Álmosan ébredtem,ráadásul amint kinéztem az ablakon rögtön a borús felhőket láttam meg.Félszegen pillantottam az órám felé.Az óra naptárkijelzője szeptember 13.-át mutatott.Ma van a születésnapom.Hivatalosan is 18 lettem,ami azt jelentette hogy továbbra már nem függők Charlietól.Majdnem fölpattantam örömömben de eszembe ötlött az egyetlen tényező ami meggátolta a boldogságomat.
Egész nyáron át ettől a naptól rettegtem,és most hogy elérkezett rájöttem hogy még nyomasztóbb mint vártam.Valahogy mérhetőbb az öregedésem,határozottan öregebbnek érzem magam.Az igaz hogy az ember minden nappal öregszik de ez most sokkal rosszabb volt mert Edward soha nem lesz 18 éves.
Bementem a fürdőszobába fogat mosni,de nagyon meglepődtem amikor az arcomon semmi jelét nem láttam annak hogy öregedtem volna.Felöltöztem és lerobogtam a lépcsőn,rögtön a konyha felé vettem az irányt és bekaptam egy müzliszeletet.Másra most nem is nagyon volt energiám.Szerencsére Charlieval nem futottam össze,így elkerülhettem a mindkettőnk számára kínos pillanatokat, plusz még meg sem kellett erőltetnem magam hogy ma bárki is boldognak lásson.Legszívesebben sírva kirohantam volna a világból.De mivel ez nem nagyon lehetséges így marad a B-terv,az iskola.Nagyon elgondolkodhattam mert amikor ránéztem a faliórára rögtön észrevettem hogy máris késésben vagyok.Ezért eszeveszett rohanásba kezdtem és a furgonom hangos dübörgéssel jelezte hogy mostmár tényleg ideje indulnom.
A parkolóban rögtön megpillantottam Edwardot amint a Volvojának támaszkodva vár rám.Még mindig alig hittem el,hogy ez a görög isten engem szeret.A nap további része egész jól telt csak egyvalami miatt furdalta a kíváncsiság az oldalamat.Mégpedig hogy Alicet sehol se láttam pedig beszélnem kellett volna vele.Muszáj megfenyegetnem az ajándékaimat illetően.Ebédnél viszont nem bírtam tovább s hangot adtam a kíváncsiságomnak.
-Edward!Hol van Alice?-kérdeztem teljesen közömbös hangon
-Otthon.És...öhm....-habozott Edward.Ennek nagyon nem örültem.
-Ugye nem az én szülinapommal van elfoglalva?-szegeztem neki a kérdést mérgesen.
-Bella!Kérlek,próbálj meg egy kicsit csillapítani a haragodon.-könyörgött.Aztán halkabbra fogta a hangját,és egészen közel jött hozzám,szinte összeért az ajkunk úgy suttogott tovább:-Az utolsó szülinap még Emmetté volt réges-régen,mindannyian nagyon izgatottak már.Hidd el szerintem Carlisle és Esme megpróbálja visszafogni Alicet,de nem ígérhetek semmit.Nagyon felspannolta magát és még Jasper sem tudja lenyugtatni.A kedvemért viselkedj kedvesen,rendben?
Én csak sután bólintottam mert teljesen megbabonázott a parázsló aranyszín tekintete.Jutalmul rám villantotta a kedvenc csibészes mosolyomat.Ezek után egész nap szorongtam és Edward ezen gyakran jókat kuncogott.Amikor órák után kinyitotta a furgonom ajtaját én csak gépiesen beültem és indítottam,de szerencsére még időben beugrott a kocsimba így észrevettem hogy nem vagyok egyedül a kocsiban,kérdőn tekintettem rá.Ő viszont csak elmosolyodott megvonta a vállát és egy puszit nyomott az ajkaimra amitől a szívem hevesem vert.Egy kicsit megráztam a fejemet aztán elindultam hazafelé.Edward egész úton engem bámult és ez mint mindig most is eléggé zavart.Visszaemlékeztem amikor először rákérdeztem azt mondta hogy csak gyönyőrködik bennem.Annyira elgondolkoztam hogy már csak arra eszméltem fel amikor már kitárta előttem az ajtót Edward.Lesegítette a kabátomat aztán kézen fogott és felhúzott a szobámba.Legnagyobb meglepetésemre az ágyamon egy gyönyörű ruha fogadott ami diszkrét,elegáns és egyszerű volt pont mint én.Edward hátulról átölelt és a fülembe suttogott:
-Alice választotta neked a bulira,szeretné ha ezt vennéd fel!Ugye megtennéd ezt a kis szívességet?
-Persze-suttogtam egész halkan de tudtam hogy úgyis meghallja.
-Amíg elkészülsz lent leszek!Öltözz csak nyugodtan-suttogta még udvariasan aztán már ott sem volt.
Felöltöztem ,szépen kifésültem a hajamat és egy kis csatot tűztem bele.Sminkelni nem sminkeltem csak egy kis labellot kentem a számra.Óvatosan lelépkedtem a lépcsőn és láttam hogy Edward már vár rám a lépcső aljánál szmokingba öltözve.Mint mindig úgy most is gyönyörű volt,de az arca aratta nálam a kolosszális sikert.Mindketten elbűvőlve néztük a másikat,de Ő mozdult előbb és a következő pillanatban az ajak már az enyémen volt.Minden gondolat kiszállt a fejemből és hirtelen még a nevemet se tudtam.Aztán elszakadt az ajkaimtól és a homlokát az enyémnek támasztotta.
-Gyönyörű vagy!-suttoggta szerelmesen,parázsló tekintettel.
-Köszönöm-csak ennyit bírtam kinyögni.
-Na,gyere induljunk-azzal átölelte a derekamat és óvatosan kihúzott egészen a furgonomig.Egyik kezével a kezemet a másikkal pedig a kormányt fogta és egész úton egymást néztük.Nem tudtam hogy hova megyünk mert Forksot igaz hogy már elhagytuk de nem a Cullen-ház felé tartottunk.Egyszer csak Edward leállította a kocsit ,óvatosan kisegített aztán könnyedén az ölébe kapott.
-Sajnálom,de most muszály futnunk!-figyelmeztetett.Én pedig szorosan lehunytam a szemem és a szél az arcomba csapott.Edward a következő pillanatban óvatosan letett a földre de letakarta a szememet jéghideg ujjaival így semmit sem láttam.Aztán levette a kezét a szememről és megláttam a közös rétünket teljes pompában díszelegve.Mindenhol ugyanolyan színű gyertyák és virágok díszelegtek mint a ruhám,és meg kell hagyni Alice elég rendesen kitett magáért.Hatalmas betűkkel ez állt egy hosszú ponyván:Boldog Születésnapot Bella!
És ami a legfontosabb ott állt előttem az összes Cullen egytől-egyig.De aztán a szemem az ajándékokra tévedt amit a kezükben tartottak és kikerekedtek a szemeim a csodálkozástól.Edward szorosan átkarolt és elkezdett húzni a többiek felé.Elsőkén t Carlisle és Esme adták át az ajándékukat ami egy repülőjegy volt Anyámhoz kétszemélyre.Olyan boldog voltam hogy rögtön a nyakukba ugrottam és szorosan megöleltem őket,egy pillanatra mindketten megdermedtek de aztán egyszerre elkezdtünk nevezni és ők is ugyan olyan szorosan öleltek vissza.
-Na de Bella!Ha az udvarias és jól nevelt szüleinket így letámadod akkor Edwarddal vajon mit csinálsz?-jegyezte meg Emmett és hangosan felnevetett amihez a többiek is csatlakoztak.
Én viszont csak pironkodva tovább álltam Emmett,Jasper és Rosalie hármasához.Tőlük közösen kaptam egy rádiót a furgonomba és Emmett azt mondta hogy amint megkaptam a többi ajándékomat már repül is a furgonhoz és beszereli.
Utoljára hagytam Edwardot és Alicet,és ők boldogan nyújtottak át nekem egy CD-t de én csak össze zavarodva néztem mindkettejüükre.Alice csak boldogan felnevetett ,kikapta a kezemből a CD-t és betette a magnóba.Legnagyobb meglepetésemre Edward szerzeményét pontosabban az altatómat hallottam meg.Rögtön elkezdtem könnyezni a meghatottságtól ránézem Edwardra és láttam hogy ő is ugyanúgy megvan hatódva mint én .Egy határozott lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot és szorosan megöleltem.
Ő is ugyanígy ölelt át engem.Ezek után az egész estét egy pokrócon ülve töltöttük egymást ölelve és beszélgettünk a többiekkel.Amikor már kezdtem álmosodni Edward rögtön felkapott és közölte hogy ideje hazaindulnunk.Én mégegyszer megköszöntem mindenkinek az ajándékokat és ezt a csodás délutánt,aztán kezembe vettem az ajándékaimat és hagytam hogy Edward átsüvítsen velem a sötét erdőn.Óvatosan beültetett a kocsimba és egész hazafele úton a CD-met hallgattuk.Amint hazaértem gyorsan kipattantam a kocsiból és a kezembe vettem az ajándékaimat.Edward szenvedélyesen megcsókolt és a fülembe suttogott:
-Szeretlek!Aludj jól szerelmem!-
-Én is szeretlek-suttogtam.
Elindultam a ház felé,s határozottan benyitottam.
-Bells!-szólt ki Charlie a nappaliból.
-Igen Apa?-kérdeztem vissza álmosan.
-Gyere csak ide,jött valaki hozzád!-kiabált
Nagyon megörültem mert tudtam hogy Renee az legalább végre újra találkozhat Edwarddal.Sietve beléptem és a látvány ami fogadott az teljesen megdöbbentett.
-Jézusom!-suttogtam elhalóan.
-Szia Bells!-hallottam meg a már rég elfeledett hangot.
-Te mégis mi a fészkes francot keresel itt?-ordibáltam magamból kikelve és csak egy valamire tudtam gondolni.Ebből baj lesz,nagyon nagy baj!!!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés