/Edward/

Elmondhatatlanul boldog voltam. Nem csak azért mert a világ leggyönyörűbb nője az enyém volt és hogy nekem volt a földkeregség legelbűvölőbb kislánya, hanem mert már teljesnek éreztem magam. Azzal, hogy találkoztam Bellával akkoriban, megváltoztatott. Mind belsőleg és mind külsőleg is. Már nem az a komor Edward voltam aki évenként erőltet meg egy mosolyt, hanem az állandó felszabadult apa és férj voltam, akinek csak az számított hogy a családja biztonságban és boldogságban éljen. Bár azt nem hiszem hogy magamat elfogadtam, de míg itt vannak nekem addig nem is számít. Még mindig elborzadok magamtól és csodálkozok rajta hogy Bella miért szeret. A bennem lévő szörnyeteg aki mindig is voltam állandó sakkban tartott.Mindig is meg voltam róla nyőződve, hogy nem érdemlem meg a szerelmét, de mindennek ellenére önző vagyok és nem engedem el. Többé már nem. Nem tudnám elhagyni. Akárhányszor eszembe jut amikor elhagytam méthetetlen bűntudatot érzek. Már nem hiszek a helyes és helytelen döntésekben. Csak az amit én szeretnék. És  én vele szeretném az örökké valóságot eltölteni. Soha egy perce nem elengedni magam mellől és ha boldogtalan szerető ölelésembe zárni és addig ölelni míg szíve kívánja. Nem számít min mentünk keresztül az elmúlt 13 évben még mindig féltem. Hiába lett ő is  a magam fajtához hasonló, az ösztöneim még mindig ugyanugy irányulnak felé, mint mikor ember volt.  Néha visszagondolok arra hogyan pirult el mikor azt mondtam neki mennyire gyönyörű. Amikor hozzáértem melegséget árasztó bőréhez a szíve kihagyott egy ütemet  és mikor ajkaimmal mézédesen becézgettem pihe ajkait a szíve vad táncot járt. Néha ugy éreztem a szívroham jön rá, de időben megálltam a kettönk közt húzott hatalmas volna mentén és onnan néztem tovább felpezsdült testét. És a még ennél is hívogatóbb, számomra drogkként ható vére szinte elbódított. Mindig érzem azt a csodálatos illatott, mely körüllengte a levegőt. Még visszagondolva rá is megszomjazom tőle. Hogy mennyire hiányzik ez. De nem bántam hogy már nem ember többé, ugyanis nem csak szavakkal fejezhettem ki neki iránta érzett, mérhetetlen szerelmemet. Nekem ő volt az életem, és csak akkor tudtam rendesen lélegezni amikor mellettem volt.
8 év telt el a volturi távozása óta és azóta gyökeresen megváltozott unalmasnak nem nevezhető életünk. Renesmee az apró kislányból, egy gyönyörő, érett és felnőtt nő lett. Nagyon hasonlított az édesanyjára. Barna szemeiben láttam kedvesem akárhányszor rámnézett. Nem szörnynek láttott, mint én magam, hanem egy angyalnak, aki védelmezőn öleli körül és nem engedi senkinek hogy bántsák. Az életem nélkül ugyancsak semmi lenne mint bella nélkül. Nekem ők ketten jelentették a világot. A fényt a sötétségben.
Hosszú hátaközepéig érő bronzbarna haja hullámosan lobogott a szélben és sugárzó arca tündökölt. Napsütésben nem ragyogott, hanem szinte elvakított. Fényesen világított bőre körülölelte vékony, kecses testét. Hófehér bőre pedig kiemelte szépségét. De nem csak kívülről vol elragadó. A lelke még szebb volt. Akárcsak az anyjáé. Odaadó gondoskodása és szeretete szinte felülmúlhatatlan volt. Akárcsak a tőlem örökölt önmarcangolása és önzősége, hoogy védje a családját. Ezen felül mérhetetlen vidám egyénisége emlékeztetett koboldnak kinéző hugomra. Néha elmerengtem rajta, hogy talán tényleg nem rokonok-e?
Persze a családban mindenki rokonként nézett egymásra, mégha ez csak elméletben látezett is. Alice volt az ő pici, bosszantó nénikéje és Rosalie a második édesanyja. Emmettel sokat verekedett ahol mindketten kiélhették állandó pörgésüket. Jasperrel általában sokat beszélgetett és inkáb nézett rá mint testvérként mint nagybácsiként. És persze ott volt Esme aki mindig készenlétben állt mikor szüksége volt valamire. Carlise aki minig nyugodtan és elégedetten szemlélte unokája tevékenységeit. Charlie Bella apja elöszőr fircsállta hogy Nessie ilyen rövid idő alatt felnőtt, de külön kérésre nem avattuk be a titkonukba. Gyakran jött el meglátogatni mint bellát mind renesmeet, akik őszinte szeretettel fogadták minden egyes látogatását. Mára már teljesen felhagyott találgatásaival és inkább élvezte a lányával és a családjával való együttlétet. Mivel megígértük neki hogy nem megyünk el ezért már nem nagyon hagytuk el a házat. Főleg mert az emberek már ugy tudták hogy már nem is itt élünk. Azért 8 év meglátszik az emberen.
Jacob is sokszor jött el, leginkáb nessie miatt. Közte és nessie között nagyon szoros kapcsolat alakult ki, de mint láttam Jacob fejében semmit nem akar siettetni. A lányom is hasonló érzelmeket táplál kedvenc házörzőnk iránt, de még nem jutottak el odáig, hogy ezt nyíltan is kifejezzék. Bár már a Renesmee már 17 évesnek néz ki és belül is érett, még nem készült fel. Ebben én is egyet értettem velük. Még egy ideig nem szeretném nézni ahogy a pár éves kislányom egy nála 26 évvel idősebb férfival enyeleg. De Jacob számomra még mindig is egy nagyra nőtt kölyök marad, aki néha farkassá változik. Nem lett szorosab a viszony közöttünk, de Nessie és Bella miatt elég jól kijöttünk egyméssal és amit a lányomért tett a volturi látogatás óta, csak hálás lehetek neki. A farkasfalka tagjai már mind bevésődtek ó, de a farkas élettel egyikük sem hagyott fel egy ideig, csak pár év múlva mikor kedvesk után akartak lépni. Jacob már ugyancsak 8 éve nem öregedett.
Minden tökéletesen rendben volt. Még Rosalie sem füzött keserű megjegízéseket, ha itt volt, bár ha két lépesnél közelebb lépett nessiehez, rögtön az ő szétmarcangolásán törte a fejét és mikor elmnet nem győzőtt a házban légfrissitőtt fujkálni. Cserébe Jacob is felhagyott az idegesítő szőkenős vicceivel, de a fejében elég nyílt példatárban latózgatta, hogyan bosszantsa fel Rosaliet.
Most is épp azon agyalt, hogyan idegesítse fel ugy hogy ne vegye észr hogy ő volt. Mosolyognom kellett rajta. A régebben nyílt háboruból áttértek a 'ne vegyen észre semmit abból amit ellene kieszelek' stratégiára. Azt egyikük sem tagadhatta le hogy élvezték a játékot. A családból mindneki felszabadult lelkesedéssel várta mi lesz a következő csintevés, amiben ezuttal Jacob következett. Ugylátszik nem tanult Rosalie 3 héttel ezelötti borotválós trükkjére. Amikor egyik este itt aludt Rose sompolyogva bekente a tarkójánál borotva habbal és mielőtt ellökte volna már le is nyírt egy kis részt. Nem mondom hogy túl boldog volt, de rose örömére nem akart tenni ezért fapofával kiment a lakásból.
Gondalataimból nővérem ideges gondolatai rántottak vissza a valóságba, ahol én a kanapén ültem ölemben egyetlen igaz szerelmemmel.
"Oh, mit forgat abban a tekervényes agyában? Már két hete semmi jelét nem adta annak, hogy bármit is akarna csinláni, de én mondom ha hozzá ér egy újjal is a ruháimhoz egyenként tépem ki minden egyes szőr szálát és még a kicsi nessiem sem segíthet rajta..."-gondolta nővérem némi félelemmel és kárörvendéssel hangjában.
Ezen felnevettem mire Bella mosolyogva emelte fel megnyugvó fejét mellkasomról miközben a hajával játszadoztam.
-Nyugi,Rose. Annál sokkal rosszabb lesz!-nevettem és a mellettem lévő fotelra bámultam, ahol Jacob szuszogva aludt. Eléggé lefáradt tegnap este. Hát Nessie mellett nem is csoda.
 Rosalie türelmetlenül fészkelődött a fehér kanapén és lábát a másikra téve folytatta gondolatban Jacob kivégzését, ha a ruháinak valami baja esik.
Én közben belenéztem szerelmem aranyló szemeibe, amik már nem vörösen csillogtak, hanem aranybarna árnyalarban. Órákig is tudnám nézni ezeket az elkápráztató szemeket.
Olyan megbűvölten mélyedtem el szemei tisztaságában, hogy észre sem vettem mikor a többiek megérkeztek a vadászatról.
Először csak azt érzékeltem, hogy valaki kuncog egy sort amit becses kislányomnak tudtam be. Majd Megjött Alice, akinek arca még a szokottnál is vidámabb volt. Mögötte Jasper haladt aki le nem véve szemét kedveséről követte őt a szemben lévő fotelba és ölébe húzva átkarolta. Esme gondolataiban csupa szeretetet és elégedettséget láttam, hogy végre én is boldog vagyok, míg Carlise azon tanakodott befelé jövet, hogyan végezzen el egy súlyos műtétet, de amint meglátott minket gondolatai árváltottak hirtelen személyiség változásomra. Utoljára jött be Emmett és szinte láttam a fejében mit fog mondani, de egy másodperc erejéig elszakítottam Belláról tekintetem és figyelmeztető pillantásban részesítettem. Rögtön elvigyorodott de azért magában tovább latolgatta mit mondhat ki és mit nem. Most nem hiányoztak ostoba viccei, pedig általában csak mindenki nevetett rajtuk.
Senki nem vette a fáradságot, hogy köszönjön. Csendben elfoglalták magukat. Roslie Emmettel felment a hálószábajukba, hogy ujra megmutassa neki legujjabb ruhakölteményeit, erre csak egy vigyor volt a válaszom miközben ő száját elhúzva mint egy 5 éves kisfiu nyafogott felfelé menet a lépcsőn rosenak hogy már látta és hogy csodásan néznek ki rajta, de roset nem lehetett meghatni.
Eközben Esme a konyhába ment vacsorát készíteni Renesmeenek, Carlaise pedig egy könyvet olvasva felvonult a dolgozó szobájába. Jasper és Alice még mindig a fotelben ültek és csak nézték egymást. Az ő kapcsolatuk teljesen más volt mint például Rosé és emmetté, ők inkább lélekben voltak együtt.
Nessie felállva a kanapéról halkan oda lopózott Jacobhoz és elkezdte piszkálni az orrát, aki a fotelban félig fekve félig ülve elkezdett ficánkolni és végül legurult. Hangosan felnevettem mire a nappaliban lévők mind oda néztem és egyszerre tört ki belőlük a kacagás. Jacob puffogva felállt és egy puszit nyomva kislányom homlokára visszaült a fotelba magával húzva. Nevetgélve szemléltük apró piszkálódásaikat, míg nem esme kiáltott ki a konyhából hoigy kész a vacsora. Jacob amint meghallotta a kaja szót felpattant és berohant az ebédlőbe. Renesmee mosolyogva oda lépett hozzánk és mikor kérdőn néztem rá csak megrázta a fejét, hogy nem éhes, mert már jól lakott. Lassan odalépett hozzánk és leült mellénk jó szorosan hozzá dörgölőzött a másik oldalamnak és én szívélyesen karoltam át őt is. Bella megsimogatta a karját míg nessie szorosan ráhajtotta fejét a mellkasomra. Belepusziltam a hajába ami nagyon hasonlított belláéra, de közelsem volt olyan csábító. Most ugy éreztem ennél boldogabb már nem is lehetek. A karomban tarthatom azt a két személyt akiket az életemnél is jobban szeretek.
Nessie gondolatai is ekörül forogtak és mérhetetlen boldogsággal töltötte el őt hogy mi vagyunk a szülei. Éreztem hogy gondolatai távolodnak a valóságtól ezért inkább nem mozdítottam meg nehogy felébredjen. Bella is hasonlóképp tett és még mindig mozdulatlanul nézte álomba szenderülő gyermekünket.
A békés családi idillt Jacob hangos csámcsogása szakította félbe. Ez a hangos evés még egy medvét is felébresztene téli álmából. Nessiet kereste hogy hol van és már állt volna fel az asztaltól mikor nessie szemei kipattantak és felpattant ülő helyzetéből. Kérdőn néztünk össze kedvesemmel és lassan feltápászkodott ölelésemből hogy magához huzza őt. Nessie kipattant szemei most ujra lecsukodtak és belesimult édesanyja karjába aki óvatosan felemelte és türelmes tekintete megkereste az én szerelemtől csillogó szemeimet.
Mikor rámnézett tudtam mit szeretne, felálltam és elvettem tőle nessiet majd egy halk jóéjt után az ajtó felé igyekeztünk. Bella még oda szólt Jacobnak egy "Maradj csendben, kérlek"-et és már ott sem voltunk. Elég későre járt az idő. Körül-belül éjfél táján és mivel nessie félvér, aludni is tud. Már biztosan nagyon kimerült lehetett életem. Emmett mellett nem is vártam mást. Folyton nyúzták egymást és nem unták meg az állandó verekedést sem. Bár Jacobnak nem volt ínyére a dolog és bevallom nekem sem, megnyugtatott hogy óvatosan fog vele bánni.
A haza felé ut nem volt több mint 5 perc a mi tempókal. Belépve a házba azonnal nessie szobájába vetem az irányt és belefektettem az ágyába. Még átöltözni sem volt hajlandó. Lesöpörte kezünket, ahol próbáltuk megszabadítani ruháitól, ezért nem is küszködtünk vele inkább betakartuk és egymás kezét fogva kisétáltunk az ajtón át a saját hálószobánkba.
Itt semmi nem változott. Minden a régi fényében pompázott. Csak Renesmee szobáját alakítottuk át valami felnőtesebbre.
Leültünk a hatalmas franciaágy szélére és élveztük egymás közelségét. Nem kellettek szavak ahoz hogy kifejezzük az érzéseinket. Az érintéseink, a mozdulataink mind elárulták. Bár a gondolataiba nem tudtam belátást nyerni, cserébe sokkal nagyonn ajándékot kaptam tőle. Őt. Saját magát. Így ültünk talán órákig. A közelében az idő hamuvá vált, mint az elégetett szén.
-Szeretnéd tudni mire gondolok?-szólalt meg csilingelő hangján.
-Mindig tudni akarom mire gondolsz.-mondtam.
Szemét le nem véve enyémekről lassan közelebb hajolt hozzám és homlokát az enyémnek érintette, kezeinket összekulcsolta és erősen koncentrált. Az utobbi néhány évben nagyon ügyesen nyitotta ki zárt elméjét nekem.
Lassan, de egyenletesen lélegzett miközben a kis kapu csak egyre nyílt és nyílt míg nem meg  nem láttam az első gondolatot. Elmosolyodtam.
-Én is szeretlek.-válaszoltam.
Azzal nem érdekelt mit gondol a továbbiakban. Sürgős csókom szinte vissza zárta gondolatait elméjébe.
A nap halovány fénye csillogtatta meg kemény bőrünket. Mikör végig néztem hibátlan testén szemeim akaratlanul is elidőztek gömbölyű testrészén. Ha ragyogott csak még szebbé varázsolt lett. Nem láttam mást csak őt. Míg én a hátát simogattam, addig ő teljes testével hozzám bújt és arcát a nyakamba fúrta. Nem örültem neki hogy ujra fel kell kelnünk, de nessie nesokára felébred és nem lenne épp kellemes ha meglátna minket kevésbé alkalomhoz illően felöltözve. Nagyot sóhajtottam és megcsókoltam a fejebubját.
-Nessie hamarosan felkel.-mondtam.
-Rendben.-válaszolt.
-Ideje felöltözni, drágám.-nevettem, mert igencsak nem akarodzott megmozdulnia.
-Olyan hamar eltelt az éjszaka.-suttogta letörten.
Ebben igaza van. Hamar eltelt. Számunkra mintha csak egy perc lenne a végtelen idő közben. De mivel itt van az örökkévalóság, nincs mit vesztegetnünk. Minden egyes pillanatot kihasználunk, amit kettesben tölthetünk.
-Lesz még holnap is meg azután, meg azután,meg azután.-modtam hátha jobb kedvre deríthetem.
-De nem a mai.-mondta és hangja még letörtebb lett.
Nem értettem miért ilyen szomorú, hiszen itt vagyunk egymésnak, boldogok vagyunk és még semmi gond sincs. Szabad kezemmel fejét magam felé fordítottam és mélyen belenéztem a szemeibe.
-Mi a baj, szerelmem?-kérdeztem hátha megtudhatom a szeméből azt amit az elméje nem enged hogy lássam.
Kissebb grimasz jelent meg az arcán, de még igy is gyönyörű volt.
-Ma...Alice el fog ráncigálni vásárolni Portlandbe.-mondta fanyarogva.
Ezen felkuncogtam. Nagy kő esett le a szívemről. Azthittem valami már aggasztja. Bár Alice is épp elég bizarr, ha az ő vásárlási stílusát nézzük. Alice elől senki nem menekülhet.
Arca nevetésem láttam durcásba váltott át és én ezen még jobban nevettem. Gyengéden végig simítottam arca vonalát és ugy suttogtam a szavakat egye közelebb hajolva ajkaihoz.
-Alice ellen nincs megoldás. Ha egyszer valamit mond az ugy lesz. És szeret téged, szóval ha azt mondod neki hogy ma nem akarsz menni meg fogja érteni, de ha nem, akko majd én megmondom neki.-vigyorodtam el.
Jól ismertem már a hugomat ahhoz, hogy tudjam mit kell mondani, avagy tenni, hogy leállítsuk.
Bella homlokráncolva nézett engem ezzel ujabb mosolyt csalva arcomra.
-Ugy érted, megfenyegeted?-kérdezte végül.
Ahoz képest hogy vámpír az agya még mindig lassabb a szokottnál, de ez nála nem ujdonság. Az ő fejében valahogy minden másképp működik.
-Mondhatni, vagy lefizetni.-mondtam még mindig vigyorogva. Igyekeztem nem eldönteni mit teszek.
Erre ő egy rosszalló pillantásban részesített. Na igen, nem szerette ha túl sokat költünk, főleg ha rá. És ha kiejtettük a közelében a pénz szót szinte már dühös lett.
De bella már csak bella marad és én pont ezért is szeretem őt.
Nessie gondolatai egyre értelmesebbek és tisztábban kivehetőbbek lettek és már biztos voltam benne hogy már csak pár percünk van mig felébred.
-Nessie 3 perc és felébred.-mondta miközben homlokon csókoltam és kikászálódtam kényelmes helyzetemből.
-Ohh.-mondta és ő is felugrott és a gardrób felé vette az irányt.
Én is utána indultam. Egy kényelmes fekete farmer és egy szürke ing mellett döntöttem. Nem nagyon érdekelt mi van rajtam csak ruha legyen. Bár Alice miatt, ahogy ő mondja "adjunk magunkra ha már tudunk".
Bella is secc-perc alatt készen állt. Egy Hosszú, nem túl mélyen dekoltált piros tunikát és egy fekete cica nadrágot viselt hozzáillő fekete papucscipővel. Elbűvölően nézett ki. Szemeim körbe pásztázták minden egyes négyzet centiméterét.
-Csodálatosan festesz.-mondtam megbűvölten.
Zavartan elmosolyodott és megfogta a kezemet és közelebb lépett hozzám. Édes lehelletét éreztem a számon. Apró csókot lehetünk egymás ajkaira és kisétáltunk a nappaliba és vártuk, hogy egyetlen kislányunk kilépjen az ajtón.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés