A torkom egyre jobban égett, miközben az úton haladtam, és akaratlanul is állandóan a véren járt az agyam. Elképzeltem, amint vadászok, s ettől csak egyre elviselhetetlenebbé vált a szomjam. Tudtam, ha valaki szembetalálkozik velem, nem fogom tudni megkímélni az életét. Nem azért, mert nem is akarom, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Sokáig egyébként sem bírom vadászat nélkül, még nagyon nehezen tudok magamon uralkodni. Eddig James-szel nem is igazán mentünk emberek közé, így erre nem is volt szükség. De most már nem vele élek, így kénytelen vagyok vadászni, különben rátámadok valakire egy út kellős közepén.

Gyűlölöm magam, főleg, mikor vadászom. Gyűlölöm, mikor valakinek az életének vetek véget, csak azért, mert létezem. És ami a legrosszabb, hogy nincs más megoldás. Muszáj vadásznom, hiába teszek ellene. És emberekkel mindig találkozok. Nem tudok ellenállni a vérüknek, mikor olyan elviselhetetlenül ég a torkom, az illető pedig békésen sétál nem messze tőlem. Nem tudom mit tenni.

Bárcsak létezne valami megoldás, hogy ne kelljen ártatlan emberek életének véget vetnem, újra és újra. Bárcsak megtanulhatnám, hogy ne támadjak rá az emberekre, hogy ne az ösztönöm vezessen. Hogy ellen tudjak állni az embervérnek. De erre képtelen vagyok.

Újra éjszaka lett. Egy dombon álltam, alattam egy város fénye. Tudtam, hogy James nem hagy annyiban, így azzal is tisztában voltam, hogy változnom kell. Először is az illatom: James szerint fantasztikus. Biztosan nagyon egyszerű neki követnie. Tehát ezen mindenképp változtatnom kell.

Aztán ott van az egész kinézetem. James azt mondta, hogy vörös hajam van, és hogy ilyen is volt már emberkoromban is. Én magamat még sosem láttam tükörben, mikor is nézegettem volna az arcom… Most erre is sort kerítünk, és ezen kívül szeretném, hogy a hajam ne legyen ilyen vörös… Túlságosan is Victoriára emlékeztet.

Talán nem is vörös igazából a hajam. Talán James csak azért festette be ilyen színűre, hogy hasonlítsak Victoriára, a párjára. Hányingerem lett attól a szörnyű alaktól, főképp a rengeteg hazugsága miatt, amit én simán elhittem neki. Soha többet nem akarom, hogy vörös legyen a hajam.

A másik pedig a szemszínem. James szerint a vámpíroknak vörös szemeik vannak. De talán ez sem igaz? James szemei minden esetre tényleg olyan színűek. De vajon az enyémek is? Láttam már James szemeit, és cseppet sem találom szépnek. Talán az én szemeim is ilyenek? Semmiképp nem akarom.

A vadászatot igyekeztem minél gyorsabban elvégezni. Egy középkorú férfit öltem meg, aki talán épp hazafelé tartott. Nem úgy tűnt, mint aki élvezi az életet, ruhái koszosak… Talán hajléktalan lett volna? Nem hiszem, annyira nem volt elhanyagolva. Lehet, hogy épp a családjához tartott hazafelé? A gyerekeihez, és a feleségéhez? Többet nem fog hazamenni hozzájuk. Hála nekem.

Összeszorult a torkom, miközben erre gondoltam, és csak még jobban gyűlöltem magam. Nem akarok az lenni, ami vagyok, de legalább a vadászatról leszokhatnék… Akkor minden sokkal egyszerűbb lenne. Nem kéne azon törnöm a fejem, hogy kinek nem olyan nagy baj, ha véget vetek az életének?… Kit ne öljek meg?… Van, mikor képtelen vagyok ellenállni. Tudom, hogy az illetőnek szép élete lehet, családdal, munkahellyel, barátokkal… De hiába, nem tudom megállni.

Reggelig visszamentem az erdőbe, bár sosem maradtam sokáig ugyanazon a helyen, nem akartam, hogy James elkapjon. Fel-alá szaladtam, bejártam az egész környéket. Mikor a nap felkelt, végignéztem a ruháimon ismét. Szörnyű látvány volt, minden ruhadarabom szétszakadt. Így elég kínos lesz emberek közé mennem…

A városban az első utam egy ruhaboltba vezetett. Miközben bementem az épületbe, mindenki szúrós szemmel végigmért. A férfiak egyáltalán nem találhattak csúnyának, hisz vámpír vagyok. A nők azonban fitymálóan mustráltak, míg el nem tűntem a szemük elől.

A boltban az első utamba kerülő farmert és pólót megragadtam, és gyorsan a pénztárhoz mentem, hogy kifizessem. Szerencsére volt nálam pénz, ugyanis a férfi, akit megöltem, a zsebében tartotta a pénztárcáját, én pedig kénytelen voltam elvenni tőle a pénzét… Neki már úgyse kellhet…

Miután megvettem, úgy tettem, mintha ekkor egy fehér kardigán is felkeltette volna az érdeklődésemet, megragadtam, és a kardigánnal, valamint a farmerrel és pólóval a próbafülkébe mentem. Az eladó talán azt hitte, hogy a kardigánt próbálom fel, én azonban azt leraktam a székre, és gyorsan felvettem a farmert és a pólót. A címkéket egy röpke mozdulattal letéptem róla. Ekkor vettem észre, hogy a fülkében egy nagy, embermagasságú tükör van elhelyezve. És megpillantottam magamat…

James-nek igaza volt, élénkvörös hajam nagyon hasonlított Victoriáéhoz. Kócosan meredezett össze-vissza. A szemem pedig vörös volt. Elszörnyedtem, mikor megláttam. Mintha egy szörnyeteg nézett volna vissza rám a tükörből. De így is van. Egy szörnyeteg vagyok. A ruha jól állt nekem, a szabásuk stimmelt. Gyors pillantást vetettem még magamra, aztán kimentem a fülkéből. A fehér kardigánt visszatettem a helyére, mintha nem nyerte volna el a tetszésemet.

Következő utam egy fodrászhoz vezetett. Szerencsére nem messze a ruhabolttól, ki volt írva, hogy merre találok fodrászt. Már senki nem nézett rám úgy, ahogyan egy hajléktalanra szokás, és ez egy kicsit oldott a feszültségemen. Hiszen ideges voltam, féltem, hogy bármikor rátámadok valakire.

A fodrásznál nem voltak sokan. A nő - úgy tudom, Ms. McKendy-nek hívják – épp egy férfi haját nyírta. Rajtuk kívül még egy fekete hajú asszony ült a széken, arra várva, hogy Ms. McKendy végezzen a férfi hajával, és ő kerülhessen sorra.

A fodrásznő hamar kész lett, és az asszony ült a székbe. Gyors mozdulatokkal vágni kezdte fekete fürtjeit. Én közben azon gondolkoztam, hogy egyáltalán minek vagyok itt. Először is szeretném, hogyha rendbe szedné a hajamat, egyenesre vágná, hogy egyforma hosszú legyen, ne pedig ilyen tépett. Másodszorra pedig szeretném, ha nem lenne ilyen vörös színű. Egyáltalán nem tetszik. De akkor milyen színű legyen? Fekete? Elnéztem a nő haját, akivel a fodrász foglalkozott, de nem nyerte el a tetszésemet. Ha fekete hajam lenne, attól csak még fehérebb lenne a bőröm. Szőke?… Az pedig egyszerűen nem tetszik, ráadásul a szőkének olyan sok árnyalata van, nem tudom, hirtelen melyiket válasszam.

Marad a barna. Mindig is tetszett az aranybarna hajszín. De a legjobb mégis a gesztenyebarna lenne, mert… nem is tudom. Ez csak amolyan megérzés volt. Mintha úgy rémlene, hogy nem vörös hajam volt régen…

A fodrásznő végzett.

– Köszönöm szépen! – csodálta magát az asszony, majd fizetett, és távozott.

– Ön jön! – szólt nekem Ms. McKendy, én pedig felálltam, és a székbe ültem. – Milyen hajat szeretne?

– Először is gesztenyebarna színűt – kezdtem. – És szeretném, hogyha egyenesre vágná a hajam, eddig tépett volt.

– Rendben – bólintott a nő, majd kezelésbe vette a hajamat.

Nem nagyon tudtam, mit csinál velem, nem rémlett, hogy bármikor is lett volna ilyenben részem. Éreztem, ahogyan a forró víz folyik a fejbőrömön, miközben a hajamat mosta. Közben igyekeztem nem a vérre gondolni…

Itt vagyunk… Ketten… Nem lenne tanú…

NEM.

Ekkor valaki benyitott. Nem tudtam, ki az, csak köszönt, és leült a várószékek egyikére.

Fogalmam sem volt, mennyi ideje ülök itt, de mikor a fodrásznő elkezdte szárítani a hajamat, tudtam, hogy nincs sok hátra. Nem néztem a tükörbe, féltem, hogy csalódok, és felesleges pénzkidobásnak minősítem Ms. McKendy munkáját.

– Kész! – mondta unottan Ms. McKendy. Nem csodálom. Egész nap itt robotol, és mások haját nyírja… Nem egy álommunka.

A tükörbe pillantottam. Különös érzés fogott el: mintha ismerős lenne az arc, akit benne láttam. A hajam gesztenyeszínű, egyenes. Annyira, de annyira ismerős volt. És tetszett is. Elmondhatatlanul tetszett.

–Köszönöm! – mosolyogtam, majd fizettem.

Az utcára kilépve nagyon kényelmesen éreztem magam. De tudtam, hogy utamnak még nincs vége. Szükségem van valami erős parfümre, hogy elnyomja az illatomat. A boltba, ahova bementem, széles választék volt belőlük. A baj csak az volt, hogy mint nagyon drágák voltak, és számomra túl kevés volt egy üvegben. Aztán szerencsére találtam egy nagyon olcsó darabot, ami ráadásul nagy üvegű is volt Mi lehet benne, víz? Más miatt nem lenne ilyen olcsó.

Miután megvettem, magamra fújtam belőle egy adagot. Nem volt rossz illata, bár tényleg nem egy igazi parfüm.

Elégedetten indultam tovább. Legalább a külsőmmel meg vagyok elégedve. Most már csak azt kéne kitalálnom, hogy mi legyen ezután?

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés