-  El fogunk késni!Siess!  -  szóltam Carolnak,aki éppen a Wc-n ült.
-  Jól van na!Még a szükséges teendőimet sem lehet nyugodtan elvégezni?  -  Jött ki,és mosta  meg a kezét.
-  Tudod nem kellett volna reggel elaludnunk,és szép lassan el bírtuk volna végezni azt,amit akarunk.Még Markkal sem bírtam összefutni!
-  Mark megvár.Amúgy is megbeszéltétek,hogy találkoztok Előadás után,nem?  -  Mentünk kifelé a mosdóból.
-  De... -  Adtam igazat neki.
-  Akkor meg?  -  Felhúzta az orrát,és gyorsabb léptekkel kezdett menni,csak hogy lehagyjon.Tudtam,hogy nem rám haragszik,de azért rosszul esett.
-  Sajnálom azt,ami Adammel történt.Én azt hittem,hogy összejöttök -  Zárkóztam fel mellé,és a terem felé tartottunk.
-  Tudod én is azt hittem.De nem érdekel!Túl teszem rajta magam.Minden pasi ugyanolyan -  Ránéztem,és kiöltöttem rá a nyelvem. -  Oké,Mark más.De ezt csak azért mondtam,hogy neked jó legyen!
-  Igen,Mark más -  Nevettem fel,és Ő is elnevette magát. -  Gyere,mennyünk be -  Nyitottam ki az ajtót,és lesétáltunk az első sorba.


-  Ez az!Péntek!Imádom a hétvégéket! - kiáltott fel Carol,mikor kiértünk az Egyetem épületéből.
-  Nézd,ott van Adam! - Mutattam rá a limuzin mellett álló pasira.
-  ...és Mark -  Tette hozzá,aztán ránéztem az Adam melletti fiúra,aki tényleg Ő volt.Rám mosolygott,és én is visszamosolyogtam.
-  Azt hiszem,hogy értem jött -  Álltam meg,és magam felé fordítottam Carolt.  -  Szokott beszélni neked rólam?
-  Ezt miért kérdezed?Amúgy igen,szoktunk rólad beszélni.
-  És...nem mondott neked semmi olyat...hogy meg akar csókolni?Csak mert én nagyon nem akarom elsietni!
-  Jézusom!Te félsz attól,hogy megakar majd csókolni? -  kérdezett vissza a kelleténél hangosabban.
-  Shh...halkabban!De nem!Nem erről van szó!Én csak tényleg nem szeretném,ha az lenne,hogy visszautasítom  -  Vallottam be őszintén.
-  Nyugi,nem mondott semmi olyat,hogy ez a szándéka.Őt úgy nevelték,hogy tisztelje a nőket,és biztos nem a második randin fog lekapni - Kifújtam a levegőt. -  Te...megkönnyebbültél -  Nézett rám furcsán.
-  Én nem...csak még tényleg nem akarom.
-  Azt vettem észre -  Megint a két fiú felé fordultunk.
-  Amúgy,szerintem Adam téged vár.
-  Én biztos nem megyek oda! -  Jelentette ki.
-  Gyere már!  -  Húztam el magam után.
Kiléptünk az Egyetem kapuján,és odasétáltunk a limuzinhoz.
-  Sziasztok! - Vágták rá mindketten.
-  Szia Adam,Szia Mark -  Néztem rá Markra,és mosolyra húztam a számat.
-  Hello  -  Bökte ki közömbösen Carol,és úgy tett,mintha más fele nézne.
-  Carol,beszélhetnénk?  -  Lépett Adam Carolhoz,és megfogta a kezét,de Ő kihúzta azt.
-  Persze,mondjad.
-  Négyszemközt...
-  Szerintem nincs olyan dolog,amit négyszemközt kellene megbeszélnünk.
-  Carol,menny már!Ne legyél ilyen makacs!  - Bíztattam,aztán egy gonosz pillantást vetett rám.
-  Oké,de csak öt percet kapsz! -  Nézett rá Adamra,Ő pedig elmosolyodott.
-  Köszönöm.
Végig néztünk Markkal ahogy elsétálnak tőlünk,és megálltak egy nagy fa alatt,ahonnan még láthattuk őket.Visszanéztem Markra,aki szintén engem nézett.
-  Gyönyörű vagy ma is - Bókolt.
-  Köszi -  Pirultam el,ami már rég történt meg velem.
-  Második randi? - Mosolygott.
-  Benne vagyok - Nevettem.
-  Hova szeretnél menni?
-  Most nem muszály valami extrém programot kitalálnod.Lehet nyugis is.
-  Rendben -  Kinyitotta nekem az ajtót,hogy beszálljak.
-  Talán szólnom kellene Carolnak... - Ahogy hátra néztem,hogy megnézzem ott e van még,megpillantottam a fa alatt csókolózó Adamat és Carolt.Szóval eddig tartott a harag.
-  Hát,szerintem Ő így is el van foglalva,nem fogja észrevenni,hogy eltűntél -  Mosolygott megint rám Mark.
-  Igazad van - Ültem be.
Most nem kérdeztem meg,hogy hova tartunk.Kivételesen azt akartam,hogy meglepetés legyen.Körübelül fél órája csak utazhattunk,mikor már nem felhőkarcolókat,hanem erdőket láttam elhaladni,ahogy kinéztem az ablakon.Nem szóltunk egymáshoz egész idő alatt,de nem volt egyáltalános kínos.Mintha...így kommunikáltunk volna.Egyszer végül bekanyarodtunk egy homokos útra,és egy hatalmas tó szélénél álltunk meg.Kiszálltunk a kocsiból,és odajött mellém.Megfogta a kezem,és eszem ágában sem volt elhúzni,talán...így volt természetes.Elindultunk a parton lévő csónakhoz,amibe rózsák voltak szórva.Segített beleülni,aztán Ő is leült az evezőkhöz.A sofőr belökött minket,és megjegyezte,hogy ha valami baj történne,sikítsunk.Mire beértünk a tó közepére,beesteledett.
-  Valójában,csak egy kis csónakázást szántam mára - Tette le az evezőt.
-  Nekem megfelel - Mosolyogtam rá.
-  Próbáltad már megfejteni a csillagok üzenetét? -  Nézett fel az égboltra.
-  Nem,még soha -  Néztem fel én is.  -  De szeretem nézni őket.Megnyugtatnak...
-  Isabella,beszélhetnénk komolyan? - Szegezte rám tekintetét,és megijedtem a hirtelen téma változtatástól.
-  Persze.Miről szeretnél tudni? - Néztem vissza én is.
-  Miért nem akartál tőlem semmit az elején?Tényleg a másik fél miatt? -  Annyira szenvedélyesen nézett rám,hogy alig bírtam a témánál maradni.
-  Igen,Ő miatta.
-  Megkérdezhetem,hogy mi történt?Tudom,hogy nem illő,főleg nem a második randin,de ha ennyire komoly volt... - Közelebb kúszott hozzám,és összekulcsolta a kezeinket.
-  Nagyon szerettem,illetve még most is szeretem.Ő volt az első.Viszont nem mindig volt fényes a kapcsolatunk - Végig a szemembe nézett,és látszott rajta,hogy tényleg érdekli az én történetem. - És ezért szakítani akart velem.Elhagyott.Tudom,hogy csak azért tette,hogy jobb legyen nekem.De nem bírtam nélküle -  A hangom elcsuklott,amit biztos,hogy Ő is észrevett.
-  Nem muszály folytatnod,ha ennyire fáj - Kezét állam alá helyezte,és felemelte azt.
-  De,szeretném ha tudnád.Szóval megpróbáltam öngyilkos lenni,ami persze nem sikerült,de ezt megtudta Ő is,viszont azt hitte,hogy meghaltam.Ezért...hogy is mondjam -  Könnyezni kezdtem. - Elment meghalni.És neki sikerült - Szabályosan sírni kezdtem,Mark pedig átölelt.
-  Shh...Sajnálom.Nem kellett volna felhoznom - Én is ölelni kezdtem Markot,mert valahogy biztonságban éreztem magam a karjai között. - Haza vigyelek?
-  Nem,nem kell!Szeretnék még itt maradni veled - Szakadtam el tőle annyira,hogy a szemébe tudjak nézni.
-  Hát jó... - Mosolygott rám.
Ölelkezve ültünk a csónakban.Megnyugtatott a jelenléte.Beleszívtam egy nagyot a pulóverébe,csak hogy még jobban érezzem őrjítő aromáját.Szinte megszédített.Még saját magamnak is furcsa volt,hogy ilyen hatással van rám.De aztán egy olyan pillanatban,mikor teljesen csend volt,átugrott felettünk egy hal.Még csak azt sem láttam,hogy nagy volt e,vagy kicsi.Viszont annyira megijedtem,hogy egy rossz mozdulat miatt,a csónak a fejete tetejére állt.A víz alatt találtam magam.Már megint.És már megint egy kéz húzott fel a felszínre.
-  Úristen - Kapkodtam a levegőt.
-  Jól vagy? - kérdezte tőlem Mark,és én ránéztem.Egyszerűen nem lehet rá más szót találni,szexis volt.A haja elázott,Ő pedig megrázta azt,és össze-vissza állt neki.Ami talán fokozta a látványt. - Isabella,hallasz?
-  Igen,persze,jól vagyok.Nincs semmi bajom,csak megijedtem.És...fázom - Elkezdett vacogni a fogam.
-  Gyere,felsegítelek - A lábamnál fogva feltolt a csónakra,és egy laza mozdulattal Ő is felmászott.
-  Sajnálom,hogy elrontottam az estét  -  suttogtam.
-  Nem rontottad el!Szerintem...vicces volt!  -  Nevetett.
-  Viszont egyáltalán nem lesz vicces innen kijutni - Néztem rá.
-  James,a sofőr,egyfolytában minket figyelt.Biztos látta mi történt,és úton van már egy másik csónakkal -  Mosolygott még mindig.
-  Így már más - Nevettem fel én is. - De szerintem mostmár tényleg haza kellene vinned,mielőtt tüdőgyulladást kapok.
-  Rendben,amint kiérünk a partra.De addig van egy kis idő még.
A fogaim szinte már kellemetlenül hangosan csattantak össze.Ami neki is feltűnt.
-  Nagyon fázol?  -  kérdezte,én pedig csak bólintottam.Közelebb kúszott mellém,és átkarolt. - Így jobb? - Mosolygott rám.
-  Sokkal - suttogtam.


                              -_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-


Megint egy nap eltelt.Holnap már szombat,aztán vasárnap.És megint kezdődik újra egy hét,amelyek egyre lassabban telnek el.Üresség van mindenhol.A szívemben,a börtön szobában,az egész testemben.Már szememet is alig birom nyitva tartani a gyengeségtől.Nincs sok hátra,érzem.És Bella már csak nem abban a hitben fog élni,hogy én halott vagyok,hanem igaza is lesz.Talán így jobb lesz mindenkinek.És én sem fogok tovább szenvedni.Elővettem a zsebemből azt a képet,ami mindig nálam volt Belláról,és végighúztam rajta az ujjam.Szinte éreztem arcának körvonalát,és ez boldogsággal töltött el.Gyönyörű volt rajta,mint mindig.Ajkamhoz emeltem,és egy csókot leheltem rá.Visszahelyeztem a nadrágomba,és magam elé néztem.Csak bambultam,és nem gondoltam semmire...Mintha valaki a nevemet mondaná...Már képzelődöm is.
-  Mr Cullen - szólított meg ismét a hang. - Hé!Figyeljen már!Nincs sok időm! - Az ablak felöl jött.Felnéztem,és láttam,hogy egy ember befelé nyúlkál.
-  Mit művel? - Álltam fel a szék segítségével,és odahúztam magam.
-  Ne vegyen levegőt!  -  Utasított parancsra.
-  Nem szándékoztam.De honnan tudja..hogy..ki vagyok?Egyáltalán...ki maga? - Nyögtem,és közben támasztottam magam a székkel.
-  Hoztam önnek valamit -  Nyújtott befelé egy vörös löttyöt a rácsos ablakon keresztül.
-  Mi ez?  -  Elvettem tőle,és mivel nem vettem levegőt,nem éreztem szagokat.
-  Csak igya meg.Engem ezzel bíztak meg.Minden éjszaka fogok hozni magának.
-  Köszönöm...De...mégis...ki bízta meg ezzel?  -  Dadogtam.
-  Azt nem árulhatom el.Viszlát holnap! -  Azzal felkapta magát,és elfutott.
Körbe forgattam az üveget,de nem találtam rajta semmi leírást.Letekertem a kupakot róla,és beleszippantottam.

Vér.

Vér.

Csak ez járt az eszemben,aztán pedig mohón önteni kezdtem magamba.A félre csöppent cseppeket felnyaltam a padlóról,nem pazaroltam.Ránéztem a csuklóimra,és szép lassan elkezdtek összeforni a sebek.Feltőltőttem energiával,de még mindig nem teljesen.Kellett még.És talán mostmár nincs veszve minden remény,még minden jól alakulhat.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés