Jacob hosszú ideig nem tért vissza. Legalábbis számomra rengeteg időnek tűnt, és pont elég volt ahhoz, hogy kis híján az őrületbe kergessen. Na, jó, ez túlzás. Inkább a skizofrénia határaihoz terelt, mivel két felem úgymond harcolt egymással, hogy melyiküknek van igaza.

Vajon mi lehetett a telefonhívások oka? Milyen nyomokat találtak a vérfarkasok? És ez engem miért idegesít ennyire?!

Igyekeztem meggyőzni magam, hogy szimplán túlkompenzálok egy csip-csup kis ügyet, mert agyamra ment a nyugodt, probléma-, és Volturi-mentes élet. Mert mi lehetne a baj? Esetleg hiányzik Jake Quiléknek. Nem csodálom, nekem is hiányozna, ha távol lenne.

A nyomok… nos, az bármi lehet. Akár valami pozitív jel is. Bár Quil hangja, és Jacob reakciója nem arra utalt, de… ha baj van, az sem biztos, hogy ránk tartozik. Hogy egyáltalán kapcsolódik valami természetfeletti teremtményhez… vagy a Cullenekhez… lehetetlen. 7 éve nem is találkoztunk velük. Bizonyára valami ex-farkas ügyletről van szó, és mivel Jacob még mindig vérfarkas – és az is marad örökké – beavatják őt a fejleményekbe.

Teljesen reálisan hangzott így gondolatban eme okfejtésem, mégis aggódtam. Jacob már a családunk tagja. Az ő gondja a miénk is, az Istenért! Ő meg csak titkolózik, és kiborít vele minket. Engem legalábbis teljesen. Nem hiszem el, hogy nem esett le eddig, hogy nincs minden rendben! Nem vitás, Jacob ügyesen titkolja még annak a tudatát is, hogy rejteget valamit, és ezt én, Jacob 2. számú lelki társa, ezt teljes kudarcként élem meg…

Stop! 2. számú lelki társ. Na, és ki az első? Nessie. Bizony… mi van akkor, ha Nessie hamarabb észrevette azt, ami nyilvánvaló? Kizártnak tartom, hogy Jake nem mondta el neki az a… valamit, ha Renesmeé rákérdezett. Azt meg pláne nem tudom elképzelni, hogy az én kíváncsi természetű kislányom nem faggatta még ki az ő hűséges ölebét. Bár elképzelhető, hogy ő sem vette észre.

Egy próbát mégis megért az a gondolat, mely hirtelen fogalmazódott meg bennem. Kifaggatom Nessie-t, és megnyugtatom magam, hogy nincs semmi baja sem Jacobnak, sem a többi ex-vérfarkasnak, és a Forksban élőknek sem. Ha Jake lenne rosszul, akkor rettenetesen érezném magam, Nessie meg pláne. Ha az ex-farkasokkal van probléma, az szintén nagyon rosszul érintene, elvégre letelt az 5 év, és ők többé már nem vérfarkasok. Csak szimpla emberek, emberfeletti erővel, és összeszokottsággal. A forksi lakók… jaj, ne, Charlie! Remek, egyre őrültebb gondolataim vannak. Jobb lesz tisztázni mindent.

Gyorsan Nessie után iramodtam, és nem kellett messzire mennem, hiszen a nappaliban volt Edwarddal.

- Ez… ciki – szörnyülködött Nessie fintorogva. – Apu, ez nagyon gáz! Miért nem szóltatok nekem? Úgy utálom, amikor ilyen… - sóhajtott egy nagyot, és keresztbe fonta karjait. Edward láthatóan nagyon erőlködött, nehogy kitörjön belőle a nevetés. De mikor beléptem, azonnal megváltozott az arckifejezése.

- Bella, mi történt? – kérdezte aggódva, én meg nagyon átkoztam magam, hogy nem tudok uralkodni mimikámon. Sosem tudtam jól hazudni, neki pláne nem.

- Semmi – vontam vállat, és győzködtem magam, hogy tényleg nem történt semmi. Edward ölelésre tárta karjait, én pedig szófogadóan bújtam újra karjai közé, bár nem olyan célzattal, mint az imént, hisz Nessie is itt volt.

- Ööö… Nessie! – Már a megszólításban is lehetett valami számon kérő, ugyanis lányom kíváncsian vizslatott, és rendkívül ártatlan arcot vágott.

- Igen, anyu? – Edward felkuncogott, bizonyára hallott valamit, amit én nem, de nem firtattam a dolgot.

- Arra lennék kíváncsi… - Nehezen találtam meg a szavakat, bár magam sem értettem az okát. Ez nálam az aggodalom csalhatatlan jele volt, pedig most okom sem volt ilyenfajta érzésekre. - … szóval, arra, hogy tudsz-e valamit arról a milliónyi telefonhívásról, amit Jake mostanság kap. – Szerelmem, aki eddig egyik hajtincsemmel játszott, most megmerevedett. Erre ő sem számított, és láthatóan Nessie is meglepődött. Utóbbi személy arca el is sötétedett egy pillanatra.

- Jó kérdés – sóhajtott, majd helyet foglalt. Ajaj, ezek szerint hosszú mesének nézünk elébe… vagy csupán rövid lesz a történet, de véresen komoly. Edwarddal követtük Nessie példáját, és vártunk.

- Én… igazából nem tudok semmit – fújta ki a levegőt Renesmeé, én meg valahogy nem akarództam hinni neki. Hiszen láttam rajta, hogy tud valamit! Akkor meg miért titkolózik ő is? Amúgy is felesleges, Edward könnyedén kiolvashatja gondolataiból a választ. Remélhetőleg.

- Ez… érdekes – jegyezte meg Edward. Ezek szerint tényleg megtette azt, amire gondoltam. – Neked nemet tudott mondani… nagy szó.

- Úgy érted, Nessie meg kérdezte Jacobot, de ő nem felelt? – kérdeztem megütközve, mire Edward bólintott.

- Nem is egyszer, anya. De azt mondja, hogy csak egy kis apróság, ne foglalkozzak vele – csóválta Nessie a fejét. – Gondolom, valami vérfarkas- biznisz lehet.

- Lehet – motyogtam, de a fejemben megszólaltak a vészcsengők. Ha már Renesmeé sem tudhat a titokról, ott valami nagyon nagy baj van.

- Hé, srácok! – rikkantott Emmett, kicsapva a bejárati ajtót. Nagyon elkalandozhattam, ha nem hallottam, mikor érkeztek meg a vadászatról Jasperrel…

- Sziasztok! Bella, mi a baj? – üdvözölt Jasper. Remek… A 7 év alatt Jazz számomra igazi testvérré nőtte ki magát, és bármiről elbeszélgethettem vele. Meglepően kellemes tudat volt, hogy megnyílt az én irányomba is… de érzelemérzékelő képességét néha eszméletlenül utáltam.

- Ennyire látszik? – igyekeztem elviccelni a dolgot, de hiába. Nessie összeszűkült szemekkel vizslatott, Edward pedig újra átölelt, mire megfeszített izmait egy csapásra elernyedtek.

- Mi van már megint Jacobbal? – trillázta Alice, miközben a lépcső tetejéről Jazz ölébe vetette magát, hogy egy csókkal üdvözölhesse kedvesét. Alice a tündér. Kapcsolatunk nem változott, talán még szorosabbá vált. Rendkívül imádom őt, bár a nagybevásárlásait ki tudnám hagyni…

- Honnan veszed, hogy vele van a gubanc? – kelt rögtön Jake védelmére Nessie.

- Mert nem látom a jövőt – felelt Alice könnyedén. Időközben Rosalie is megérkezett, hogy köszönhessen kedvesének, valamivel teátrálisabban, mint az Alice- Jasper páros. Rosalie-val sokkal belsőségesebb kapcsolat alakult ki közöttünk. Ha testvéri nem is, mindenképpen baráti. Kár, hogy Jake-kel a mai napig nem tudnak megegyezni…

- Mi a gond? Mintha Jacobot említettétek volna… - Éljen, családi kupaktanács! Carlisle és Esme is megérkezett.

Carlisle továbbra is a család feje, és határozott egyénisége volt. Nagyon jó kapcsolatot ápoltam vele, nem neveztem volna semmiképpen „apósnak”, de „apának” sem. Edward szerint Carlisle mindig hálával gondol rám, amiért kirángattam Edwardot élőhalott állapotából. Felesleges, nagyon nagy örömmel tettem…

Esme a pótanyuka, akit egyre többször hívok anyának, önkénytelenül. Gondoskodása hihetetlen mértékeket ölt, és én csak remélni tudom, hogy vagyok olyan jó anyuka Nessie-nek, mint ahogy ő bánik velünk. Edward szerint mindenképp, de Edward elfogult.

-… gond az nincs. Csak nem tudjuk mire vélni a sok telefonhívást.

La Push-ból már naponta többször érkeznek a friss hírek – fejtette ki a helyzetet Edward tömören, nyilván Carlisle kérésére.

- És? Miért hívják őt? – érdeklődött Rose. Úgy tett, mintha tényleg érdekelné őt Jake, holott nem. Színjáték volt csupán, Nessie kedvéért.

- Talán magánügy. Elvégre Jacobnak is lehetnek titkai – mosolygott Esme jóindulatúan. Nessie felhorkantott, egyet nem értésének jeléül.

- Nem, szerintem anyunak van igaza. Mármint jó lenne, ha nem hozná ránk a frászt ezzel a titkolózással, mert lehet, hogy közünk van hozzá, ha meg nem, alaptalanul idegeskedünk miatta – jelentette ki Nessie indulatosan, mire Edward elmosolyodott, és enyhén megszorította a kezem. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak vissza rá. Jasper és Emmett azonban nem leplezték érzelmeiket, mindketten felnevettek.

- Ejnye, Renesmeé, nem kéne kissé hosszabb pórázra eresztened a kutyádat? – pimaszkodott Emmett, mire Nessie egy gúnyos grimasszal felelt. Na, igen, ő Emm. 7 év alatt sem változott, sem poénjaiból, sem pajzán okításaiból nem vett vissza, melyeket mostanság erőszeretettel tanított lányomnak.

- Emmett, elég – rendelkezett Esme, mielőtt veszekedés robbant volna ki. Bár veszekedni Emmettel nem lehetett, Renesmeé apukájától örökölte lobbanékony természetét, és fene nagy önérzetét, amiből óriási szópárbajok alakultak ki a két fél között, és az ilyen jeles alkalmakkor Nessie mindig megtanult pár új szót, amelyekből Emm sosem fogyott ki, és nem egyszer kapott Edwardtól és tőlem miatta.

- Alice, nem látod, mikor jön vissza Jacob? – kérdeztem sietve, mielőtt Nessie akcióba lendült volna.

- De, úgy körülbelül 10 perc múlva. Egészen az erdő végében van, és most próbálja rendezni a gondolatait. – Edward nagyot sóhajtott.

- Na, igen, az mindig nagyon ment neki – morgott. – Kezdek hajlani a ti véleményetek felé, Bella. Valami van. Méghozzá fontos.

Isteni. Ha már Edward is ezen a véleményen van, akkor nem csak én vagyok paranoiás. Mert Edward jó kapcsolatban van Jacobbal, de annyira azért mégsem, mint én, vagy Nessie, tehát ha Edward fontosnak tekinti az ügyet, az egyenlő azzal, hogy… gáz van, nagyon nagy gáz van!

Hosszú ideig senki sem szólalt meg. Mindannyian Edward szavait emésztgettük, illetve az előttünk álló, bizonyára nem túl kellemes beszélgetést. Nem hiszem, hogy mindenkiben ugyanaz játszódott le, és elfogott a kísértés, hogy megtudjam, mire is gondolnak igazából. A képességem használhattam volna, de ezt csak ritka alkalmakkor vettem igénybe, és most nem akartam bajlódni vele.

Hirtelen lépteket hallottunk, méghozzá emberieket. Jacob jött visszafelé, emberként, ezzel is tanúsítva, hogy húzza az időt, amennyire lehet. Hiába.

Már egészen közel volt a házhoz, mikor Alice összerándult, és felnyögött. Látomása volt. Jasper karját szorította erősen, miközben igyekezett visszatérni a jelenbe. Edward döbbenten figyelte húgát.

- Ezt… hogy érted? – kérdezte sokkolt állapotban. Most miért nem mondják már el, mit látott Alice?

- Én sem tudom. Csak a szándékot láttam, de ez világos. Jacob majd beavat, ezt már nem ússza meg – fenyegetőzött Alice. – Bár én nem bánom, azért kíváncsi lennék… ez már nem tréfa.

- Miről is van szó? – szakította őket félbe Carlisle. Ő is értetlennek tűnt, pont, mint bárki más.

- Arról, hogy Alice szerint… Jacob hatására… de ezt majd inkább elmondja ő maga – csóválta a fejét Edward.

- Edward, mit csinált már az a bolhazsák? – szisszent fel Rosalie. Nessie fenyegető pillantást lövellt Rose felé, de nem tette szóvá a dolgot. Túlságosan kíváncsi volt, és riadt.

- Már itt is van – konferálta fel Jake-et Jasper, mi pedig nem minden feszültség nélkül figyeltük az ajtón belépő, alsónadrágban ácsorgó Jacobot, aki szemlátomást nem számított a Cullenek Inkvizíciójára…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés