-     Hol van Bella? – Rontottam be Jacob szobájába.
-     Te meg mit keresel itt?Elfelejtetted a szerződést?Ki engedte meg,hogy belépj ide? – Állt elém,miközben reszketett a dühtől.Körübelül két fejjel magasabb volt nálam.
-     Alice...Nem szabadott volna idejönnöd – Ért utól Jasper,mivel amint megpillantottam Bella szobáját,hogy üres,első utam ide vezetett. – Jacob,sajnálom,hogy átléptük a határt.De beszélnünk kell veled.
-     Hol van Bella?! – kérdeztem meg tőle még ingerültebben. – Nincs a házukban!
-     Ohh...ti nem is tudtátok? – Mosolygott ránk nem a legbarátságosabb módon.
-     Micsodát?
-     Bella három éve itt hagyott minket,és elment Nw Yorkba.Ott tanul valamilyen egyetemen.Azt hiszem...Yale.Igen!Yale! – Visszaült az ágyára.
-     És erről mi miért nem tudunk? – Értetlenkedtem.
-     Talán mert nem tudott titeket elérni,de az is lehet,hogy nem is akart.Elhagytátok Őt – Két kezét összekulcsolta ölében.
-    Ed...Edward miatt volt -  Dadogtam.
-    Hallottam róla,hogy kiszeretett belőle.Ekkora balfék vámpírt még soha nem láttam!Bella az élet legnagyobb kincse,erre Ő megunja! – Kínjában felnevetett.
-     Ez nem igaz!Nem ezért hagyta el!
-     Jacob...Edward meghalt – mondta ki a legnyugodtabb hangján,szerelmem.
-     Hogy mi? – Emelte fel hirtelen a fejét. – Nem...nem volt éppen a kedvenc pajtásom,de azért a halálát nem kívántam volna.
-     Úgy látszik neked se mondott el mindent,Bella.
-     Egyáltalán miért jöttetek hozzám? – Háborodott fel. – A többiek bármelyik percben itt lehetnek,és megölnek titeket!
-      Köszönjük a kecsegtető ajánlatot,de azért jöttünk,hogy megkérjünk,segíts Bellának – Néztem a szemébe.
-      Ha Bells segítséget szeretne kérni,felhívna.
-      Nem,nem tenné meg.Mivel erről még Ő sem tud.
-     Akkor nem lehet valami fontos a dolog – Felállt,és odasétált az ajtajához,aztán kinyitotta. – Lehet kifáradni –     Mutatott kifele.
-      Volt egy látomásom Edwardról,és fogságban tartják Volterrában.Meg akarják ölni.
-      Mi közöm van nekem ehhez? -  Fintorodott el.
-     Gyere el velünk,és keressük meg Bellát.Vele pedig  elmennénk a Volturihoz.
-     És ki az a Volturi? – Kezét lecsúsztatta a kilincsről.
-     Mindent elmesélnénk út közben.
-     Áhh...nem.Nem fogtok rábeszélni ilyenre.Menjetek el,és talán megússzátok.
-     Jacob,kérlek..Csak Bellának akarunk jót.Amúgy is már rég láttad,nem? – Próbáltam megenyhíteni.
-     Nem valami szépen búcsúztunk el egymástól.Nem hiszem,hogy kíváncsi rám.
-     A legjobb barátja vagy.
-     Voltam.
-     Szóval ennyi?Hagyod,hogy szenvedjen?
-     Eddig is úgy tudta,hogy meghalt.Nem de? – Emelte fel a hangját.
-     De most lehetne esélye egy újabb boldog életre.
Tekintetét a padlóra szegezte,és pár pillanatig nem szólalt meg,talán gondolkodott az ajánlatunkon.Aztán ismét felnézett.
-     Hát jó,legyen.De csak egy feltétellel.
-     Mit akarsz? – kérdeztem közömbösen.
-     Próbáljatok minnél messzebb maradni majd tőlem,túl büdösek vagytok – Nevetett fel.
-     Hülye kutya...
-     És ezt is elhagyhatnátok.
-     Valójában nem csak azt gondoltuk,hogy te jössz egyedül.Úgy túl kevesen lennénk – szólalt meg megint,Jasper.
-     Azt akarjátok,hogy az egész falka? – Lepődött meg. – Sam soha nem egyezne bele!És én sem kockáztatnám az életüket egy vérszívó miatt.
-     Csak hozd szóba neki.
Felmorgott.
-     Jól van.
-     Köszönöm! – Ujjongva átöleltem,aztán azonnal eltoltuk egymástól magunkat.
-     Fúj – mondtuk egyszerre. – Büdös vagy – Aztán felnevettünk.


                                                                             -_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_


-     Komolyan megcsókolt?De hisz ez nagyszerű! – Borult a nyakamba Carol.
-     Igen,az...Azt hiszem,egyre jobban kedvelem.
-     Szerelmes vagy? – Nézett mélyen a szemembe,mire az ajkaim ledermedtek.
-     Nem,nem még – Böktem ki nagy nehezen.
-      Hát ez nagy kár!Mark megérdemelné  - Kezei lecsúsztak a vállamról.
-      Igen,tudom.És ezért félek,hogy egyszer meg fogom bántani Őt.
-      Te?Te még a légynek sem tudsz ártani! – Nevetett.
-      Úgy gondolod?
-      Persze – Sóhajtottam.
-      Remélem igazad – Tekintetem a számítógépre tévedt. – Figyelj,most megnézem az E-mailjeim.Szólj,ha nem tudsz aludni a fénytől,akkor kikapcsolom.
-      Csak nyugodtan – Mosolygott rám,én pedig odasétáltam a székhez.

A gép általában be volt kapcsolva,szóval csak be kellett lépnem a posta fiókomba,ahol egy beérkezett levél volt található,és nem Reneétől.Az e-mail cím ismeretlen volt számomra,ezért azonnal rákattintottam.

Szia,Bells!
Látom harmadszorra is megváltoztattad a telefonszámod.Nem bírtalak rajta elérni.Szóval ez az utolsó reményem.Kérlek írj vissza,hogy még mindig ez a címed e.Nagyon fontos!Amúgy nem áll jól a szőke...
XoXo: Alice

Hirtelen nem bírtam eldönteni,hogy most képzelődöm e,vagy sem.Mit képzel magáról,hogy csak így rám ír három év után?Nem bírják felfogni,hogy nem akarok többet belőlük?Még ha hiányoznak is...Ugyan mi lehet annyira fontos?Hiszen abból az életből,nekem már semmi sem számít.Megnyomtam a ’Válaszolok’ gombot,és írtam,ami csak jött.

Szia,akárki is vagy!
Itt nincs semmiféle,Bella.Talán elnyomhattál egy  betűt,vagy rossz címet kaptál meg.De megkérhetnélek,hogy több üzenetet ne küldj?
Előre is köszönöm: Carol.

Carol?Hogy jutott ilyen hülyeség az eszembe?Mindegy mostmár.Legalább be fogja fejezeni az írogatást,és békén hagy,ahogy azt ezelőtt is tette.Remegő kézzel rávittem az egeret a ’Küldés’ gombra,és rákattintottam.

Az üzenet elküldve.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés