Négy napja nem táplálkoztam,már megint.Ölni tudnék csak egy cseppért is.Legszívesebben felvágnám a kezem,és saját magamból szívnám a vért.Ami persze nem lehetséges.Olyan voltam most ebben a pillanatban,mint egy alkoholista.Elvesztettem a fejem.Össze-vissza beszélek,persze magamban.És megint egyre gyengébb vagyok.Fel akartam állni,de neki csapódtam a falnak.Megszédültem.Mi a fene történik velem?Egy vámpír megszédül?Úgy éreztem,mintha ez lenne az utolsó napom az élő-halottak sorában.Éles látásom ellenére szinte mindenből négyet láttam.A mellkasomba erős fájdalom nyilallott,és térdre rogytam.Kezeimet szivemre helyeztem,és felordítottam olyan hangosan,ahogy csak tudtam.Egyik karomat a falra helyeztem,hogy támasszam magam.Megérintettem az arcom,aztán lenyaltam az ujjam.

Sós.

Izzadok?Az...nem lehet.A vámpíroknál ez jelentené az utolsó perceket?

Meghalok.

Vagy talán már meghaltam?

Nem tudom.És már nem is érdekel.Lefeküdtem,és a plafont kezdtem el bámulni.Vártam a végzetet,hogy jöjjön el értem.De úgy látszik,hogy az lassú,kínzó halált szánt számomra.

-  Edward?!Edward mi történt veled? - Jelent meg Jane,és hallottam,ahogy kinyitja a rács ajtaját.
-  Meg fogok halni,ugye?  - kérdeztem tőle,és szemeim fenn akadtak.
-  Most elviszlek Aronak - mondta,aztán a hátára kapott.

Érdekes volt mindig is számomra,hogy a nők is ilyen erősek vámpírként.Főleg az ilyen fiatalok.Csak futott velem,persze nem sokáig.Mivel amilyen gyorsak voltunk,azonnal ott termedtünk szinte mindenhol,ahol akartunk.

-  Demetri! - szólított meg egy másik vámpírt,közbe lerakott a földre. - Hívd ide Arot,sürgős!
-  Mit akarsz ezzel? - Mutatott rám,aztán elfintorodott.
-  Menny már! - ordított rá,az pedig sóhajtott egyet,és elment.
-  Ittál vért,igaz?Láttam az összetört üvegeket.Ez mindent megmagyaráz,hogy miért éreztem éjszakánként annyira intenzíven az illatát - Az ölébe fektetett,és úgy beszélt hozzám.
-  Már...már nem is élnék,ha nem lett volna...az..az az ember - Nevettem fel kínomban.
-  Milyen ember? - Furcsállotta.
-  Aki hozta nekem...a vért - Összeráncolta homlokát,mintha sejtett volna valamit.Közben Aroék is megérkeztek.
-  Mi olyan sürgős,Jane?Nagyon nem szeretném azt hallani,hogy egy Cullen miatt hívtál ide - Morogta.
-  Mester,azt hiszem megmérgezték.Gondolom maga se akarja,hogy más ölje meg helyettünk - Itt egy pillanatig rám pillantott,aztán vissza Arora. - Megengedi,hogy kiszívjam belőle?Hiszen a mérget is jó lenne átvizsgálni,hogy meg lehessen tudni,mivel lehet még megölni minket.Lehetséges,hogy nem is Ő volt a célpont,hanem közülünk egy.
-  Jane...gyermekem,nem csalódtam benned - Mosolygott rá. - De mégis,hogy jutott bele a méreg?
-  Egy ember...minden éjszaka hozott neki vért - Vallotta be félve,mire Aroból ijesztő morgás hallattszódott.
-  Szóval még a szabályokat sem birod betartani,Edward?Azt hittem erősebb vagy.Most csak azért nem hagyom,hogy meghalj,mert azt nem én tettem volna.Ezért egy hetet kapsz,hogy felépülj - Eddig rám nézett,utána Janere. - Intézd el - Adta ki a parancsot.

Aro elment,és itt hagyott engem Demetrivel,és Janenel.Letette a fejemet a földre,és felém gördült.Két kezét a nyakamra helyezte,és egy kicsit mintha megijedt volna,húzta az időt.

A másik percben már éreztem,ahogy fogai belevájódnak a bőrőmbe,és egy kínzó sóhaj hagyta el ajkamat.Mindig minden egyes szívásnál,mintha megmozdult volna bennem minden.Egy ritmust tartottak egymással.Amint eltávolított belőlem egy-egy csepp mérget,beleköpte a Demetri által tartott pohár féleségbe,amit mindeközben idehozott.A szemhéjam alig bírtam nyitvatartani,szinte már fájt.Ajkaim elváltak egymástól,és kifelé fújtam a levegőt.

-  Végeztél már? - kérdezte Janetől türelmetlenül.
-  Mindjárt - Bökte ki két köpés között.

Kezemet fel szerettem volna emelni,de nem bírtam.Most,hogy még azt a vért is kiszívta belőlem,amit az éjjel magamba töltöttem,még gyengébb lettem.

-  Kész - Állt fel Jane.
-  Végre,azt hittem,sose fogsz végezni.
-  Add ezt ide - Vette ki a kezéből a poharat. - Ezt majd én elviszem Aronak,te vidd a helyére Cullent.
-  Hozzá nem érek! - Tette maga elé a kezét.
-  Istenem,Demetri... - Fogta meg a fejét,aztán elment innen.

Becsuktam a szemem,mert nem akartam semmit sem látni.Csak azt éreztem,hogy durván feltesz a vállára,és megjegyzi.:
- Szívesebben cipelném a hullád - Aztán elindult velem.

Mint az elöbb,most is két percbe telt neki,hogy elérjünk a börtönig.Látszott,hogy élvezi,ahogy szenvedek.Hiszen még jó erősen be is dobott a börtön szobámba,aztán ott hagyott.

Egyedül voltam.Teljesen magányosan.Csakis egyedül...mint egy félholt.

Másnap reggel már egy kicsit jobban voltam,mostmár csak attól szenvedtem,hogy nem kaptam táplálékot,és hiányom volt.Remélem a többiek nem szenvednek így,mint én.Egyáltalán mi van Alice-ékkel?Hogy hogy Ő nem látta azt,hogy én még élek?Nem értek már semmit,talán soha nem is értettem.Hallottam,hogy valaki közeledik,és csakis Jane lehetett az.
-  Jó reggelt! - Jött oda mosolyogva.
-  Nem valami jó.
-  Ettől talán jobb lesz - Nyújtott be egy vérrel teli üveget.
-  Miért kapom? - Vettem el tőle.
-  Aro azt akarja,hogy teljesen jól legyél addig,amikor meg fog ölni - Ameddig beszélt,közben megittam az egészet,ami persze nagyon jól esett.Viszont meglepődtem azon,hogy elvigyorodott akkor,mikor azt mondta,hogy 'meg fog ölni'.
-  Mondd meg neki,hogy köszönöm szépen - Visszadtam,aztán tovább folytattam. - Tudod,néha azt hiszem,hogy te jobb vagy,mint ők.
-  Sajnálom,hogy ennyire félreismertél.Ez neked most biztos csalódás.
-  Annyira igazából nem.Csak mostanában volt annyi időm,hogy olyan apróságokkal is foglalkozzak,mint te vagy - Láttam,hogy először rosszul esett neki,de nem akart vesztesként kijönni a vitából.
-  Ezt megtiszteltetésnek veszem - mondta,miközben felvett magára egy olyan álarcot,hogy egy pici nyomot se lássak meg amiatt,hogy megbántottam őt. - Most megyek.
Kíváncsi voltam még egy válaszára,ezért odaléptem a rácshoz,és kidugtam a fejem.
-  Megtudhatom,hogy miért akartad a csókom? - szóltam utána,aztán megállt.
-  Akkor éppen én voltam a 'megmérgezett' korszakomban,és nem tudtam mit beszélek - Nem fordult meg,ezt a mondatot csak maga elé suttogta,mert tudta jól,hogy úgy is meghallom.Aztán tovább ment.

Én visszahúztam a fejem,és leültem a székre.Közben elmerültem örökkévalóságom eme kicsi,és borzasztó darabjába.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés