Még nem álltam készen, hogy kinyissam a szemem. Valósággal úgy éreztem, hogy itt áll a szobában, szinte hallottam a hangját, ahogy a nevemet suttogja, a nem létező érintésétől pedig megremegtem. Megráztam a fejem, hogy kiűzhessem Nessie fájó emlékét, s a kínok kínja árán a jelenbe küzdhessem magam.
Az első, amit megpillantottam, az alvó kislányom volt, akit időközben visszahelyeztem az ágyába. Jasmee édesen szuszogva aludta az igazak álmát. Igen, olyan törékeny és aprócska, a szíve néha mégis hevesebben ver az enyémnél, mert olyan dolgok képesek mosolyt csalni az arcocskájára, mint az én vagy a család többi tagjának a jelenléte. De rám ez már nem igaz. Az egyetlen, amiért még lélegzem és napról napra kinyitom a szemem, azért van, mert megígértem Nessie-nek, hogy erős maradok, s felnevelem a lányunkat. Hisz szüksége van egy apára, ha már az édesanyja nem lehetet mellette.
Megesküdtem neki, ott az erdőben, ahogy a karjaim közt meghalt. De annak idején tettem egy másik ígéretet is, hogy együtt maradunk, amit nem tartottam be és ezért most ökölbe szorult a kezem. Nem szabadott volna elengednem őt, bárányt a farkasok közé. Meggyilkolták, hidegvérrel, nem törődtek azzal, hogy egy védtelen nő, ők csak a vámpírt látták benne. De aznap este ők is felfedezhettek valamit a tekintetemben, a vadállatot, aki a felesége koporsója mellől elszakadva még aznap megölte a lenyomata gyilkosait. Olyan valamit engedtem a felszínre törni, ami a haragnak és dühnek volt köszönhető. Állati énem kerekedett rajtam felül, nem érdekelt, hogy a népem fiaival végzek. A szememben nem voltak mások, mint férgek, undorító férgek, akiket el kell tapossak. A mai napig visszhangzik a rémült sikoltásuk…
Újabb könnycseppek gördültek végig az arcomon, ahogy felállva a kiságyhoz léptem.
- Aludj, Jasmee. Álmodj szépeket – mormoltam, miközben megcsókoltam a homlokát.
Ő az egyedüli, aki megmaradt nekem, s ezzel a gondolattal a fejemben sétáltam vissza a hálószobámba, hogy visszatérhessek abba az álomvilágba, melyben Nessie él és boldogok vagyunk, egymást és a kislányunkat szeretve