-  Mi az,szerelmem?Mit láttál? - kérdezte kétségbeesve ledermedésemnek okát,Jasper. - Alice?
-  Én csak...Azt hiszem,megőrültem.
-  Az érzéseid nem ezt sugallják.Csak össze vagy zavarodva.
-  Jasper,én...láttam Edwardot - Néztem a szemébe,miközben az ágyon ültünk.
-  Nem azt mondtad,hogy amióta meghalt,nincs róla látomásod? - Értetlenkedett.
-  De!És én sem értem ezt.Viszon azt jelentheti,hogy...ÉL! - Felugrottam örömömben,és magammal húztam Jaspert is.
-  Nem olyan biztos Alice.Ha látomásaid eddig nem voltak,akkor pont az első miért lenne helyes? - Húzta össze szemöldökét.
-  Nem bízol bennem? - Hábordtam fel.
-  Kicsim,ne forgasd ki a szavaim.Én csak a visszatért erődben nem bízok még.
-  Volt már több is azóta! - Vallottam be véletlen hirtelen mérges következtében.
-  Ezt hogy érted? - Lépett közelebb.
-  Én...láttam Bellát.Amint egy fiúval ölelkezik,és arcon csókolja - Jasper mondani akart valamit,de amint kinyitotta a száját,inkább vissza is csukta azt a meglepettségtől. - És ami a legrosszabb,szőke volt!
-  Drágám,biztos,hogy Őt láttad?
-  Már megint kételkedsz bennem?  - Duzzogtam.
-  Én csak...
-  Tudom,hogy hihetetlen!De ez az igazság.
-  Ha ez,akkor el kell mondanunk Carlisle-éknak.
-  Először hagy hívjam fel Bellát! - Öleltem át a nyakánál fogva.
-  Szerintem ez nem jó ötlet,hiszen újra rátalált a szerelem.És ahogy ismerem,telefonszámot változtatott.
-  A telefonszám már megvan - Elszégyelltem magam attól,hogy nem szóltam erről neki semmit. - És lehet hogy még csak randiznak,és időben meg tudjuk állítani őket.Kérlek,Jasper.
Egy ideig csak gondolkozott,és száját oldalra húzta.Aztán megadóan sóhajtott egyet.
-  Hát legyen,de akkor se hívd fel.Inkább menny el személyesen hozzá.
-  A világ másik felén vagyunk,és csak egy hetünk maradt!
-  Mire? - Furcsállta.
-  Edwardot fogva tartják Volterrában,és egy hét múlva kivégzik.
-  Miért nem ezzel kezdted? - Vágta rá. - A következő géppel elrepülünk,rendben?
-  Szóljunk a többieknek is,szükségünk lesz segítségre.
-  Akkor sem leszünk elegen hatan - Jasper el kezdett gondolkodni a 'hadi terven'.Ilyenkor mindig is egy őrmesterre hasonlított.
-  Nah? - Sürgettem.
-  Csak egy megoldás maradt,ami nem fog tetszeni.
-  Még pedig?
-  Segítségül kell hívnunk,a kutyákat.



                                  -_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-


-  Istenem,Bells.Nem tudod,mit hagytál ki tegnap  - Dőlt hanyatt reggel az ágyon,Carol.
-  Valahogy sejtem.
-  Ne legyél már ilyen!Élvezd az életet!Mark odáig van érted.A bulin is arra a csodára várt,hogy mikor jelensz meg.Pedig ha tudnád mennyien bepróbálkoztak nála...
-  Micsoda? - Ültem fel.Én...féltékeny vagyok?
-  Isabella,ne mondd már,hogy nem gondoltad,hogy egy ilyen dögös pasira szállnak a csajok?!
-  Nem,valahogy sosem jutott az eszembe - Ráztam meg a fejem.
-  Elképesztő vagy! - Nevetett.
-  És...Mark...engedte magát? - kérdeztem meg félénken.
-  Ugyan,dehogy!Mindegyiket elküldte.De valójában nem is annyira figyeltem,én Adammel voltam elfoglalva - Kuncogott.
-  Inkább te vagy elképesztő,hogy Hétfő este elmész bulizni,mikor tudod,hogy másnap reggel dolgod van.
-  Nem igaz,hogy még mindig nem tanultad meg,hogy nincsenek szabályok!Csak amit te magad alkotsz.
-  Igen,amiket én magam alkotok.Abban pedig az áll,hogy csak hétvégén szabad elengedni magam.
-  Túl rideg vagy.
-  Rideg? - Duzzogtam,aztán egyikünk sem szólalt meg.
-  Sajnálom - Jött oda hozzám. - Nem akartam ezt mondani. - Megölelt.
-  Én sajnálom.Utálok veszekedni veled - Öleltem vissza.
-  Még te mondod?Hiszen te vagy olyan makacs,aki mindenre talál kifogást! - Nevetett.
-  Ez nem igaz...
-  Dehogynem,Bells - Leült elém. - És most ígérd meg,hogy a hétvégén végig bulizunk minden napot! - Fogta meg a kezem.
-  Megígérem - Sóhajtottam.
-  Ez a beszéd!Most pedig hívd fel Markot,hogy találkozzatok.
-  Nincs ehhez egy kicsit korán?
-  Szerintem amint meghallja a te hangodat,felébred - Mosolygott rám,én pedig tárcsáztam Markot.

Megbeszéltünk egy találkozót,hogy elmegyünk sétálni egyet a legközelebbi parkba.Amikor odaértem a helyszínre,leültem egy padra,és izgatottan vártam már Őt.Mark sosem a pontosságról volt híres,én viszont annál inkább.Carolnak igaza volt.Túlságosan betartom a szabályokat,és így unalmas minden.
-  Kisasszony,nem jó helyen ül - szólt hozzám valaki,én pedig elkezdtem magyarázkodni anélkül,hogy tudtam volna,hogy kicsoda.
-  Én...sajnálom.Azt hittem,hogy szabad ez a... - Néztem fel,és megláttam,hogy Mark mosolyog rám.
-  A mi padunk ott van - Mutatott rá egy fa alatt lévő fotelra,ami persze olyan helyen volt,ahova ki volt rakva,hogy 'ne lépj be'.Egyre jobban kezdem azt hinni,hogy a gazdagoknak mindent szabad,és persze azt,hogy Mark romantikus.
Belekaroltam,és elsétáltunk odáig.
-  Ez szabályos? - kérdeztem,mikor léptük át a szalagot.
-  Nem,nem az.De miért kellene betartanunk? - Mosolygott rám,és mindent elfeledtetett velem.
-  Igazad van.Nem kell betartani a szabályokat - Húztam mosolyra a szám,és elszakadtam a kezétől.
Meglepődötten figyelte a mozdulataim,amikor futottam a park közepén lévő szökőkút felé.Levettem a cípőmet,és mezítláb léptem bele.Szoknyám alját felhúztam,amíg a víz ért,és Ő pont akkor érkezett oda.
-  Mit csinálsz? – Lihegett a futástól.
-  Megszegem a törvényt - Nevettem önfeledten,és lefröccsköltem.
-  Naahh..Ez nem ér! - Nevetett Ő is velem,és beleugrott a vízbe.
Nagyok lépdelve odajött mellém,és átölelt.Én ahelyett hogy visszaöleltem volna,felborítottam.Aminek az lett a vége,hogy én is borultam vele.Egyre többet kerülök víz alá.Még szerencse,hogy ez csak térdig érő volt.Másféleképpen belefulladtam volna.
-  Kapsz levegőt? - Vigyorgott,és felsegített.Hajamat hátratúrtam,és szemem szabaddá vált.Fehér ingje átázott,és ennek eredményeként izmos felsőtestére ragadt,ami átlátszott.
-  Azt hiszem...elfelejtettem levegőt venni - Elég sokáig bámultam,és ez kezdett udvariatlan lenni,így inkább szemébe néztem.
-  Hát...nem hiszem,hogy jó választás volt rózsaszín melltartót felvenned a sárga pulóveredhez - Mosolygott,én pedig lenéztem magamra.Nem csak az ő kidolgozott teste,de még az én melltartóm is átlátszott teljesen.Zavarba estem,és azonnal magam elé tettem a kezemet. - Bocsánat,nem azért mondtam.Nem azt figyelem.
-  Inkább a többi ember előtt szégyellem - Céloztam a körülöttünk lévő tömegre,akik minket figyeltek.
-  Ne foglalkozz velük,egyszerűen csak nem tudnak szórakozni - Közelebb jött hozzám,és megfogta a két kezem. - Isabella... - suttogta,amit már csak én hallhattam.
Meleg lehelete súrolta arcomat,aminek hatására lecsuktam szemhéjam,és egy jó nagy levegőt vettem.
-  Igen? - Ez inkább hallattszott nyögésnek,mint egy 'igennek',és éreztem,hogy elmosolyodik.
Nem nyitottam fel a szemem,viszont egyáltalán nem számítottam arra,ami történt.Mondanám,hogy vadul,de nem.Ajka gyengéden csapott le az én ajkamra,mely először csak lassan szenvedélyesen csókolt,aztán egyre intenzívebben.Nyelve vándorútra indult,és először csak alsó húsos ajkamat tapintgatta,és utána hatolt be.Hirtelen először nem bírtam viszonozni a meglepettségtől,de aztán Ő ebben is segített,és én is bekapcsolódtam.Nyelveink első érintésre félve húzodtak vissza,de aztán szépen,lassan ölelgetni kezdték egymást.Bántam,mikor véget ért.
Kinyitottam a szemem,és mosolyogva nézett rám.Ahelyett,hogy megszólaltunk volna,megöleltük egymást,és újra megcsókoltam.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés