Fél pillanat múlva Edward a hátára kapott, s elindult a hálószobába. Dagadt a keblem a büszkeségtől, kétség sem fér hozzá, ha pasi lettem volna, biztos ütögetném, mint King Kong.

Mosolyogva cipeltettem magam kedvenc vámpírommal, s finom csókot leheltem a nyakára. Megborzongott, s letett az ágyra, majd fölém hajolt. Csak tanulmányozta mosolygós arcomat, de éreztem, hogy egyik kezével finoman cirógatja az oldalam. Leheletfinom érintés volt, s nem tehettem róla, akaratlanul is felnevettem.

Bár egyáltalán nem illet a helyzethez, eszembe jutott Phoenix, amikor anyu csiklandozta az oldalamat, s ettől még nagyobb nevethetnékem támadt. Edward felvont szemöldökkel nézett engem, mintha nem tudná, hogy mi bajom.

- Sa, sa, sajnálom –kapkodtam levegő után, s próbáltam rendezni vonásaimat. Ő csak felhúzta egyik szemöldökét és ismét végigsimított az oldalamon, s most már visszatarthatatlanul kirobbant belőlem a nevetés. Edward nem volt rest, az első döbbent pillanat után könyörtelenre vette a figurát, s egyik rimánkodásomra sem volt hajlandó abbahagyni. Kínomban lefordultam az ágyról, mert nem bírtam tovább, ahogy az ujjai a bordáimon játszadoztak. A hangos puffanás helyett Edwardon értem földet, - na nem mintha ő puhább lett volna –de tagadhatatlanul az esés egyik kellemesebb válfaja volt.

Széles vigyor ült ajkain én pedig majdnem dühös lettem. Hogy miért? Mert elszállt a romantikus pillanat, konkrétan miattam. De inkább elmosolyodtam, s fél pillanatra lehajtottam Edward mellkasára a fejem, így próbálva hosszabb távon levegőhöz jutni, s közben óvatosan én is csiklandozni kezdtem. Elvetélt ötlet egy szobrot nevetésre bírni… Legalábbis ettől.

- Próbálkozz csak kedvesem, de nehogy beletörjön a körmöd – vigyorodott el. Mire csak felhúztam az orrom, s finoman a mellkasára ütöttem, ugyanis igaza volt: zúzódás nekem, lehelet a mellkasának…

- Te csak ne aggódj a körmöm vagy bármi másom miatt! – azzal felkeltem róla, s komolyságot erőltetve magamra a háló ajtaja felé mentem. Nem követett, innen reméltem, mégsem vagyok olyan rossz színésznő, hogy egyből rájön, sosem haragudnék rá. Az ajtónál megállva visszafordultam az ágy felé, amely mellett kővé dermedve feküdt, s kissé fájdalmas tekintettel nézett rám.

Egy pillanatra összehúztam a szemeimet, majd hagytam, hogy a vigyorom kiszélesedjék, és kinyújtottam rá a nyelvemet, majd nevetve futásnak eredtem a házban. Keresztül bukdácsoltam a nappalin, s egy szellőt éreztem magam mellett. Mire felpillantottam, az ebédlő asztal másik oldalán Edward állt karba font kezekkel, s mosolyogva nézett rám. Ki akartam kerülni az asztalt, így elindultam balra, de ő jobbra lépett, ezért megpróbáltam jobbra mozdulni, de még mielőtt a lábamat megemeltem, már ő ott is volt a térfelének azonos oldalon.

Gondolatolvasási képességét nem használhatta rajtam, de emberi mivoltomat képtelenség lett volna nem legyőzni. 

- Nem ér úgy macskának lenned, hogy vámpírképességeid vannak – szóltam rá mosolyogva, miközben éreztem, hogy az adrenalin megemelkedik a véremben.

- Miért, egy ilyen csábító egér érvényes? – kérdezte, s közben a vállait megroggyantotta.

- Hiszen a macska is azért vadászik az egérre, mert az ínycsiklandozó. Végülis nem különböztök túl sokban… - hagytam lógva a mondatot, s ahelyett, hogy megkockáztassam bármerre is indulnék el, úgyis Edward karjaiba rohanok, inkább hátráltam pár lépést, amit ő feszülten figyelt. Egy szellő meglibbentette az erkélyajtó függönyét, s ezt jelnek tekintettem: szinte szó szerit kivetettem magam rajta.

Edward egy szempillantás alatt elkapott. De nem kapott ölbe, vagy szorított satuba, egyszerűen csak hozzáért a hátamhoz, s már távolabb is ált.

- Egy:null a macskának – feleli vigyorogva, s elkezdünk körözni a homokban. A pálmafák sűrű árnyékot vetettek ránk, így Edwardot csak néha láttam felcsillanni, de az is éppen elég, hogy elterelje a figyelmemet. Lehajolok, hogy lesöpörjem a lábamról a homokot, de közben figyelem, nehogy meginduljon felém, bár akkor nem sok mindent tehetnék.

- Az egerek is okosak ám – s áthidaltam a köztünk lévő 3 méteres távolságot egy maréknyi homokkal. Edward vámpírsebessége ide vagy oda, arra nem számított, hogy úgymond kicselezem. – Egy-Egy.

- Igen, látom már csalni is tudnak –gondolkodik el egy pillanatra, majd ördögien elmosolyodik, miközben lesöpri magáról a homokot. Ettől mindig félnem kellene, de folyton csak lenyűgöz. Na, ki csal és hogyan?

Edward közelíteni kezdett felém, de én a tenger felé hátráltam. Mindketten mosolyogtunk a másikra, igaz én ismét és folyton le voltam nyűgözve a ragyogásától. Mikor a talpam nedves homokot ért, egy pillanatra csodálkozva lenéztem, hogy már a tengerig jutottunk, s ő ezt használta ki.

Mire feleszméltem, már a leterített a homokba, s karjaimat a fejem fölé szegezte.

- Kettő:egy, s én nyertem – vigyorgott teli szájjal, miközben a ruhámról próbálta leseperni a vizes homokot.

- Rendben, legyen – vontam vállat, és megforgattam csuklóimat, hogy engedje el – De jól vésse az eszébe Mr. Cullen, hogy nemsokára eljön az a nap, mikor én is csillogó-villogó hiper-szuper vámpír leszek, s akkor semmi sem állíthat meg abban, hogy elkapjam! – szabaddá vált kezeimmel elégedetten öleltem magamhoz.

- Bella – nézett rám nagyon komolyan – Te már réges rég elkaptál engem. Már több, mint másfél éve, a tiéd vagyok, s csak egyetlen szupererővel vonzottál magadhoz.

- Tényleg? Mivel is? – gondolkodtam el, ugyanis fogalmam se volt, mire gondol.

- Hogy hihetetlenül vonzol minden bajt, s ezzel együtt a legnagyobb veszedelem is a tied lett:én.

- Akkor azt hiszem, áldanunk kell ezt a tulajdonságomat! – vigyorogtam teli szájjal, s nyakához hajolva beszívtam az illatát. A testem egyszerre kapott lángra és szállta meg a nyugalom attól a menyei aromától, amit éreztem rajta. Annyira finom volt, hogy muszáj volt megízlelnem, ezért végighúztam a nyelvemet az artériáján, amitől Edward teste megfeszült, de nem tett semmit.

Ezen felbátorodva még egyszer megismételtem a mozdulatot, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve beleharaptam, mire válaszképpen Edward mellkasából egy mély morgás tört fel, a testén pedig remegés futott végig.

- Kettő:kettő, és ezzel döntetlen – suttogtam mosolyogva, majd szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, s az agyam egy nagyon kicsi része képes volt arra gondolni, hogy most sokkal bátrabb és szenvedélyesebb Edward, mint a nászéjszakák előtt volt. Mohón tapadtam ajkaira, közben tagadhatatlanul éreztem, hogy megkívánt. Kezeimmel a tarkóját és hátát simogattam, úgy éreztem, hogy az ő teste is felhevült, csak úgy mint az enyém, de lehet, hogy csak a képzeletem játszadozott velem.

Ajkaim kényeztetéséről áttért a vállamra és a kulcscsontomra, amitől egy mély sóhaj szakadt ki belőlem, s még erősebben szorítottam magamhoz. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, s közben örült gyorsasággal próbáltam a nyakba akasztós ruhám kötőjét kicsomózni.

Remegett a kezem, ezért alig sikerült a művelet, ráadásul Edward észrevette mit csinálok, s láttam megvillanni a tekintetét, ahogy feltekintett a karom csókolgatásából.

Miután sikerült kioldanom a csomót, következett a fürdőruhám felsőjéé, amit idegességemben legszívesebben széttéptem volna. Mikor elkezdtem cibálni, Edward abbahagyta áldásos tevékenységét, és mély hangon beszélni kezdett.

- Megtennéd, hogy abbahagyod a ruháid tönkretételét? –villogó szemekkel nézett rám, de néha elidőzött az ajkaimon a tekintete, néhol pedig lejjebb vándorol – Bármikor szívesen odaadom a kártyámat, hogy mindenből újat és még többet vegyél, de  azt hiszem jobb lenne, ha azt a darabot nem szednéd le magadról.

- Miért, te szeretnéd? – kérdeztem huncutan, közben kétségkívül mindkettőnknek a Cullen házban folytatott beszélgetés jutott eszünkbe, kivéve, hogy most már tudom, mit veszítettem akkor.

- Nagyon. Nagyon. Szeretném – pecsételte meg minden szavát egy csókkal – De nem változtatom meg a véleményemet Bella, bármennyire is ezt akarjuk –idegesítően komoly hangon mondta mindezt. A játékosság kiveszett a hangjából, és a szenvedély sötét színeit is láttam eltűnni sötétarany szeméből.

- Aha. Szóval ma megint túrázunk igaz? –sóhajtottam lemondóan, a kezeimet pedig a homokba ejtettem. A tengervíz körbenyalta egyik karomat, mert egyre kijjebb jöttek a hullámok.

- Nem. Megetetlek, és nagyon nászutasan megnézzük a naplementét – mosolygott bocsánatkérően, s közben a kiskutyanézését gyakorolta rajtam, nem mintha szüksége lenne rá.

- Hát jó. Akkor lezuhanyozom, mindenem tiszta homok- kezdtem el felállni, és persze Edward tökéletes úriemberként segített benne.

- Addig annyi ételt csinálok neked, hogy ma már nem végzel vele – fogadkozott vigyorogva.

Kézen fogva indultunk vissza a házba, a nappaliban azonban, mielőtt elváltak volna útjaink magam felé kezdtem ráncigálni a férjemet, aki értetlen fejjel nézte mit csinálok.

- Mond csak, nem akarsz segíteni a fürdésben? – villantottam rá egy ezer wattos csábító mosolyt, melyet Edward egy kitörő nevetéssel jutalmazott, s ügyesen kicsúsztatva a kezét az enyémből a konyha felé vette az irány. Még s fürdőszoba zárt ajtaja mellett is hallottam nevetését.