Este mikor anyuék nem voltak otthon, csak Jackob kimásztam az ablakon a  házból s elkezdtem futni de egy idő utánmár záporoztak a könnyeim és le kellett állnom nehogy nekimenjek egy fának.Egy kissebb dombra guborodtam, és bámultam az eget.Telihold volt.  Nem sokkal később lépéseket hallottam. Biztos anyuék . De mikor felültem a felém közeledő emberre nem a családom tagja volt. Egy szőke hajú,szürkészöld szemű, hófehér bőrű fiú állt előttem.Kíváncsi voltam.Rámnézett fürkésző szemmel majd leült.Belenézett a szemembe majd megszólalt:

-A nevem Williem hát a tied?

-Renesmee.Hogy kerülsz ide?-a kiváncsiság áradt belőlem.De ahogy láttam belőle is.

-Inkább az a kérdés te hogy kerülsz ide?-válaszolta

Majd megláttam magam a szemeiben. A szemem piros volt, remegtem.

Így viszza feküdtem a földre.Még egyszer a holdra néztem, majd elaludtam.

Reggel csípős hajnalra ébredtem. Két dolog volt furcsa. Az első: még mindig a dombon voltam. Azt hittem, hogy mostanra már rég hazavittek a szüleim. A második: A Will még mindig ott ült mellettem gondolkozó tekintettel. Ez meglepett.

-Mennyi az idő?-kérdeztem

-Reggel félhét.-válaszolta

-Te mért vagy még itt?-kérdeztem

-Kíváncsi vagyok.-Ismerte be.

-Mire?-kérdeztem

-Te félig vámpír vagy, de nem tudom hogy bírsz aludni.-mondta

-Szabad?-kérdeztem és a keze felé nyújtottam a kezem.

-Persze.-modta ráncolt homlokkal.

Anya szenvedő arcképe. A sok vér. Apa amint belenéz a szemembe.

Anya hasa amit apa rágott ketté.És végül én kiskoromban.

Eleresztettem a kezét.

-Érted?-kérdeztem

Bólintott.

-Mostmár csak azt nem tudom hogy kerülsz ide.-mondta

Megint megfogtam a kezét. A papa.A telefonívás. A fájdalom és az az elöli menekülés. Eleresztettem a kezét.

-Sajnálom.-motyogta-Nem akarod ezt helyre hozni?-kérdezte izgatottan

-De.-mondtam és már állva is voltam hogy elkezdjek futni, mikor megfota a kezem .

-Most én mutatok valamit.-mondta

-Mit?- kérdeztem

Aztán eltűntünk.A másik pillanatban már London nál a Big Ben nél áltunk a nyüzsgő városban.

-Király!-mondtm

Mosolygott a lelkesedésemen.

-Tehát te egy vándorvagy aki változtatni tudja a helyét a földön.-fejtettem meg .

-Hol lakik a papád?-kérdezte

Az örököse esős Forks . Abban a pillanatban megláttam magam előtt a nagy fehér házat. Persze!  erre emlékesztem a legjobban az itt töltött három évemből.Mosolyogtam magamon hogy ilyen hülye vagyok. A papa háza. Az a nagy fehér ház, ami nem volt nagyobb  két szobánál.

-Mikor laktál itt?- kérdezte Will

-Csak anyu lakott itt én soha.-mondtam mosolyogva.

-Szép ház!-dicsérte meg Will

-Te hol laksz?-kérdeztem

-Mindenhol.Ezen a bolygón bárhova mehetek ahogy montad.Külömben sem kell se aludnom se ennem.109 év alatt bejártam az egész világot.-mondta-Te hány éves vagy?-kérdezte

-Öt.-válaszoltam vonakodva.

-Azért egy kicsit többnek látszol.-válaszolta nevetve

-Te akkor vámpír vagy?-kérdeztem

-Nem tudom. Valami olyasmi .Mondjuk,hogy igen.-válaszolta

-Bemegyünk?-kérdezte

-Menjünk.- válaszoltam.