Egy hét telt el azóta a nap óta,amikor feltűnt az a férfi.Már szinte visszanyertem minden erőmet,mivel minden nap egy kicsi vérrel többet hozott.Jane nem járt nálam pontosan másfél hete,szóval bármelyik pillanatban feltűnhet.Már vártam,az újboli találkozást,hiszen újult erőmnek köszönhetően megint birok mások gondolataiban nézelődni.Ohh...igen.Edward Cullen visszatért.Bármi áron,akár még vámpír életemet is odaadom érte,de meg fogok innen szökni.Hiszen értelme nincs sok annak,hogy itt töltsem hátralévő létezésem.Odasétáltam a falhoz,és körmömmel elkezdtem felvázolni a Volturi kastély térképét.A központ,ahova három éve első utam vezetett,körübelül száz méterre lehetett.Ami nekünk vámpíroknak nevetve tíz lépés.Próbáltam emlékezni a börtön elhelyezkedésére,de valahogy nem akart eszembe jutni.Túl sötét volt.És túlságosan meg voltam kínozva ahhoz,hogy ilyen kicsi részletekre is figyeltem volna annó.Erősen emlékeztem vissza arra az estére,mikor régen várt vendégem megszólított.
-  Min gondolkozol annyira? - Nyitotta ki száját,és közben körmeit fürkészte. - Szerintem ne is pocsékold vele az időd,úgy sem fog eszedbe jutni.Amúgy szép kis tervrajz van fent a falon,nem tudom hogy volt még ehhez is ennyi erőd.
-  Ohh,Jane.Hiányoztál - Villantottam rá egy ördögi mosolyt,és meglepődött kijelentésemen.Közeledett a rácsokhoz,és én is ezt tettem.
-  Igazán? - Ajkait résnyire kinyitotta,és neki dőlt a vasnak.
-  Valóban - Már elég közel voltunk egymáshoz,hogy újra kipróbáljam rég nem használt erőmet.
Amennyire csak bírtam,Janere koncentráltam,és egy pillanatra lemerevedtem.
Bella volt az.Amint egy fiút csókol arcon.Aztán egy csónakon ülnek ölelkezve.És olyan szenvedélyesen tekintenek egymásra,hogy már fájt látnom ezt az egészet.Mosolyai őszinték voltak a fiú számára.Szóval boldog.
Elég volt ennyi,és kiszálltam a fejéből.
-  Áhh - Fogta meg a halántékát. - Ha most nem tudnám azt,hogy annyira le vagy gyengülve,hogy nem bírsz a fejembe látni,azt mondanám,hogy megtetted.Ugye nem? - Nézett rám kínnal teli arcával.
-  Persze,hogy nem.Azt hiszed erre pazarolnám a tartalékot? - Vágtam oda a kelleténél kicsit durvábban,pedig most egyáltalán nem rá haragudtam,Ő nem érdekelt.Az elöbbiek miatt vagyok zaklatott,és nem értem,miért.
-  Remélem is,Cullen - Kezét lehúzta fejéről,és elmosolyodott. - Szóval?Miért is hiányoztam?
-  Sajnálom,hogy megtévesztettelek.De az elöbbi kitörésem hamis volt,egyáltalán nem vágytam a társaságodra - Főleg,hogy csalódást okoztál azzal,amit mutattál nekem.
-  Hát jó - Morgott egyet,és hátralépett pár lépést. - Egyszer még úgy is megszerezlek - Aztán eltűnt.
Ismét egyedül maradtam én,és a gondolataim.Miért zavar ennyire az,ha valaki mással van Bella?Hiszen azt akartam,hogy újra boldog legyen,akár valaki más oldalán.Még csak azt sem mondhatom,hogy túl korai.Három éve vége a mi kapcsolatunknak,ami már az elejétől fogva halálra volt ítélve.Talán...mégsem akarok megszökni.Nem boríthatom fel megint Bella életét,mikor most ért újra egyenesbe.Láttam nevetni,és csak ez számít.Ő már úgy sem gondol rám.Mostmást csak meg kell várnom azt,hogy valakinek átadjam a helyem,és kivégeznek.Ember lépésekre figyeltem fel.Már is este van?Jön egy újabb kanyar.
-  Hé,pajtás!Hoztam innivalót.Ez most csak öt dl-rel több,remélem nem baj.Nem én mondom meg,hogy mennyit hozhatok - Nyújtotta be.
-  Köszönöm a fáradozásod,köszönöm,hogy ennyi mindent megtettél értem,de nem kell.És ne is gyere többet - Ültem a falnál,és csak azt láttam,hogy egy kéz nyúl be az ablakon.Ő sem láthatott engem.
-  Meg akarsz halni,ember? - Háborodott fel.
-  Én vámpír vagyok,és így is halott - feleltem unottan.
-  Ne szórakozz már velem!Itt van,vedd el.Még nincs április elseje.
-  Nem fogtad fel,hogy nem kell? - Álltam fel a dühtől remegve az ablak elé,és rávicsorogtam.Visszahúzta a kezét,és hátraesett. - Sajnálom - Kértem bocsánatot,mikor már magamhoz tértem.
-  K*csög,vérszívó!Te is ugyanolyan vagy,mint a többi! - Bedobta a rácsokon keresztül,és a börtön szobámba landolt,ahol széttörött,és kifolyt.
Elfutott innen,én pedig a földre pillantottam.A vér látványától most is elvesztettem az eszem,és eleget tettem a  férfi megszólításának,felszívtam a vért onnan.


                                 -_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-



-  El sem hiszem,hogy megint péntek van - Sóhajtottam az ágyon ülve.
-  Megint nem akarsz buliba jönni? - kérdezte tőlem Carol,miközben hevesen készülődött.
-  Eltaláltad - Nevettem. - Inkább itthon maradok,és kialszom a hét fáradalmait.
-  Szóval annyira lefárasztott,Mark? - Nézett ki a fürdőszobából,és rám kacsintott.
-  Olyan rossz vagy! - Mosolygtam. - De nem,ne gondolj rosszra.Még csak meg sem csókolt.
-  És szeretnéd?
-  Ami azt illeti,néha igen,néha nem.Viszont ha megtenné,nem tiltakoznék.
-  Majd beszélek a fejével - Lépett vissza a tükör elé.
-  Meg ne próbáld! - kiabáltam.
-  Jajj Bells,kezdem azt hinni,hogy mazohista vagy - Mazohista...lehet átvettem annó az Ő szokását.
-  Te csak foglalkozz a saját dolgaiddal,én pedig az enyéimmel.
-  Nyugodj meg,én foglalkozok Adammel - Nevetett fel.
-  Inkább ne részletezz - Vigyorogtam,aztán elkészülve kilépett a kijárathoz.
-  Nem gondoltad meg magad? - kérdezte meg még utoljára.
-  Nem,és nem is fogom.Jó szórakozást!Vigyázz magadra...mostanában sok a pedofil - Néztem végig Carolon,és céloztam a felvett ruháira.
-  Lesz,aki vigyázzon rám - Villantotta ki foga fehérjét. - Jó éjt,Isabella!
-  Szia - Köszöntem el tőle,aztán becsukódott az ajtó.
Kikapcsoltam a Tv-t,és elmentem a fürdőszobába fogat mosni.Amint befejeztem,vetettem még egy pillantást a tükörbe,hogy megnézzem magam.A szemeim karikásak voltak,az arcom pedig nyúzott.A hajamról már ne is beszéljünk...Viszont azért annyira nem sikerült megváltoztatnia Carolnak,hogy ez most jelen pillanat érdekeljen.Visszasétáltam az ágyamhoz,és lefeküdtem.Becsuktam a szemem,és sikerült nagy nehezen elaludnom,pedig még csak nyolc óra volt.Nem voltam hozzá szokva ahhoz,hogy ilyen korán elaludjak.De megtettem.

Mintha...mintha egy másik világba mentem volna át.Talán a jövőbe?
Edwardot láttam.Megint.Demetri,és Alec fogták le,és vitték Aroék elé.Lehetséges,hogy ez történt a múltban,mikor elment...tudjuk miért.

-  Szervusz,Edward!Jó téged is látni.Nagyon vártam már,hogy újra találkozzunk - Mosolygott rá Aro,gonoszan.
-  Én fele annyira se vártam - Vágta rá,Edward,aztán köhögött egyet.
-  Ne légy ünneprontó!Hiszen éppen most szeretnélek megölni! - Nevetett fel,és az egész terem megremegett tőle.
Edward mélyen a szemeibe nézett,aztán egy számomra ismeretlen érzés suhant át a tekintetén.Megőrült.Neki rontott Aronak,és kicsúszott Alec és Demetri kezéből.Arot felborított székestől,de mielőtt eltávolította volna a fejét,Demetri visszarántotta.
-  Nyugodj le,te szerencsétlen! - ordított rá Demetri.
A Mester felállt,és leporolta magát.Utána megfogta jobb kezét,és visszarántotta a helyére.Undorító volt.Szép lassan visszaült a helyére,és újból megszólalt.
-  Öljétek meg! - Parancsolt rá a többiekre,halál nyugodt hangon.
Edward fejét lehajtotta,és becsukta a szemét.Várta,hogy végleg eltávozzon erről a Földről.De mielőtt elvégezték volna a szolgák a dolgukat,számomra megmagyarázhatatlan dolog történt.
-  Ne! - ordítottam...Én,és berontottam a terembe.
-  Bella?! - Nézett hátra Edward.
-  Edward...sajnálom - suttogtam,aztán minden elhomályosult.

Felriadtam.

Mi történt?Hiszen Edward halott!És ez nem történhetett a múltban,hiszen én is megjelentem.Biztosan csak a képzeletem szüleménye.Talán Isten így akart megbüntetni az miatt,hogy már rég nem gondoltam Rá.Nagyon rég.
-  Csak álom volt... - suttogtam magam elé,és kapkodtam a levegőt.Lehet,hogy elfelejtettem lélegezni. - Csak egy rossz álom...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés