice, úgy hogy csak mi haljuk Jasperrel.

Rá öt percre megszólalt egy érdes hang a hangosbemondóban hogy mindenki kapcsolja be az övét. Nekünk nincs erre szükségünk, de nem akartunk nagy felkeltést tenni, ezért úgy tettünk ahogyan mondták.

Rá tényleg 10 percre le is szálltunk. Jasper elindult a csomagjainkért és elhozta őket.

Majd elindultunk egy autót kölcsönözni. Nem igazán érdekelt, ezért a bolt előtt maradtam és néztem az estét. Néhány fiatal ment el előttem, nem kicsit voltak becsípve, de nagyon szórakoztató volt, ahogyan előttem sorban dőltek be az árokba.

Ahogy őket néztem eszembe jutott Ash és Peter. Gyorsan tárcsáztam a számát és hatalmas örömmel szóltam bele mikor valaki felvette.

- Hello.

- Bella, nagyon hiányzol nekünk te is meg Alicék is! – mondta a barátnőm kicsit csalódottan.

- Ti is nekem.

- Már megérkeztetek?

- Igen, Alicék most kölcsönöznek ki egy autót, hogy eljussunk Volterrába.

- Akkor minden rendben van.

- Igen.

Ebben a pillanatban parkolt le előttem egy sötét ablakú Audi. Nem értettem, hogy mit akar addig, míg le nem eresztette az ablaküveget. Jasper és Alice ült benne.

- Nah, mennem kell. Szia.

- Sok sikert! Szia!

- Gyere Bella, Pattanj be! – mondta Alice mosolyogva.

- Jövök.

Nagyon kényelmes volt az autó, de ez most nem igazán érdekelt. Jasper beletaposott a gázba és már száguldtunk is Vokterra felé.

- Hogy vannak Ashleyék?

- Nagyon jól vannak és hiányoztunk nekik!

- Ja, ők is nekünk. Mondjuk, nem tudom, hogy miért nem mesélt neked először rólunk! Nem igazán kedveltem akkoriban! Bár akkor senkit sem bírtam elviselni magam mellett! – itt csalódottan nézett Aice Jasperra, aki jó erősen megszorította összefonódott kezét.

- Egy óra és ott leszünk! Csak az a baj hogy a nap hét ágra fog sütni. Vedd fel ezeket. –mondta barátnőm és a kezembe adott egy lenge hosszú ujjú fölsőt és kesztyűt. Felvettem őket és ameddig nem értünk a városba a tájat kémleltem. Egyszer csak Alice csilingelő hangja „ébresztett” fel.

- Megjöttünk!

- Most mit csinálunk? – kérdeztem izgatottan és tehetetlenül.

- Bemegyünk a városba, de úgy hogy senki se vegyen észre minket!

- Nem lenne jobb ha várnánk egy kicsit? – kérdezte Jasper.

- Nem! Nem lesz semmi gond! – mondta Alice és karon fogta barátját. Már a város kapuján léptek be mikor hátraszólt Alice.

- Nem jössz?

- De! – mondtam majd utánuk vettem magamat. - Merre megyünk?

- Az óratorony felé. - majd egy régi templom felé mutatott, amin egy órát véltem felfedezni. – Oda jönnek értünk Aro őrei.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés