Miután megvacsoráztunk lezuhanyoztam és anya régi cuccai közöttkutakodtam hátha találok egy olyan ruhát ami pont megfelelő.Találtam is. Az előző napi cuccomat meg bedoptam a gépbe hogy holnap legyen valami hordható ruhám.Charlie már rég aludt én pedig fönn beszélgettem Willel.

-Mikor születtél?-kérdeztem

-1898-ban születtem valahol az USA-ban de nem emlékszem pontosan hogy hol.Sokszor voltam inekciózva meg sokkolva egy  elmegyógyintézetben.Ezért nem emlékszem.Voltak barátaim: Debra aki gyönyörű volt sötét barna hajával, és világosbarna szemével, Courtney és Beca akik furcsák voltak, Courtney alacsony vöröses barnás haja és zöld szeme volt, és kicsit furcsa.Beca a testvére magas szőkés-barnás melírekkel teli vörös haja volt, szintén zöld szemmel,

Lucas a szőkés barnás hajú fiú a legjobb barátom volt...itt egy kicsi szünet volt...ja és el ne felejtsem a mi Alice-ünket.Pici volt,olyan koboldszerű tüsis halya az égbe meredezett és világoskék szemei voltak.Mindenki imádta.Szegény eltűnt.Remélem jobb helyen van mint az az intézet...

Leesett az állam. Ismerte Alicet.A MI ALICEÜNKET!!!Hogy mondanám el Willnek hogy a nagynéném? " Figyi Will, tudod hogy Alice a nagynéném és még mindig él?"Nem valószínű ,hogy ezt mondanám...Elég hülyén hangzik.

-Maradj itt amíg reggel nem lessz akkor majd hivatalosan elmegyünk oké? -kérdeztem Rámmosolygott majd bólintott kiment le a nappaliba.

Szegény emberek akiket oda bezártak! Mi történhetett velük? Alice tudja kivel vagyok? Tudja hogy azaz ember aki egykoron a legjobb barátai közé tartozott itt van velem? Csak remélni tudok. A remény az, ami soha nem hal meg bennem. A szüleimtől tanultam. De mi törtnénhetett abban a diliházban? Mi volt az a rejtély ami furcsamód se Alice-t se Willt  körülvette? Ki fogom deríteni! Ha addig élek is! Nem hagyom hogy a nagynéném ne tudja ezt meg.

Egy nagy fehér épület elött álltam,majd benyitottam az ajtón. Ott volt mindenki. Beca, Courtney, Debra, Will, Lucas és Alice. Beszélgettek bár én nem értettem miről. De észre se vettek mintha nem is lettem volna ott. A cellákban 1-1 emeletes ágy volt. Elsétáltam mindenki előtt, míg egy fehér ajtó előtt meg nem álltam. Benyitottam az ajtón, és ugyanabba a szobában találtam magam, mint az előző napi álmomban. Csak egy külömbség volt. Az orvosi ágyban anya feküdt, még ebrerként. Oda szaladtam az inekcióstűkhöz, és megpróbáltam leverni de nem sikerült. Áthaladt a kezem az asztalon. Megpróbáltam mégegyszer .Megint nem sikerült. Mikor rájöttem hogy nem is vagyok ott igazából beleszédültem.Anyu kábult volt.

-Anyu!Anyu! Hallasz engem? Kérlek anyu!-elkezdtem sírni

-Anyu!Mitcsinálnak veled?-kérdeztem de anyu nem hallott.Ráhajtottam a fejem a válllára és elkezdtem zokogni és amikor megjelent egy orvos inekciós tűvel a kezében és beledöfte anyu karjába. Elájult, és nem volt többé észnél. És akkor felébredtem. Persze, zihálva, de ébren voltam.Ez csak egy álom volt. Nyugi. HU-HU-HU-HU-HU-HU-HU... Anyunak nincs semmi baja , csak az, hogy nem tudja hol vagyok, és jól vagyok-e.Alice és Will is jól van. Miközben felvettem a ruhám az álmomon gondolkoztam.Hogy lehetne ez? Anyuval nem az tuti, Se Jackobbal se Alice-vel se a családom többi tagjával.

Ki kell derítenem, hogy az álmom beli épület valós-e vagy sem. Vagy az én képzelőerőm túl nagy.Lmentem a parányi konyhába.Charlie és Will épp beszélgettek.

-Mért nem akarsz enni?- kérdezte a papám Willt. Williem mosolygott.

-Mert már ettem.-mondta a mosogató felé bólintva -Ha nembaj.-Mondta

-Nem dehogy is. Már  mondani akartam este, hogy egyél valamit amit találsz.-mondta a papa.

-Jóreggelt!-jelentettem be hogy itt vagyok.

-Jóreggelt Nessie!-mondta Charlie

-Hogyvagytok ma reggel?-kérdeztem

-Jól köszönöm.-mondták egyszerre mindenki röhögött

-Úgy hallottam nem a legjobb éjszakád volt...-mondta a papa

-Csak egy hülye rémálom.-motyogtam

-Látom nem vagy a legjobb kedvedben.

-Nem nagyon.-vallottam be majd lehuppantam a 4 különböző szék egyikére

-Bella hívott reggel, hogy nem talál. Teljesen be volt gőzölve. Megkérdezte hogy itt vagy-e én meg nem tudtam hazudni neki de valahogy lenyugodott de mondtam neki hogy ne induljon el mert már ma mész.Ugye nem baj?-kérdezte Hát ez egyszerűen nagyszerű! Így nem is kellett magyarázkodnom senkinek.

-Dehogy baj!-mondtam- de a legközelebbi gép Seattle-ből 4óra múlva lessz úgyhogy lassan menünk kéne. Will elhozta carlisle kocsiát a reptérről.-hazudtam de Will este télleg elhozta mert megkértem rá.

-Semmi gond jó utazást!- mondta majd megölelt és zttogott a fülemnél.-Szeretlek és bocsáss meg nekem.-majd nyomott egy puszit az arcomra

-Én is szeretlek papa!-modtam majd elengedtem és kimentemaz előszobába.

-Viszlát Charlie!-mondta Will

-Jó utat!-mondta a papa

-Szia!-mondtam még egyszer majd bezáltam a kocsiba. Will nem tudta hova megyünk.

-Menj egyenesen amíg  nemtalálz egy erdőleállót. Otthadjuk majd a kocsit.-magyaráztam

Úgy is tett ahogy mondtam mikor már beértünk az erdő sűrűjébe, leálította a kocsit, és megeragadtam a kezét.  Megmutattam a nagy fa házat.

Egy pillanat múlva ott áltunk a ház előtt.