1 pudli kalandjai

1. fejezet Zsannától

    -Anna, nem láttad a fekete bőr csizmámat? -kiáltottam vámpírhugicámnak, miközben az órámra pillantottam: 11 múlt 10 perccel. Lassan indulni kéne.

-az emeleten van, az ágy mellett hagytad a tegnapi „kaland” után. Emlékszel? –hallottam hangján hogy mosolyog. És a tegnap esténkre visszagondolva nekem is mosolyra húzódott a szám.

-hát persze! –mondtam, és gyorsan felhúztam a lábbelit. Tökéletesen illet a ma éjszakai szerelésemhez. Flitteres fekete csőtop és sötét koptatott farmer volt rajtam aminek feltűrtem a szárát, hogy látszódjon az új fekete csizmám. A hajamnak hagytam hogy laza loknikban a hátamra hulljon. Kentem még egy réteg vérvörös szájfényt az ajkaimra és tökéletesen készen álltam a ma estére.

-indulhatunk? –kérdeztem izgatottan.

-1 perc! –hallottam a választ a fürdőszobából. Természetesen megint rá kellet várni. Hamarosan kinyílt a fürdőszoba ajtaja és kilépett rajta a hugicám. Rajta vörös koktélruha volt a hozzáillő tűsarkúval.

-mehetünk! –egymásra mosolyogtunk, majd az ablakon át kilibbentünk a gyönyörű holdfényes éjszakába.

 Zajtalanul suhantunk egyik háztetőről a másikra. Sokkal könnyebb volt így közlekedni hiszen anélkül rohanhattunk óriási sebességgel hogy az emberek észrevettek volna. Pár perc alatt megérkeztünk kedvenc szórakozóhelyünkhöz. Barney a kidobó fiú udvariasan betessékelt minket az ajtón.

-jó estét hölgyek!

-szia Barney!

A bárba belépve cigaretta, izzadtság, alkohol és rengetegféle parfüm illatának keveréke csapta meg az orrom. Annával a pulthoz léptünk és rendeltünk két koktélt (csak a látszat kedvéért). Leültünk az egyik asztalhoz, és hagytuk, hogy magával sodorjon minket az éjszaka.

Mikor kiléptünk a bárból tudtuk, hogy számunkra most kezdődik az igazi szórakozás. Mikor senki sem volt már a közelünkben, felugrottunk a legközelebbi háztetőre, és fülelni kezdtünk. Rövid idő alatt meghallottuk egy kétségbe esett női hang sikoltozását. A segélykérés irányába futottunk és pillanatok alatt megláttunk egy fiatal, húsz év körüli lányt, akit éppen 4 kanos srác próbált meg megszabadítani ruháitól. Fantasztikus! Úgy tűnik ma se maradunk éhen. Leugrottunk a háztetőről a fiúk mögé. akik meglepetten fordultak felénk. Amikor meglátták, hogy „csak” 2 gyönyörű csaj áll mögöttük hangosan felnevettek és felénk indultak. 5 m-re voltak tőlünk de engem megcsapott az elviselhetetlen ital szag. Egyre csökkent a távolság közöttünk.

-Hey, cicuska, gyere egy körre –kiáltotta az egyik. Annával összemosolyogtunk: kezdődhet a buli! Szerencsére a lány már régen elszaladt, ezért nem kellet végignéznie, ahogyan vacsorázunk

-hát ettem már jobbat is –jelentette ki Anna miközben lenyalogatta a szája széléről a vért.

Szerencsére a ruháink megúszták 1 apró vércsepp nélkül. A hullákat a konténerbe dobtuk. Holnap úgy is elviszik a „szemetet”

***

Másnap este úgy gondoltuk az erdőbe megyünk vadászni. A grizzlyk sokkal viccesebbek az embereknél. De az ízük sajnos közel sem olyan jó. De főleg szórakozásból mentünk vadászni, hiszen tegnap este elég jól laktunk. Már egy órája futottunk az erdőben, és kezdtük úgy gondolni itt már elég mélyen leszünk. Lelassítottuk lépteinket majd teljesen megálltunk.

 Akkor 1 furcsa szagra lettem figyelmes. Nem emberé volt de nem is állaté. 1 vámpír! Vagyis kettő! És ahogy ezt gondoltam két 17 évesnek tűnő vámpír srác ugrott le a fáról pont elénk.

-sziasztok! –köszöntek ránk -én Roman vagyok és ő itt Eric

-Hali!

-ööm sziasztok –mondtam –ő a hugicám Anna és én Zsani vagyok.

-nagyon örülök –mondta Eric, és kinyújtotta a jobb kezét

-én is! –szólt Anna, és kezet rázott Erickel

-szóval ti mit kerestek errefelé?

-ohh mi csak szórakozni jöttünk. És ti?

- mi nem rég változtunk vámpírrá és mikor magunkhoz tértünk itt találtuk magunkat. Most keressük a helyünket

-akkor tartsatok velünk! –mondta továbbra is lelkes hugicám, akinél úgy tűnt kicsit tovább tartott az a kézfogás és még mindig kéz a kézben álltak.

-jó ötlet –helyeselt Eric, és kezdett nyilvánvaló lenni, hogy hugicám elcsavarta a fejét.

-de csak ha nem zavarunk –mondta Roman a legkisfiúsabb mosolyával.

-öö persze gyertek! –az igazság az, hogy nekem is tetszettet az én fáról pottyant újszülött vámpírfiúm.

    az éjszakát velük töltöttük és csak azután mentünk haza h megpillantottuk az ég alján az 1. vörös napsugarakat.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés