(Edward szemszöge)
Leültünk Bellával a kanapéra és átkaroltam a derekát, mire ő a fejét vállamra hajtotta. Sose voltam még ilyen boldog. El se akartam hinni hogy ez a gyönyörűség engem választott..  ő akibe első látásra beleszerettem, nem is értem hogy nem vette eddig észre. Hogy hihette hogy tanya.. és akkor eszembe jutott tanya csókja, majdnem miatta vesztettem el azt, aki a legfontosabb nekem a világon.. Erre a gondolatra akaratlanul de ökölbe szorítottam kezem mire Bella kérdő tekintettel meredt rám. Én nem szóltam semmit csak egy gyors puszit nyomtam szájára. A többiek gondolata csak úgy üvöltött a fejemben. Esme hihetetlenül boldog volt hogy végre egymásra találtunk, Em hasonlóan vélekedett, Rose közönyös arca ellenére fortyogott magában. Bellát szidta mire akaratlanul is halk morgás tört elő belőlem, mire húgom sértődötten elfordította tekintetét. Alice büszke volt magára és agyában végig futatta a beszélgetésüket Bellával. Majd próbáltam a társalgásra koncentrálni.
Hát köszönjük a vendéglátást Carlisle de azt hiszem jobb lesz ha most tovább állunk-mondta az egyik denali tag és tanyara majd Bellára emelte tekintetét. Bella úgy nézett tanyara mint aki mindjárt neki ugrik, így szorosabban húztam magamhoz.
Ugyan maradjatok csak nyugodtan, szívesen látunk titeket -felelte apám, aki mit sem vett észre a körülötte lezajló eseményekből.
Rendben maradunk még- felelte Tanya és kihívóan Bellát nézte. Akiből halk morgás tört elő.
Hát a hogy gondoljátok- mondta csendesen esme. És ezzel véget ért a gyűlés. Bella felállt és Alicel elhagyta a szobát. Carlisle gondolatban üzent. Edward gyere a dolgozószobámba, kérlek- s  hát mit tehettem mást követtem Carlilset
Mit tehetek érted apám? -kérdeztem
Edward Bellának különleges képessége van és ez még csak a kezdet már több emberre is kitudja rakni a pajzsát, valami nem stimmel. Aro hogy engedhette el de ez kizárt ahogy hallottam egy újabb vámpírra tett szert aki képes felismerni a különlegeseket. igaza van de most mégis mit mondjak erre.
És mit vársz tőlem Carlisle? -kérdeztem
Bella senkinek nem beszélt eddig az átváltoztatásáról és az életéről még alicenak sem.. ahogy láttam elég közel kerültetek egymáshoz. Neked talán elmondja -mondta mosolyogva
Megpróbálom de nem ígérek semmit -feleltem, mire ő bólintott és én elindultam az ajtó felé
És Edward örülök hogy megtaláltad a szerelmet -mondta mosolyogva apám és a gondolatai is ezt sugározták
Én is -válaszoltam mosolyogva. Kiléptem az ajtón és tanyat találtam ott aki amint meglátott futásnak eredt de nem volt elég gyors így elkaptam a karjánál fogva.
Mit keresel itt?- sziszegtem még mindig szörnyen dühös voltam rá a történtek miatt.
Na de Edward nem illik így bánni egy hölggyel   felelte incselkedve, és a csókra gondolt
Elég ezt fejezd be. Tanya köztünk nincs semmi és nem is lesz -mondtam és elengedtem a karját
Majd még meglátjuk Edward;) előbb utóbb úgyis rá jössz hogy Én jobb vagyok NÁLA -mondta de még mielőtt reagálhattam volna eltűnt a szemem elől. Morogtam egyet. Majd megéreztem Bella illatát, és követtem azt a nappaliban volt Esmével beszélgetett mögé osontam é hátulról átkaroltam, mire ő egy hatalmas mosollyal és egy hosszú csókkal jutalmazta akciómatJ Esme gondolatai csak úgy sugároztak az örömtől:
”Jól döntöttél csodás lány megérte rá várnod” gondolta
Esme nem bánod ha elrabolom tőled Bellát? -kérdeztem mosolyogva, de meg sem vártam válaszát felkaptam szerelmem és a szobájába vittem. Letettem az ágyra majd leültem mellé és átkaroltam.
Bella?
Igen? -kérdezte mosolyogva,
Elmeséled nekem a történeted, hogy hogyan lettél vámpír? â013kérdeztem és láttam, ahogy elkomorodik az arca.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés